1995-2006, 11. évf. #010 

zine
A magyar popzene húsz legjobb produkciója
Az második rész, vagyis 10-1.

Matula Magazin - Itt már minden idõk tíz legjobb magyar együttese következik. A mérce hihetetlenül magasan van, Elvis Presley a túlvilágról gratulált a dobogósoknak. A magyar popzene aranycsapata ez, aranytorkú világbajnok gyerekekkel, a punk Puskás Öcsijeitõl az újhullám Hidegkuti Nándijaiig. Fantasztikus megoldások, fantasztikus dalok, fantasztikus egyéniségek!

A lista elkészítéséhez a statisztikai tudományok legmodernebb vívmányait vettük igénybe. Az egyes helyezések körül késhegyig menõ viták zajlottak. A húsz közül kimaradtak közül említést érdemel Dopeman (legjobb magyar hiphop), a VHK (mert nem csak részeg mûszaki egyetemisták élvezhetik!), a Kontroll Csoport (mert Kongó Köcsög Müller így is felkerült, tehát mindegy), Tigrics (mert az úttörõ munkáért különdíj jár) és Demjén Rózsi (mert õ volt az elsõ magyar punk). Nem kerülhettek fel a listára olyan elõadók, akik soha nem szereztek saját zenét, így ne keresse itt senki például DJ Palotait.

A lista valamennyi készítõje a hetvenes években született, ez nyilván befolyásolta a végeredményt. Ennek ellenére nincs szükségünk felháborodott levelekre arról, hogy melyik hatvanas évekbeli értéktelen szakállast felejtettük ki.

10

BEATRICE
Nagyvárosi farkas
BEATRICE/BIKINI

Nagy Feró, aka Nemzet Csótánya, aka Laborc és aka Hamlet munkásságának két fontos pillérét méltatjuk itt. A Beatrice és a Bikini a rock and roll honi testvércsúcsai voltak. Ennek nimbuszát a rendszerváltás utáni infantilizmus, annak a hasonló nevû utódzenekar tépázta meg. A ricse-ricse-beatricse-hó-rukk kedves köszöntésre ingerlõ formáció 1978 és 81 között mûködött elsõ, legnagyszerûbb korszakában. Talán az egyetlen magyar zenekar volt, amely normálisan, mindenki számára érthetõen elénekelte, hogy mi a fasz van. Attól kezdve, hogy mondtam kislány este ne menj ki a térre, egészen addig, hogy a hõs metróra száll, és sintérek kergetik. Semmi túlzott álköltõi okoskodás, és mégis eredeti, melós-csöves romantika filoszoknak is, kemény beszólásokkal a puha diktatúrának. A nemzeti egység kovásza lett, összekötve a jó tanuló - jó sportolókat a közveszélyes munkakerülõkkel. A Beatrice baboskendõje ikon lett, ami gyermeteg motívumával a felnõttes ellenállás jelképévé magasztosulhatott. Lugosi László gitárjátéka, az egyszerû és gyors témák pedig simán megütötték a hetvenes évek angolszász mércéjét, a fej magától bólint ütemesen rá. õket tényleg korlátozta a hatalom, Nyíregyházán kívül egyszerûen nem léphettek fel sehol sem egy idõ után. Az újjáalakult Beatrice a rendszerváltás hajnalán (1987) még elkapta a népszerûség olcsó hullámát, az Azok a boldog szép napok popslágert követõen azonban erjedés kezdõdött. Feró a két ricsés korszak között sem pihent, lángosképû lányokról rántotta le a leplet, a legigényesebb magyar punkos hangulatú zenekar vezéregyéniségeként. Ezt szokás õs-Bikininek nevezni, a szóösszetétel abszurditásával is jelezve, hogy milyen fura ez a magyar rocktörténelem.

9

NEUROTIC
Adj gázt
NEUROTIC

A rakendrol, a sebesség megszállottja vagy? Akkor a Neurotic megszállottja vagy, ha érted a viccet is. Ez meg egy olyan sor volt a legidõtállóbb, legragyogóbb magyar alternatív csillagtól, amelyik abban különbözik a többi, korábbi underground ködtõl, hogy: funky. A rádióban lehetne játszani, ma is megállja a helyét, annyira menõ. õrületes. Eldobod az agyad. Talán a legjobb szövegû zenekar, amit életedben hallhatsz, ha magyarul tudsz. Pajor Tamás - a zenekar lelke, egy hiteles number one sztár - nagyon tudott magyarul, és egyébként is nagyon tudott valamit, amit nem sokan a szakmába: a rakendrolt. Hirdette is az igét róla szünet nélkül, amíg meg nem tért a HIT-gyülekezetébebe. Azóta az a szava járása, hogy halleluja, ahogy azt meg is csodálhatjuk a Rocktérítõ címû borzalmas filmben. 1987-ben felvettek egy tizenhat számos demót, ami aztán nem jelent meg, és most már nem is fog. Már 1981-ben megalakultak gimnáziumi punkzenekarként, aztán a Trabant oldalán értek be, hogy a csúcson robbanjanak szét, és lehullott darabkáikból megannyi új együttes sarjadjon ki, amelyek mind a Neurotic szintjét szeretnék megütni. Mellékesen pedig Pajor Tamás egy unalmas nyolcvanas évekbeli hajnalon feltalálta a magyar rapet is.

8

URH
Kék fény
URH

Az Ultra Rock Hírügynökség (kezdetben Orgazmus) fél évig mûködött, mégis, e tiszavirág fontos állat a magyar könnyûzene fantasztikus dzsungelében. Egyrészt bebizonyították, hogy nincs élet a Földön a rock and rollon túl, másrészt úgy lettek híresek, hogy tartottak tizenegykét koncertet és kész, majd csak a feloszlás után tíz évvel adtak ki lemezt. Bájukat erõsíti, hogy egy narkománokat ápoló kórház udvarán léptek fel elõször, és politikai áthallásokkal tûzdelt dalaik a pangás közepének legjobb fikázó dokumentumai. Hogy még most sem avítt felháborodásuk a honi világon, azt bizonyítja, hogy Kék fény címmel ma is sugároz mûsort a televízió. Az alteros egyetemisták romantikus bulinosztálgiáját persze az is hõskorszakká magasztalta, hogy tulajdonképpen belõlük lett a Kontroll Csoport és az Európa Kiadó. 1985-ben és 1990-ben még kétszer elbúcsúztak, és valószínûleg az utóbbi két koncerten összesen többen voltak, mint az 1980-81-es létezés alatt összesen. A Menyhárt Jenõ, Kiss László, Müller Péter Iván, Salamon András, Somoskõi Lajos (menet közben kirakva) névsorú zenekar az egyik oka, hogy Magyarország azért nem teljesen Rémes hely, hiszen szarul erõsített gitárokkal és hamiskás énekessel is lehet maradandót játszani. Hatásukat pedig jelzi, hogy egy minisztériumi szervezésû aktíván még Bródy János is elutasította gyanús progresszivitásukat 1981-ben.

7

FLASH
Pálma
FLASH

Kicsit idegesek voltunk, amikor a Flash a hetedik helyre került, mert úgy találtuk, nehéz lesz megmagyarázni tizenötmillió Matula-olvasónak, hogy a magyar könnyûzene negyven évének legjobbjai között van ez a kevesek által ismert, tizenegynéhány év alatt tizenegynéhány számot produkáló zenekar. Pedig ott van, efelõl semmi kétségünk sincs. Tulajdonképpen a fene se érti, hogy miért nincs Magyarországon sokkal több annyira normális zenekar, mint a Tilos az Á környékérõl indult Flash elvonósnégyes. Lemezük nem jelent meg, egy koncertjüket a Bahia kazettán adta ki. Ha valaki épeszû válaszokat tudott adni a kilencvenes évek kihívásaira, az Barcs Miklós alias Dr. Flash volt, a Flash szövegek ugyanis verhetetlenül zseniálisak. A Bucó féle produkciókra még némi joggal rásütheti a világ, hogy csak a botránykeltést szolgálják, a Flashsel kapcsolatban ez már nem áll. Amit itt háború, kommunisták, nácik, heroin, nõk és trolibusz témakörben hitelesen élménnyé lehet alakítani, azt Barcs megtette. A hozzávaló klasszikus punk, rock és rock and roll ötvözet pedig pontosan passzol mindehhez. A zenekar mûködésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Maurits András (basszusgitár). Kettejük színpadi produkciója pedig minimum egy beszarással jár az érdeklõdõnek minden egyes koncerten. (A zenekar oldalán számok és szövegek dögivel találhatók.)

6

SYRIUS
Igazi tisztaság
SYRIUS

A klasszikus korszak, a tágan vett hatvanas évek messze legkomolyabb zenekara, az ötvenéves ex-underground arcok bálványa, minden jobb öreg rockzenész szerint a legjobb magyar együttes, az érinthetetlen: a csúcsok csúcsa. A Syrius klasszikus formációja 1969-ben állt össze, és 1973-ban oszlott fel. Elõtte, és utána is futott még e név alatt zenekar, de más tagsággal. Orszáczky "Jackie" Miklós - basszusgitár, ének; Pataki László - billentyû; Ráduly Mihály - fuvola, szaxofon; Baronits Zsolt - szaxofon; Veszelinov András - dob, és közben bevették a Tátrai Tibcsót is gitározni. Ezek úgy tudtak zenélni, hogy senki a nyomukba sem ért. Jazz-rock, progresszív rock, érthetetlen avantgard izé, szokták mondani, ám saját megfogalmazásuk szerint "mi Syrius-zenét játszunk", amibe félórás jazz-improvizációtól Frank Zappás kuplé-feldolgozásig és koncerten való vicces szövegelésig minden belefért. Kommercializmusnak tényleg nyoma sincs. Szabad közelítés a zenéhez, jazz szintû játék, de igazi rocker feeling, tisztelet. 71-ban kijutottak Ausztráliába, ahol felvettek egy angol nyelvû albumot (Devil's Masquerade), aztán hazajöttek szopni, majd disszidáltak, és azon az angol lemezen kívül nem maradt utánuk semmi, csak a legenda. Amit mi is táplálunk most. Szenzációs zenekar volt, béke poraira. Itt egy 1973-as, természetesen kiadatlan, de nagyon szépen befogadható, sima, és fõleg magyar felvétel tölthetõ le.

5

KISPÁL ÉS A BORZ
A következõ buszon
KISPÁL ÉS A BORZ

Egyedülálló zenekar a Kispál és a Borz a rendszerváltás utáni nyomorúságos magyar könnyûzenében, mivel a Tankcsapda mellett csak õk voltak képesek tulajdonképpen hibátlanul végigcsinálni a kilencvenes éveket, ami - a korszakot ismerve - bámulatos teljesítmény. A hibátlan jelzõnek itt zeneipari vonatkozást tulajdonítottunk: folyamatosan megjelenõ, minõségileg többnyire állandó albumok sorjáznak immár 16 éve, a rajongói bázist tekintve pedig listavezetõ a zenekarnak nevezhetõ magyar zenekarok között. Már ezért is helyet kapna húszas listánkon, az elõkelõ ötödik helyet azonban azért kapta, mert objektíve is jó, annak ellenére is, hogy a Matula szerkesztõsége körülbelül a harmadik album (Ágy, asztal, tévé) megjelenésekor felhagyott a Kispál hallgatásával, de errõl majd a végén. Amiért a Kispál kurva jó, az egyrészt attól van, hogy a Lovasi profi módon képes dalszövegeket írni, amik kellõen eredetiek és lilák ahhoz, hogy beinduljon tõle a célközönség tizenéves agya, és el kell ismerni, olykor a lényegre is rátapintanak. Ehhez hangszerelik aztán azt a magyar könnyûzenében ugyancsak ritkaságnak számító fülbemászó tánczenei körítést, ami végül kompaktul összeáll mint a bezárt svájci bicska. Nos, mivel ez itt most nem a fikázásáról szól, a végén csak annyit, hogy a zenekarnak messze legjobb album az elsõ kettõ (Naphoz Holddal; Föld, Kaland, Ilyesmi), ami utána jött, az - a legjobb értelemben - egy jól kitalált, jól megcsinált zenekar produkciója.

4

ILLÉS
Itt állok egymagamban
ILLÉS

Az Illés 1965-73 között mûködött, de még 1996-ban is képes volt egymás után háromszor megtölteni éneklõ emberekkel a Budapest Sportcsarnokot. Vitathatatlanul õk a magyar Beatles, a dalaikat az is ismeri, aki semmit sem tud a rockzenérõl. A népzenébõl éppúgy kölcsönöztek motívumokat és hangszereket, mint Little Richardtól, és ezzel a táncházmozgalom rajongóitól a táncdalfesztiválok tévénézõin át a luxemburgi rádió hallgatóiig mindenkit felültettek a próféta szekerére. A Szörényi testvérekbõl (Levente/Szabolcs), Bródy Jánosból, Illés Lajosból és Pásztory Zoltánból álló zenekar elsõ megjelent anyaga az Utcán címû kislemez volt, és biztosak vagyunk benne, hogy furcsa hangulatban mindenki eldúdolta ezt már legalább egyszer az úttörõtáborban vagy a konyhában titkon nyelt kortyok után. Levi és Tini István, a királya (1983) után a rendszerváltás mindkét nagy pártja csilloghatott egyikükkel, jelezve, hogy a legenda tovább élt. Az Illésnek a zenéje és a szövegei is messze meghaladták a korszak magyarországi kínálatát, a Heathrow vámosai pedig bizonyára nem egy keleti utast láttak már könnyes szemmel bye-bye-london-don-don-don-good-bye makogással távozni a tranzitba. Az öltönyös klubfellépésektõl a népstadionbeli koncert élõ tévéközvetítésig terjedõ karrier a magyar rocktörténelemben egyedülálló, a színvonal pedig stabilan kiváló.

3

EURÓPA KIADÓ
Igazi hõs
EURÓPA KIADÓ

A mi kis belterjes újhullámunk egyik árnyoldala az volt, hogy nálunk fõként identitásproblémás értelmiségiek és mûvészjelöltek vitték a prímet, és a katarzis üldözése közben sokszor elfelejtettek jó dalokat írni. Az Európa Kiadó viszont szerencsére csak ritkán tévedt a mesterkéltség ösvényére, és az URH utódzenekarai közül õk teljesítették be leginkább az ígéretet: Menyhárt Jenõ kikerült Kongó Köcsög Müller árnyékából, és generációja legjobb dalszerzõje lett. Klasszikusan kelet-európai, szikár arcélével és undorral meg reménytelenséggel teli szemeivel õ szerintünk a magyar rocksztár archetípusa. Tehetségüket még Erdõs Péter is elismerte, ezért ha megkésve is, de megjelenhetett lemezük még a rendszerváltás elõtt, és ez jó dolog függetlenül attól, hogy innentõl kezdve utálta õket a fél underground. Minden persze nem jöhetett össze Menyhártéknak sem, hiszen az igazi az lett volna, ha sikerül legalább egy albumot megjelentetni a nyolcvanas évek elsõ felének dalaiból, és bizony az eltervezett Brian Eno sem jött végül el producernek. Viszont a Kiadó elmondhatja magáról, hogy az itt tanuló kongói Joe Dissou személyében náluk játszott az elsõ néger a magyar popzenében. Talán még ennél is fontosabb, hogy a Neurotic mellett az õ dalszövegeikbõl épült be a legtöbb a magyar városi folklórba, ami még a Matula Magazin listáján elért harmadik helynél is nagyobb megtiszteltetés.

2

CPG
Mindenki tetû
CPG

Ha ez Amerika lenne, a CPg (Coitus Punk Group vagy Come on Punk's Group; a népetimológiában Centralis Punk Generator) történelmi jelentõségérõl már legalább annyi könyvet írtak volna, mint a nyolcvanas évek demokratikus ellenzékérõl. Amikor a punkot 1977-ben kitalálta néhány unatkozó londoni mûvészeti egyetemista, gondolni sem mertek volna arra, hogy ez esetleg tényleg vérre mehet, túl a biztosítótûvel rosszul átszúrt fülcimpákon. A CPg-nek persze mázlija volt, hiszen a világnak pont arra a helyére születtek, ahol ugyan nem járt automatikus veseleverés rockzenekar alapításáért, viszont néhány keményebb mondatért börtönbe lehetett kerülni, mint ahogy ez az együttes háromnegyedének sikerült is. Kiállni '82-ben az FMK színpadára, és azzal bekonferálni egy számot nagyobb nyilvánosság elõtt, hogy "Rohadt büdös kommunista banda / Miért nincsenek ezek felakasztva?", meg azt énekelni nagyon helyesen a kommunista párt egyik hatalmasáról, hogy "Erdõs Péter a kurva anyád!!!" az olyasvalami volt, amit rajtuk kívül egyszerûen senki nem mert megtenni ebben az országban. Túl a politikán, a CPg volt a legjobb magyar punkegyüttes. Annyira azért tudtak zenélni, hogy a fennmaradt borzalmas minõségû kazettákról is átjöjjön a lendület és az elkeseredett düh, a szövegeik pedig a mai napig tökéletesen adják vissza annak a kornak a hangulatát, amikor nem volt mit csinálni, csak botrányt. Johnny Rotten irigykedhet.

1

A. E. BIZOTTSÁG
Kamikazé

A Dunakanyar és Magyarország valahavolt legjobb együttese szabadidõ-zenekarnak hívta magát, és akinek van szabad ideje magyar könnyûzenét hallgatni, az leginkább hallgasson Bizottságot. Kiállítások megnyitóin léptek fel elõször, többen közülük képzõmûvészek voltak ugyanis, majd 1980-ban jött az áttörés, a Fekete Bárány fesztivál. Önjelölt menedzserük egy földijük, Waszlavik Gazember Petõfi Ullman Mónika László volt, aki alanyi jogon ugyan nincs a legjobb húszban, de kultúraszervezõ tevékenysége miatt megérdemli, hogy az elsõrõl szóló cikkben kis kitérõ legyen. 1983-ban jelent meg a Kalandra fel! címû Bizottság nagylemez, ami hihetetlen, de több mint húszezer példányban fogyott el egy olyan zenekartól, amelyiknek a legkönnyebben fogyasztható szerelmes slágerében arról van szó, hogy "Köpni kell, pfû". 1984-ben filmet is csináltak, a Jégkrémbalett az elsõ magyar film, amiben igazából pinát nyalnak, de nem csak ettõl jó. A filmet ugyan legálisan évekig nem mutathatták be, de a soundtrack album kijött.

A Bizottság koncertek performanszok is voltak egyben, címmel és keretjátékokkal, általában a belvároson kívül, mert miniszteri szinten is ellenezték például a nevüket, ezért is kényszerültek az Albert Einstein elõtagra. Pomáztól Csepelig játszottak a szentendrei sztárok, jelmezben, kellékekkel és a punktól jazzig ívelõ produkcióval, nyafogástól az üvöltésig, buddhista izéktõl a jó nagy seggig. Különösen csodálatossá teszi a vitathatatlanul szép összképet, hogy a Bizottság tagjai az 1985-ös feloszlás után sem váltak cikivé, majd mindegyikük csinált valahol valami jót. Ha Zappa szerencsétlenségére Szentendrére születik, akkor Wahornnal nem csak az ABC utolsó nagyszerû rockzenésze címért kellett volna versengeniük, de a bizottsági helyért is. A legjobb zenekar névsora: Wahorn András, efZámbó István, FeLugossy László, Bernáth(y) Sándor, Szulovszky Jony, Bán Mária (késõbb helyette a dobok mögött Dorozsmai Béla) és a két énekes csaj Szabóné Kukta Erzsébet (Koko), valamint Szabó Kriszta. A Bizottság azért is megkaphatja a szûnni nem akaró vastapsot, mert ugyanolyan szórakoztatóak most is, mint akkor, pedig a világ hivatalosan megváltozott. Ez pedig maga a halhatatlanság.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum