A magányos férfi szinte semmihez nem ragaszkodik az életben. Gondolkodás nélkül veszi fel a szárítóról a csuromvizes zoknit, és újságból is csak azt olvassa el, ami ingyen fent van az interneten. Bevásárolni viszont mindig ugyanoda megy, mivel minden olyan helyszíntõl retteg, ahol esetleg kérdezõsködnie kell az eladótól. Az egyetlen hely, ahova érdemes bevásárolni menni, az konkrétan a budaörsi Tesco.
Alapvetõen két idõpont alkalmas a hipermarketek meglátogatására: valamelyik hétköznap munka után, vagy egy olyan vasárnap késõ este, amely nap egy délután kettõkor elereszetett hatalmas finggal kezdõdött, és több órányi tévébámulás után egy fogmosással jutott el csúcspontjára. Mindkét alkalomnak megvan az az elõnye, hogy ilyenkor nem kell idióta nagycsaládosokkal együtt vásárolni, viszont az is biztos, hogy mire sikerül ötven megtett kör után a bejárathoz legközelebbi parkolóhelyet megtalálnunk, már mozdulni sem bírunk az éhségtõl.
A budaörsi Tesco egyik legjobb tulajdonsága, hogy szerencsére van benne McDonalds. Nem igazán hangulatos, de viszonylag jól fõznek. A magányos férfi minden esetben supersize BigMac menüt rendel, hogy az abból kinyert kalóriák segítségével képes legyen ájulás nélkül fél órán át tolni a bevásárlókocsiját. A félbeharapott BigMac kiváló alkalmat nyújt a magányos férfi számára oly fontos mélyebb gondolatok burjánzására, hiszen lépcsõs elrendezésével valami olyasmit képvisel, mint a hagymafej, amelynek egymásra simuló rétegei egészen idióta költõket késztetnek alkotásra. A BigMac savaborsát megadó sárga szósz (ami nem majonéz!) akármit képviselhet, például azt a nõt, akinek el kellett volna kérni a telefonszámát, ha nem pont akkor kellett volna éppen hugyozni is.
A magányos férfi nem ír bevásárlólistát, hiszen nincs siralmasabb kép, mint egy férfi, aki a Tescóban állva egy siralmas bevásárlólistát tart a kezében. Egyébként is: mi a fasz van akkor, ha az ember elfelejt mondjuk folyékony kézmosószappant venni? Kurvára semmi nincs. Az egész világ feldughatja magának az összes folyékony kézmosószappant, bazmeg. A bevásárláshoz csupán arra van szükség, hogy a magányos férfi ismerje önmagát, majd végigkígyózva az egész élelmiszer-osztályon gyorsan vágjon az esze, hogy kell-e neki valami az adott polcról, vagy lehet továbbmenni a kijárat felé, aztán meg haza a picsába.
A magányos férfinak összesen négy dologra van szüksége. Italra, amit meg lehet inni, italra, amitõl be lehet baszni, ételre, amit akkor eszik, amikor éhes, és ételre, amit akkor eszik, amikor be van baszva. Célszerû az alkohollal kezdeni, mivel ez igényli a legnagyobb odafigyelést, a sonka már teljesen mindegy. A mindannyiunkban ott lakó sommeleir ezúttal - meg egyébként is mindig - a Kéthelyi Irsai Olivért ajánlotta bornak, mert egyrészt másfél literes üvegben is kapni, másrészt nem csak fröccsnek, de magában is vállalható.
Az égetett szeszes szekcióhoz a magányos férfi a lehetõ legnagyobb nyitottsággal közelít, hiszen azt a skót viszkit fogja megvenni, amelyik éppen le van értékelve. Az utóbbi két évben ebben a Tescóban ez minden egyes alkalommal a Ballantine´s volt, de ez egyébként is mindegy, az vesse az elsõ követ, aki csukott szemmel megkülönbözteti a Jamesontól. Ha nem bírunk magunkkal, érdemes még egy Bacardit is hozzácsapni, hiszen úgyis ez a két párlat a leginkább keverhetõ bármilyen egyéb szénszavas szarral, amit a következõ gondolánál fogunk megvenni. Fontos, hogy kólából ne két kétliterest, hanem négy egyliterest vegyünk, mivel semmi szükség arra, hogy a sokáig a hûtõben tartott megbontott üvegbõl elillanjon a szénsav.
Az alkoholok kiválasztása után már csak néhány percig van szükség koncentrálásra, hiszen ekkor következik a csipsz és csipsz-tunk szekció - egy itt elhibázott döntés többheti visszafojtott kurvaanyázást és rossz szájízt eredményez. A mû-mexikói Nachos-zacskók közül viszonylag könnyû kiszúrni a legjobbat, a szószoknál viszont egyszerûen nem lehet tökéletes döntést hozni. Az a gond, hogy vagy a csípõs salsát vesszük meg, vagy azt a sajtos cuccot, amibõl valamiért Magyarországon csak a teljesen édes verziót forgalmazzák. A legegyszerûbb persze mindkettõt elpakolni, de hát egyenként is egy ezres körül vannak, és akkor még a sajtos pult elõtt vagyunk, a rohadék kilónként kilencezer forintos roqueforttal.
A folyadékok és a szilárd táplálék között elhelyezkedõ szürke zónában találjuk meg azokat az élelmiszereket, amelyeket jellemzõen még tejfogakkal sem rendelkezõ kisgyermekek, illetve nagyon részeg magányos férfiak fogyasztanak. Az ilyesminek kiváló példája a RIOmare lazackrém, ami egyébként fekete olívapaszta és tonhalkrém verziókban is létezik. Ennek beszerzése nagyon fontos, mivel az a reggel hatkor a konyhája hideg kövén a tubusból a rózsaszín masszát kiszívó férfit már csak hétvégenként látott anyjára, és az õ évtizedek óta elfelejtett mellbimbójára emlékezteti.
Ha már sok ideje magányos a férfi, önbecsülése szinte minden morzsáját elveszíti. Zöldséget és gyümölcsöt viszont még ekkor sem vásárol a Tescóban, basszák meg a kaliforniai paprikájukat. Kenyeret, paradicsomot és bogyiszlóit közvetlenül vacsora elõtt kell venni. A felvágottas pult azonban a Tescóban is vállalható. Ne hagyjuk magunkat elcsábítani a könnyen kezelhetõ, ám gusztustalan szagú tartósítógázokkal telített, elõrecsomagolt Saga sonkák által. Ne felejtsünk el a felvágott mellé vajat, sajtot, gyümölcsjoghurtot, túrórudit és piros Hohes C-t venni, hiszen a következõ néhány hétben biztos lesz olyan alkalom, amikor rendes reggelire és rendes vacsorára vágyunk.
A bevásárlás - és az egész élet, jaj-jaj-jaj - legkellemetlenebb pillanata, amikor olyan kérdésben kell döntenünk, amelyrõl egyáltalán semmit nem tudunk. Például melyik lehet a jobb két teljesen egyforma, pontosan ugyanannyiba kerülõ libatepertõs doboz közül. Nem nyithatod ki, nem kóstolhatsz bele. Vajon a baloldali pakkot gyártó szerencsétlen vecsési kft tényleg azt hitte, hogy a magyar zászlós körvonal és a sorban menetelõ libák nélkül sikere lehet? A jó libatöpörtyû egyébként a nõi közhiedelemmel ellentétben kenyér nélkül fogyasztandó, omlik a szájban miközben a meccset nézzük és a szobába hamuzunk.
A maratoni futók és a magányos férfiak étrendje számtalan ponton egyezik, hiszen mindkettejüknek pontosan tudniuk kell, hogyan tudják a legkevesebbõl a legtöbb energiát kifacsarni. Senki nem szeret száraz kenyeret enni, de mindenki eljut arra a pontra, amikor már csak száraz kenyérre van pénze. Erre az esetre felkészülve kell vásárolni pácolt heringtekercset, populáris nevén ruszlit, lehetõleg a sokat ígérõ "Superfish" márkanévvel. Egy darab belõle három zsemlével tökéletes társ a hó végi, a bankautomaták elõtt reménykedve eltöltött mindennapokra.
Mielõtt a kasszához fáradhatnánk, még van egy kötelességünk. A háztartásicikk- szemeteszacskó- és dezodorosztályon megvenni mindent, amire testünknek és takarítónõnknek szüksége lehet. Mivel a világ még nem látott olyan takarítónõt, aki normálisan képes lenne kiírni, hogy mire van szüksége, egészen biztos kétségbe fogunk esni azon, hogy mi a halál fasza lehet a különbség a Cif és a Cillit között.
A világnak két pontja van, ahol a kapitalizmus teljes szépségében mutatkozik meg: a Fort Knox-i aranytartalék-készletnél és a Tesco fogkefe-részlegénél. Soha senki nem tudta még megszámolni, hogy hányféle fogkefét is lehet itt kapni, az viszont egészen biztos, hogy itt a legnagyobb a különbség a csúcskategóriás és a tescógazdaságos termék között. A kékcsíkos szar 59 forint, a vibrátorral kombinált Oral-B viszont akár 899 forint is lehet. Válasszuk valamelyik világmárka kifutóban lévõ tavalyi modelljét, 400 forintért már a hû társunk lesz.
Ezért jöttünk. A teli bevásárlókocsiért, a bõségszaruért, amely lehetõvé teszi, hogy a következõ néhány hétben úgy éljünk Canada Dry-jal kevert viszkin, libatöpörtyûn és kétféle francia sajton, hogy csak kenyeret és újhagymát kelljen néha vásárolnunk. Ez a léleknek olyan öröme, amelyet egy Stahl Judit soha, de soha nem érthet meg a kurva fazekaival.
Jó étvágyat!
