1995-2006, 11. évf. #005 

mise
Együgyû vagyok. Pokolra szállok?

Kocsis atya - A mai prédikációmban kedveseim arra a kínzó kérdésre fogtok választ kapni, részesülhettek-e vajon az isteni kegyelemben, ha hülyék, visszamaradottak vagy együgyûek vagytok.

Szájbabaszott hülye magyarok!

Híveim!

Nézzetek magatokba, és kérdezzétek meg magatoktól: "Miért vagyok együgyû, félnótás barom?" Igen, Isten leghülyébb bárányai, fel kell tennetek magatoknak ezt a kérdést, hiszen temérdek szenvedésteknél, csak tudatlanságtok nagyobb, szarfaszúak! Vagy nem gondolkodtatok még el, hogy szerencsétlenségteknek és egyûgyûségteknek fölötte nagy összetartozása vagyon? Pedig úgy van az, nem máshogy!

"Ha oly szorgalmatos gondjok volna az embereknek az õ lelkekre, mint e világi dolgokra, fölötte könnyû volna az igazságnak ismereti, holott erre nemigen szükséges a mély bölcsesség, hanem a jó lelkiismeret és igazságszomjúhozó akarat." (Az idézet Pázmány Pétertõl, a ravasz pápistától való, akinek pedig apja még kálvinistának született, hogy baszná egyszer szájba a Jóisten a szineváltó természetjét a saját fajtámnak.)

Látjátok, testvéreim, nem a bölcsességet kérem számon rajtatok! Nem kérek tõletek semmi lehetetlent! A Mindenható Isten nem adott nektek értelmet, ez sajnos így van, de ne õt kárhoztassátok. Biztos adott volna, ha meglátja bennetek az értelem lehetõségét, de nem látta meg. És amit nem lát, az nincs is. Ugyanígy igaz az is: amit õ lát, az létezik is. Ezt hívják logikának, együgyû, baromállat magyarok!

"Kocsis atya, olyan hülye vagyok, minek kell akkor gondolkoznom? Isten így is szeret engem." Okoskodtok konokan, és nézitek tovább a televíziót. Ez így mind nagyon szép és jó, kellemes szórakozást is kívánok hozzá, csak hát rá fogtok baszni, amikor eljön az utolsó ítélet órája, bizony mondom néktek. Ezért elmondom: együgyûen is tudtok érvényesülni, nem kell a tévét nézni, és a pokolra jutni. Megakadályozhatjátok kis hazánk további romlását, annak ellenére, hogy bizony elég hülyére sikeredtetek.

Azért vagyunk nehéz helyzetben, testvéreim, mert a bölcsesség bizony alapvetõ Isteni elvárás lenne veletek szemben. Persze mondhatjátok, hogy akkor miért nem adott több értelmet nektek az Isten? A kérdés jogos, de elég együgyû: Isten útjait halandó be nem láthatja. És hát az igazság az, hogy a Biblia sem szentel egyetlen kurva fejezetet a hülyék boldogságának.

Mégse csüggedjetek! Fogadjátok meg Pázmány Péter szavait, figyeljetek a kurva lelketekre, törekedjetek az igazságra. Ha azt mondják nektek valahol: "Te egy birka vagy, barátom, együgyû keresztény, az vagy!" Feleljetek nekik a következõképpen: "Igen, én birka vagyok, együgyû keresztény, de aki a jóra és az igazságosságra törekedik, aki tudatosan nem tesz hülyeségeket. De te, te talán hová igyekszel? Te a jóra és igazságosságra törekedsz?" Ha válaszképpen pofán basznak titeket, nyájam báránykái, töröljétek le a vért az arcotokról, sugározzatok egy õszinte mosolyt az átokfajzat felé, és vágjátok ki büszkén: "Találkozunk a túlvilágon! Te lent, én fent!" Sírni fog a rohadék, errõl kezeskedünk!

Mára ennyi, híveim, szájbabaszott, hülye magyarok!

Ne feledjétek, hogy advent van. Mondjatok el minden este még egy imát, majd szarjatok a szoba közepére, hiszen legszebb ünnepünk közeledik!

Ámen.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum