Ahogy magunk közt mondogatni szoktuk, a Matula Magazin a maximumot hozza ki egy igazán szar korból. Nálunk tehetségtelenebbek a 2000-es évek elején bizony bele se mertek volna kezdeni egy ilyen nagyszabású projektbe. Mi viszont nem ijedtünk meg és nem hagytuk, hogy a szörnyűséges viszonyok a mondanivalónk útjába álljanak. A Matula előtt egyszerűen nem tornyosulhat vis major.
Valamivel több, mint három éve, egyre emelkedő színvonalon, kombinálva egy díjbirkózó erejét a sebészi szike pontosságával, fáradhatatlanul mondjuk meg, tárunk fel, világítunk rá és teszünk nevetségessé. A legkülönösebb pedig talán az, hogy egy cseppet sem vagyunk fáradtak, sőt, kifejezetten erősebbnek és okosabbnak érezzük magunkat, mint az út kezdetén. Türelemmel és legjobb tudásunkkal írjuk meg ma is valamennyi cikkünket, válaszolunk segítőkészen valamennyi olvasói levélre. Azonban ahogy a fiókáit önnön húsával etető pelikán, mi is állandóan aggódunk. Csak nehogy történjen velünk valami. Ki vigyázna akkor árván maradt, éhes, szomjas fiókáinkra?
Drága gyermekeink, olvasók! Először is jegyezzétek meg, hogy még ha minket kollektíve elütne egy villamos, a síron túl is szeretni fogunk Benneteket. A mi művünk vagytok, és ezért felelősséggel tartozunk Irántatok örökkön-örökké. Meg kell tanulnotok a magatok lábára állni, hogy ha ne adj isten minket agyonbaszna a villám, ti ne dögöljetek úgy éhen, mint a lepuffantott sasmadarat a fészekben váró kis purdék. Nőjetek végre fel, különben nem tudunk nyugodtan aludni, amikor pedig végre sikerül lehunynunk a szemünket, gyötrelmes rémálmokat kell végigizzadnunk, amelyekben izmos matrózlegények korra és nemre tekintet nélkül erőszakolják meg a Matula Magazin összes olvasóját. Biztosan ti sem akarjátok, hogy egy Misa nevű ukrán tengerész dugdossa belétek méretes farkát, amely utoljára valami bangladesi kurva beteg vaginájában járt. Keljetek fel és járjatok, szájbabaszott magyarok, ahogy Kocsis atya szokik fogalmazni.
A felnőtté válás útján az első lépés Számotokra a űz elválasztás lesz. Tanuljatok meg a Matula nélkül élni. Például nem a megjelenés napján és egyben elolvasni ezt az egész számot, hanem szép lassan, mondjuk minden nap csak egy-egy cikket. A felszabaduló időben próbáljatok meg értékes életet élni, kimenni a szabadba, esetleg találkozni egymással, ne adj isten Matula-rajongó klubokat alapítani. Ne adj isten szerezzetek új barátokat, vagy akár új szerelmeteket is. Olyan életet kell teremtenetek magatoknak, amelyből nélkülözhető a Matula.
Nehéz lesz, de ha igazán szerettek minket, menni fog.
