Nagy kedvvel olvastam Bede Márton cikkét, amely figyelemreméltó alapossággal tárgyalta a magányos férfi bevásárlásának már-már archetipikus procedúráját. A szerzõ fontos meglátásokkal gazdagította a témához kapcsolódó, mindeddig igen szegényes - mert méltatlanul elhanyagolt - irodalmat, és ennek nem lehet eléggé örülni (illetve lehet, csak mi nem tudunk biztos). Az írás ezért méltó alapját képezhetné egy a közeljövõben elinduló nagyívû szociológiai kutatásnak, amelynek elsõdleges célja lehetne, hogy felvirágoztassa a magányos férfiak szükségleteinek kielégítésére hivatott szolgáltatások garmadáját, csakhogy. Bede Márton említett írásában elkövet egy igen nagy, hogy ne mondjuk, kardinális tévedést, amely alapjaiban kérdõjelezi meg a szerzõ kompetenciáját bármiféle, a magányos férfiak életvezetését érintõ kérdésben. Mármint a magára valamit adó magányos férfiét.
A töpörtyûrõl lesz szó.
Ha ugyanis valaki komolyan veszi a lét hierarchiájában számára kijelölt helyet, akkor egész egyszerûen nem engedheti meg magának, hogy töpörtyût készen vásároljon. Ez olyan terméketlen félreértése a férfias lustaságnak, amitõl a leghatározottabban tartózkodni kell.
A töpörtyû az egyik legfontosabb tápláléka lehet a magányos férfinak, tápértéke igen magas, egy megfelelõ komolysággal felépített étrend nélkülözhetetlen eleme, amirõl képet kaphat bárki, ha csak egy futó pillantást vet a témát feldolgozó tengernyi szakkönyvre. Se vége se hossza a töpörtyûnek az életnívó javulásában, harmonikus hétköznapokban, testi-lelki-szellemi frissességben betöltött szerepét taglaló tanulmányoknak.
Normális életnek csak jól elkészített töpörtyû szolgálhat biztos alapjául, éppen ezért a magányos férfi (ha igazi férfi és nem valami kis szarjankó) nem engedheti ki a kezébõl a töpörtyûkészítés procedúrájának egyetlen, mégoly jelentéktelennek látszó mozzanatát sem. Igazi férfi a töpörtyût maga süti, ha ez eddig nem lett volna világos. Már csak azért is, mert nevezett étel elkészítése ugyanolyan ünnep és rítus, mint a korábban tárgyalt pacal, vagy körömpörkölt elkészítése.
Mint minden igazi ünnep esetében, itt is létfontosságú az idõzítés. Töpörtyût az ember hétvégén süt. Nem csak azért, mert hétköznap este a fasznak sincsen kedve tömény zsírszagba nyugovóra térni, de azért is, mert jó töpörtyûhöz idõ kell, és legalább két piros ulti.
Az egész úgy kezdõdik, hogy az ember kigondolja, hogy töpörtyût akar enni. Egyrészt azért, mert igen kedveli a szájában simogatón szétfolyó langyos zsír hagymával keveredõ ízét, másrészt pedig azért, mert a töpörtyûkészítés - ha jól mûvelik - óhatatlanul bebaszáshoz vezet, így keretet nyújt az alkoholizmus szociálisan kívánatos formájának ápolásához is.
TÖPÖRTYÛ KENYÉRREL, HAGYMÁVAL
Hozzávalók (4 személyre):
- 2,5/3 kg szalonna vagy libának a bõrös hája
- kenyér
- só
- zöld paprika, hagyma
A dietetikus véleménye: Mivel zsírban gazdg ételrõl van szó, nem kell hozzá plusz zsiradékot használni, és ez nagyon pozitív. A háj jót tesz az emberi szervezetnek, miként a régi mondás is tartja. Vezetés közben viszont ne fogyasszunk, mert ujjaink síkossá válnak, és nem tudunk kanyarodni.
Elkészítés (2 óra, közepesen megerõltetõ):
Mint minden nagy és fontos gasztronómiai cselekedet, ez is a vásárcsarnokban kezdõdik. Régen a Lehelen is kezdõdhetett volna, de azt elbaszták. A férfiember tehát erõt vesz magán, és szombat délelõtt kimegy a vásárcsarnokba. Ott elõször is körbemegy, felméri a terepet. Komor, másnaposságtól gyûrött arcáról semmiféle érzelem nem olvasható le, szigorúan végigméri a kínálatot, és lélekben felkészül az elsõ nagy döntés meghozatalára. Hogy ugyanis libából, vagy disznóból legyen a töpörtyû. A kérdést fontosságának megfelelõ komolysággal kell kezelni. A döntésben sok faktor játszik szerepet, a férfi pillanatnyi hangoltságától kezdve a szociokulturális beágyazottságon keresztül egészen a hosszútávú tervekig: ti. mennyi zsírt szeretne kinyerni.
A doktrinér, ortodox egyedek a tradíciót és a hasznosságot tartják szem elõtt, számukra nem is lehet kérdés, hogy aznap zsírszalonnából készül a töpörtyû. Ez lényegesen több zsírt ad, de ízre és állagra picit tömény, és lényegesen nehezebb, mint a Jamie Olivernek álcázott Benke Laci bácsin szocializálódott, fiatalos és lendületes reformkonyha hívei által libából készített társa. Utóbbinak nagy elõnye, hogy derekas adag, pillekönnyû és ikrás libazsírhoz jutunk, amely sok majomrészeg éjszaka méltó megkoronázása lehet (fehér kenyéren, hagymával és zöldpaprikával), ráadásul ízre is jobb, mint a cocából kinyert matéria.
Két és fél, három kiló szalonnát, vagy liba esetében bõrös hájat számítsunk (a testháj nem felel meg céljainknak), nagy vekni kenyeret, jó sok hagymát és ízlés szerint sört (nyáron természetesen fröccsnek valót) valamint unikumot vagy valami más töményet.
Az egészet úgy kell idõzíteni, hogy mire hazaérünk a cuccal, már ott várjanak barátaink, akikkel az ünnepnapot együtt szeretnénk tölteni. Lehetõleg olyan barátokat válasszunk, akik tudnak ultizni. Mivel minden jó fõzés fejben kezdõdik, elõször is nyissunk sört, és koccintsunk a töménnyel. Ezután kockázzuk föl a meglehetõsen undorító állagú zsírdarabokat, ízlés szerinti méretre. Tartsuk szem elõtt, hogy kábé a felére-harmadára összemennek. Az egészet rakjuk be egy kurva nagy fazékba, és öntsünk rá egy nagyon pici tejet (legfeljebb egy decit). Utóbbit sokan kihagyják, mondanunk sem kell, hibásan. A tejtõl lesz ugyanis a töpörtyû szép aranybarna, nem pedig olyan ocsmány sápadt, amilyet a boltba árulnak. Kis lángon kezdjük el sütni. Mossuk le kezünkrõl a ráragadt tetemes mennyiségû zsírt, a gyengébb idegzetûek igyanak még egy akármit.
Élõsködõ barátaink ekkorra már elhelyezkedtek az asztal körül, és - ha igazi, büszke férfiakról van szó - leosztották az elsõ kört az ultihoz, ami éppolyan elmaradhatatlan része egy kellõ komolysággal megtervezett töpörtyû sütésnek, mint maga zsír meg az alkohol.
A kajával sok dolgunk már nem lesz, néha, amikor arra járunk, kevergessük meg. Körülbelül három óra múltán lesz kész, ez - átlagos lapjárás esetén - nagyjából egybeesik az elsõ piros húsz-száz ulti terített durchmars kásás hangú bemondásával, és - átlagos italfogyasztási tempó esetén - az alaptalan bátorság következményeképp bekövetkezõ csúfos bebukással.
Az ember ilyenkor elzárja a gázt, örömtõl remegõ lélekkel kimeri a zsírból a gyönyörû, aranybarnára sült pörcöket, picit kinyomkodja, és papírszalvétára teszi. Vár kicsit, amíg ehetõ melegségûre hûl a dolog. Hagymát és kenyeret szeletel (bár utóbbira nem feltétlenül van szükség), majd barátaival együtt nekilát a töpörtyû elfogyasztásának.
A finom roppanás, ahogy elharapjuk a nagyobb darabokat, a szánkban lágyan szétfolyó, gyomrunkat balzsamként bevonó langyos zsír leírhatatlan élménye, amit soha nem fog megérteni az, aki botor módon elõre kisütött töpörtyût vesz. Mi másra gondolhat ilyenkor a magányos férfi, mint arra a pillanatra, amikor hozzájut Stahl Judit elsõ zsírleszívásának szárazanyagtartalmához, és abból készíti a következõ adagot?
