Inkei Bence - Már amikor az elõdöntõbe jutott csapatok kiléte nyilvánvalóvá vált, akkor tudni lehetett, hogy nem érdemes megnézni a Bajnokok Ligája döntõjét, sõt, tulajdonképpen az elõdöntõket sem. Három olasz csapat, valamint az a Real Madrid, aminek tisztességes ember nem szurkol, hát köszönjük, de nem.

Könnyedén ki is hagyhattuk az elõdöntõket, elég volt csak félszemmel ránézni az eredményekre: olasz házidöntõ, hát ez viccnek is rossz. Igaz, a madridiak döntõbe jutása legalább annyira bosszantó lett volna. Maradt a legpopulárisabb olasz csapat, a döntõben ráadásul a legjobb játékosát nélkülözõ Juventus, és a köcsög Berlusconi klubja, a tavaly nyáron majdnem Real-szinten bevásárló Milan. Az olasz foci fanatikusain kívül ki kíváncsi erre, de most komolyan? Borítékolható unalom, gól csak véletlenül, meg az a bizonyos nagy taktikai csata, aminél még a nyugati front is izgalmasabb volt 1917-ben.

Miért nem sír mindegyik mindig??? Miért nyer ez a nép bármit???

Szóval esküszöm, hogy tényleg nem akartam megnézni, de aztán sehogy sem sikerült egy nyomorult programot szerveznem arra az estére, és végül csak bekapcsoltam. Na most, a klasszikus koreográfia úgy diktálta volna, hogy életem legjobb meccsét sikerül elcsípnem a véletlennek köszönhetõen, elszégyellem magam az ostoba sztereotípiáim miatt, sõt, még a szimuláns Rivaldót is megszeretem, ha esetleg játszik.

Az élet azonban mindig sokkal kegyetlenebb: természetesen kibírhatatlanul unalmas, gólnélküli százhúsz perc, semmi kockázat, az olasz történelmi hagyományokat idézõ beszariság, aztán a végén egy viccnek beillõ tizenegyespárbaj, erõtlenül középre lõtt béna büntetõkkel. Persze lehet, hogy minden másként alakul, ha az elején megadják Sevcsenko gólját, de hát nem adták meg, ezen kívül pedig semmi, de semmi nem volt az egész meccsen, amire fél évvel késõbb emlékezni lehetne. Még az a kis öröm sem adatott meg, hogy lássuk Berlusconit veszíteni.

Az UEFA a saját érdekében kitalálhatna valamit, hiszen ha ez még egyszer megismétlõdik, ember nem lesz, aki kíváncsi rá, leszámítva a mazochistákat, de õk minimum évente kétszer amúgy is láthatják a Juventus-Milant. Megoldás az egész szörnyszülött Bajnokok Ligája megszüntetése lehetne, amire persze semmi esély nincs. A régi BEK-kel pedig semmi baj nem volt, ráadásul sokkal nagyobb rangot kapott egy Juventus-Real Madrid, vagy Manchester United-Bayern München szintû rangadó, ha a csapatok néhány évente összekerültek, mint ez a lassú érdektelenségbe fulladó rangadódömping.

Az is lehet persze, hogy egyáltalán nem nézünk focit, hanem csinálunk helyette valami értelmeset, és akkor nem kell utólag azon sopánkodnunk, hogy mennyire elcsesztünk egy kellemes májusi estét. Akik azonban maradnak a meccsnézésnél, azoknak kedvcsinálóul csak annyit, hogy a két tavalyi döntõs az idén is versenyben van még.

Jó szórakozást a futball ünnepéhez 2004-ben is!