Sorozatunk elsõ darabjában a disznófejjel ismerkedünk meg. A disznó fejét azóta eszik, amióta a disznónak feje van. Jellemzõen télen fogyasztják, disznóvágás után, feltéve, ha nem disznósajtba kerül. A disznósajt egyébként ugyanúgy a kihalás peremén táncol, legalábbis ami a városi életteret illeti. A disznófejet a nõk, a párkapcsolatot ápoló férfiak és az ortodox zsidók, valamint muzulmánok nem eszik meg, de ez meg is látszik rajtuk.
Mielõtt hozzáfogunk, tisztázzuk: a disznófej kurva jó dolog. Minden kulturált népség ismeri, ínyenc dolognak számít (orra, füle - hohohohóóó), csak ebben a kibaszottul ízléstelen országban ignorálják. A disznófej tartalmaz húst, porcokat, bõrt és zsírt. Mindez nagyon finom, olcsó és rendkívül egyszerű.
DISZNÓFEJ HIDEGEN, TORMÁVAL
Hozzávalók (1 személyre, 5 napi adag, 1000 forint):
- csontos 1/2 disznófej
- 2 fokhagyma
- egész bors
- só
- 1 kurva nagy lábos
- õrölt pirospaprika
- 1 bárd
Elkészítés (4 óra, kevés munka):
Feküdjünk le korán pénteken. A magányos férfi pénteken hamar berúg, ezért korán lefekszik. A magányos férfi ugyanis nem szereti sem a pénteki, sem a szombati tivornyákat, egész egyszerûen azért, mert mint mondja õ ilyenkor: "Sok fasz van az utcán." Bár a típusra általában jellemzõ, hogy életvitelét tekintve elég következetlen. Vagyis ritkán fordul elõ, hogy pénteken korán lefekszik, és ezért abált disznófejet készít. De a disznófej nem ünnepi étel, nem is ajánljuk minden hétvégére.
Kipihenve, aránylag józanon jussunk ki tehát a szombat reggeli vásárcsarnokok valamelyikébe, ahol ritka pillanatban lesz részünk: a teremtés koronájaként járunk-kelünk az alja nép között. A vásárcsarnok nem a magányos férfiak terepe: családosok sündörögnek itt, ezért a reggeli kelés, és a feszített tempó. Szarjuk le õket, irány a hentespult, ahol pofára válasszunk a félbevágott disznófejek között. (Ne csodálkozzunk, hogy a fülét levágják, és külön árulják. Ez ma már így van sajnos.)
Csak ajánlhatjuk ezt a karakteres arcú, hosszúkás pofájú disznót. Ez a személyiségtípus öntudatos és kíméletlen az élethazugsággal szemben. Életét magányosan töltötte, néha-néha meghágott egy kocát a lámpaoltás leple alatt, akkor ha senki sem látta. Kölykeit születésük után felfalta, hisz a vágóhídra minek termeljen. Gyűlölte az alumínium etetőt, a neonlámpákat a plafonon. Pontosan tudta, mikor jönnek érte hóhérai, csak annyit röfögött hátra a többieknek: "Basszátok meg!" Vegyünk hát egy ilyen 2,5-3 kilós fenegyereket, csak tanulhatunk tõle. A fej kilója Pesten mindenhol 200 forint körül van. Szerezzük be a többi hozzávalót is.
Mielőtt elmerülnénk a kivitelezésben, megfordíthatjuk a fél fejet, és elgondolkodhatunk a disznókoponya felett. Ennek nagy hagyomány van az európai kultúrkörben. Vegyük észbe az agy helyét, a szájpadlás bordázatát simítsuk végig ujjbegyünkkel. Így végzed hát te is. Sírjunk kicsit amúgy férfiasan, majd lássunk munkához.
Elsõ komolyabb mûveletként a vágóhíd munkáját kell befejeznünk, mivel némi arcszőr a helyén maradt. Tartsuk hát a disznót a gázláng fölé, és pörzsöljünk! Ha van lángszórónk, használjuk, de kerüljük a dezodor és az öngyújtó együttes használatát, kicsit elnyomja az ízét a fokhagymának.
A lepörzsölt szõrt kaparjuk le késsel, és jól mossuk le a fejet. Vegyük elõ a kurva nagy lábosunkat (50 literes legalább!!!), és addig eresszük a vizet, amíg el nem lepi disznónk fejét. Hogy levegõt kapjon, orrlikát kint hagyhatjuk.
Gourmand-ok számára biztosan szentségtörésnek számít, de a magányos férfi önkényes típus: hiába a nagy lábos, a disznófej térkihasználás szempontjából elég cefetül dekkol a lábosban. Nincs más hátra ketté kell csapni. Nem egyszerû feladat, igyunk elõtte valami szíverõsítõt, hiszen biztos kézre van szükségünk. Csak a gyakorlott hentes csapja szét a disznó orrnyergét egyetlen csapással, nekünk ez nem fog sikerülni. Az elsõ csapáshoz ugyanakkor mindenképpen határozottan lássunk hozzá. Laza karral, erõs marokkal adjuk meg a módját, pontosan csapjunk, miközben a lendületbe hozott bárdot hagyjuk szabadon zuhanni. Az elsõ csapás ütötte résen tovább, ne kíméljük a rohadékot! A fejet újra mossuk meg, és távolítsunk el a csontszilánkokat, vessük a fazékba, majd gyújtsunk alá.
A vízbe tegyünk sok sót, 6-7 lapos evõkanál simán mehet bele. Egy fél maréknyi egész borsot szórjunk bele, és dobáljuk bele a fokhagymát (2-3 fejet gerezdben).
Ha felforrt a víz, alacsony lángon hagyjuk tovább fõni, a víz csak gyöngyözzék, hiszen abálunk. Így ott is lehet hagyni, csak kb. 3 óra múlva puhul meg.
Ha a fej már olyan puha, hogy lecsúszik a csontról, kivehetjük. A levet még véletlenül se öntsük ki, hiszen kocsonyához a legkiválóbb alaplé. Kis vízzel (0,5 deci) 2-3 gerezd fokhagymát turmixoljunk össze, rakjunk hozzá sót, és kenjük be vele a disznó pofáját. Ha ez megvan, édes pirospaprikával bõven szórjuk meg. Hagyjuk kihûlni, mert kész van.
Az abált disznófejet fehér kenyérrel, lilahagymával, tormával, sörrel, borral, pálinkával eszi a magányos férfi. Egy ekkora darab vacsorának akár egy hétig kitart. Ha van pénzünk, víz helyett vörös- vagy fehérborban is főzhetjük. Nem kell tisztán borral, fele-fele arányban is megteszi. Ha vörössel csináljuk majoránnnával, borssal és zsályával dobjuk fel, ha fehérborból készül, sózzuk.
A lehűtött fejet lassan, merengve együk, falatozzunk egy kicsit a rágóizomból kombinálva az ormánnyal. Ha nagyon magányosak vagyunk, de fantáziánkat elszabadítják a pompás ízek, maszturbáljunk egyet egy női receptre. Ajánlatunk: Stahl Judit Joghurtos-gyömbéres narancstorta narancsos habbal címû tejszínes műremeke. Ha viszont konkrétan udvarolunk valakinek, az orrészt zöldsalátával a reformkonyhák módjára is prezentálhatjuk, de ne csodálkozzunk, ha a nõ kiszeret belõlünk. Ilyenkor pofozzuk fel.
Jó étvágyat!
