Szájbabaszott hülye magyarok! Híveim! Keresztények! Everybody!
Basszátok meg!
Kurvára félreértettétek az Igét! Pénzt és idõt áldozunk, szopjatok le, arra, hogy modern eszközökkel kajolhassátok a keresztény okosságot! Hogy értsétek, és szeressétek a hitet, ami ismereteink szerint az egyetlen isteni igazságra vezérlõ út. Beszóltok, nekem? Kocsis atyának? Ki a fasztól vártok segítséget a megigazuláshoz, ha nem tõlem, Kocsis atyától? Ki az az állat, aki nem perselyt dug buta pofátok elé, aki nem kelt bennetek bûntudatot, és aki nem fáraszt le a liturgiával? Mi a rák van, báránykáim? Hová lett az akol melege? Az összetartozás? Nigériában üldözik a keresztényeket, oda menjünk harcolni, verjen meg titeket az Isten kénnel!
Mi? Ja, hogy te nem mondtál semmit? Hogy te megértetted? Bûnösök vagytok mind! A gyehenna tüzén porladnátok el, de én megbocsátok! Sõt! Én is imádkozom lelki üdvötökért, hiszen kiváló fõpásztorunk, Erdõ Péter szólított fel minket.
Basszátok meg, járjuk körül ezt a faszos témát azért még egyszer, hogy értsük egymást. A mai mise laza lesz, csak a végén kell térdepelni.
Báránykáim, töredelmesen bevallom, eddig csak a Képes Bibliát olvastam. Elég kemény a cölibátus Biblia-olvasás nélkül is, szopjatok le! Szóval, most hogy már a Szöveges Bibliában lapozgatok, megleltem az idevágó passzust: Teremtés könyve, 9. fejezet.
Történt egyszer, hogy Noé, miután özönvíz, szivárvány, galamb, meg minden megvolt, szõlõt kezdett telepíteni (Ter 9,20). Termeszthetett volna ártatlan ugorkát is, de ravasz volt az öreg, szerintem a rumra is rászokott a tengeren, de ezt ne vegyétek szentírásnak. Elég az hozzá, elkezdtek szüretelni (Ez akkor még úgy mûködött, hogy szóltak Istennek, legyen szüret, és lett.), a felesége vitte a puttonyt, préselték a mustot, meglett a bor.
Több se kellett Noénak, úgy berúgott, hogy azt hitte, még csak a Teremtés második napja van, azért lát csillagokat meg kerubokat a hülyéje. Le is vetkõzött rögtön, mert a második napon még bõven lehetett meztelenkedni. Égette a põre testét a nap, ezért árnyékot keresett. A sátoráig éppen még eltántorgott, de ott akkorát zakózott, hogy fel se kelt másnap délig, miközben mindene kilógott neki. (Ter 9,21) Úgy hortyogott alvás közben, hogy a zsiráfok ekkoriban húztak el Afrikába. De nem ez a sztori, igyunk egy kis misebort, mindjárt folytatom.
Noénak három fia volt, Kám, Szem és Jáfet. Amíg Szem és Jáfet a zsiráfokat terelgette vissza (még nem voltak biztonsági kerítések), Kám odament az apjához, és jókat röhögött rajta a büdös kölke, amint az öreg Noé mattrészegen heverészik, és mindene kilátszik. Híveim, borzadjatok el! Hát a büdös istennyilát az ilyennek, szerencsétlen flótás felneveli a gyerekeit, megmenti a világ összes élõlényét, majd akar magának egy laza napot tartani, erre a saját vére csinál belõle hülyét?
De mondom, az állatjának ez se volt elég, ezért felkerekedett, és hívta testvéreit, nézzék már meg az apjuk faszát együtt is (Ter 9,23). Szem és Jáfet - miután betakarták apjukat - persze erre úgy orrba baszták Kámot, hogy nem is került többet soha elõ az üdvtörténetben. Másnap az Isten is elõvette, és úgy megátkozta õt, meg a nemzetségét, hogy csodálkozom azon, szájbabaszott hülye magyar híveim, hogy Kám fiának neve, Kánaán még ma is pozitív jelentést hordoz.
Igaz, hogy minden fõszereplõ zsidó ebben a sztoriban, de azért elég tanulságos a történet, nincs igazam?
A szentmise véget ért, Istennek legyen hála, és térdepeljetek kukoricára a kollektív bûnösség jegyében, basszátok meg!
Ámen.
