1995-2006, 11. évf. #043 

hazád
A bûvös majom

Homoki-Szabó Attila - Hátborzongató történetünk a Fidesz-székház alagsorába kalauzolja el a kedves olvasót, ahol titkos eszközökkel veszi kezdetét minden idõk leghatásosabb ellenzéki kampánya.

A cicomás majom türelmetlenül ringatta magát, ha a póráz engedte volna, talán bele is ugrik a hatalmas, gõzölgõ dézsába.

    - Áder úr, dörzsölje jobban. Bele kell ivódnia mélyen a bõrbe! Úgy ni. Ne sajnálja a testét, fogja a szivacsot, és csak dörzsölje alaposan! Neee, te, ostoba majom! Nyughass! Jó van! Csillapodj!
    - Marja a bõröm. Meddig tart még?
    - Ejnye, Áder úr! Hát a hatalmat nem adják ingyen! Bezzeg az Orbán úr nem sivalkodott. Maradjon nyugodtan a dézsában, teszünk még a tûzre. Minden születés véres.

Abraham ben Samuel Abulafia hangosan megszívta az orrát. Fekete kaftánján foltok csillogtak, a majom pedig ismét ugrott egyet, mire a rebbe úgy visszarántotta a pórázt, hogy a lila bugyogóba öltöztetett állat fulladozni kezdett. A Szentirályi utcai pincében alig lehetett látni a gõztõl, a lecsapódott pára nyirkossá tette a rebbe szakállát.

    - Sandalphon, téged szólítlak! Sandalphon! Auphanim, Örvénylõ Erõk Angyalainak Rendje, titeket szólítalak! Tzaphikel, te legyél segedelmemre, szólítlak benneteket Erõsek és Hatalmasak, hogy delejjel, erõtökkel segítsétek ezt az embert, az én parancsomra.
    - Mit karattyolsz... Mintha nyúznák a bõröm... Vén buzeráns!
    - Kár sértegetned, kár káromkodnod, nem segít rajtad az egyszerû szó. Gyere ki a dézsából.

Áder János vöröslõ testtel lépett ki a kádból. Vidéki programja volt, késõn érkezett, a többség már végzett, de eddig mindenki hallgatott arról, ami odalent történt. Tanácstalanul szedett le válláról egy göndör szõrszálat. Fogalma sem volt, hogy a Viktor mellérõl, Gál Ildikó szemérmérõl, vagy a sajátjáról származott?

Amióta felbérelték ezt az Abulafiát furcsa dolgok történtek. Amikor a beavatás után Kósa Lajos hazament, kilencet kölykezett a macskája (pedig nem is volt vemhes, hiszen még két évvel ezelõtt kivették a méhét). Másnap Forgács Barna szocialista ellenjelölt plakátjai maguktól leváltak a falakról. Két nap múlva a debreceni MSZP-s pártiroda falából vér kezdett szivárogni, amirõl az ÁNTSZ megállapította, hogy H5N1 vírust tartalmazó hattyúvér. Az irodát bezárták, a benne lévõ összes kampányanyagot fertõtlenítés céljából elégették. Ahogy Áder kilépett a dézsából, Csornán megszólaltak a harangok, és a Roxette Listen To Your Heart dallamát kezdték játszani háromszor kilenc alkalommal ismételve a refrént. Ezt a ziháló házelnök ekkor még nem tudhatta.

    - És most fogd meg a majmot.
    - Hozzá nem nyúlok!
    - Haza is mehetek, nem én erõltettem a hatalmi beavatást. Hapi! Indulunk.
    - Mi lesz ha most elmész?
    - Mi lenne? Az angyalok és démonok serege útnak indult, de nem találnak majd itt senkit, aki ért a nyelvükön. Dühösek lesznek, igen dühösek. - mondta a rebbe, majd újra felszívta az orrát és nagyot köpött a padlóra.
    - Adjad a majmot.
    - Döntse el az úr, hogy mit akar. Semmi sem kötelezõ, a szerzõdéstõl vissza lehet lépni, ott a kártalanítási záradék.
    - Ne szövegelj, adjad a majmot!
    - Hapi nem szereti, ha kikosarazzák. Simogassa egyelõre. Nyugtassa meg. Úgy ni. Lassan, óvatosan, vegye le róla a bugyogót az úr. Simogassa a farát, a farka tövénél. Úgyni, és fogja közben a pórázt mert elszökik! Lassan, lassan, ne csiklandozza, tele tenyérrel simogassa a farát. Úgy ni. A Rogán úr ügyesebb volt!
    - Tényleg te adtál erõt Berlusconinak is?
    - Milánóban is megfordultunk Hapival, legyen elég ennyi. Nem társalkodni fogadtak fel, drága az idõnk. Áder úr, érzéssel, és most az egyik ujjával lazítsa el a farizmait annak az állatnak. Nehogy hirtelen belé hatoljon, mert megharapja!
    - Ez undorító!
    - Nem kell szeretnie. A gyõzelemért a legerõsebb varázslatot kérték. Ha kártyavetést akartak volna az olcsóbb és fájdalommentesebb. De a hatalomnak ára van! - suttogta a rebbe, és megcsillant rubintgyûrûje, ahogy a majom szája elé tette a kezét. A majom megnyalta a gyûrût, és felemelte a fenekét.
    - Jól van, könnyen odaadja magát. Hapi, engedd be! Áder úr, élvezzen a majomba, egyetlen cseppet se engedjen ki, tartsa bent, amíg csak magától ki nem fordul belõle.

Hapi idegesen nyalogatta a gyûrû rubintját, ahogy a férfi hímtagja járt törékeny testében. Sovány kismajom volt, a fején a csúcsos sapka oldalra billent. Amikor végeztek, a hímtagon sötét, sûrû nyálka folyt végig.

    - Borotválja le a szõrzetét, aztán mossa át a szemérmét ezzel! - mondta a rebbe, és kaftánja alól egy flaskát húzott elõ. Levette a kupakját, és émelyítõ bûz áradt szét a nehéz levegõjû pincében. Áder remegett, és öklendezni kezdett. A rebbe fogta a flaskát, az arca elé tette, csücsörített, felszívta az orrát, és krákogva beleköpött a folyadékba. - Most már nincs rám szüksége. Ha végzett öltöztesse fel Hapit és nyugtassa meg egy kicsit. Ha a majom az ölében elaludt, akkor elhagyhatja a pincét.

Ekkor hirtelen kigyulladt egy bokor a Köztársaság téren, és forgószél támadt a környéken. A szél az izzó bokor csóváját a pártház felé vitte, a tûz belekapott egy zászlóba, és hamarosan az egész épület lángba borult. Hiller István artikulálatlan üvöltése percekig visszhangzott még az V. kerületben, aztán hirtelen csönd lett.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum