Vác
Összetartó, de rutintalan gárda
A Dunakanyarnál bizony láttak már szebb, de nehezebb napokat is a szurkolók. Meggyőző eredménnyel jutott fel tavaly a Vác az első osztályba, de úgy tűnik, hogy még nem elég érett a csapat e magasabb szint megütésére. 9 ponttal, az utolsó helyen tanyázva várják a kikeletet. Sokat elárul az idei gólínségről, hogy Palásthy Norbert, - vagy ahogy a váci ultrák becézik kedvencüket, „Pala” - is csak háromszor tudott bezörgetni az ellenfél kapujába. Az NBII keleti csoportjának tavalyi gólkirálya a többiekkel együtt még csak keresi az első osztály felfokozott ritmusát. Pedig augusztusban a Stadion utcai pályán 1500 váci fanatikust sikerült megörvendeztetni a Honvéd elleni 3-1-es, parádés győzelemmel. Azóta viszont legfeljebb egy ponttal a tarsolyában tudott öltözőbe vonulni a csapat. Egyetlen győzelemmel elég nehéznek tűnik a bent maradás! Hogy a szakvezetés bizalma töretlen Gergely Károly vezetőedzőben, az érthető. Ő már a III. Kerületi TVE-t is feljuttatta az első osztályba, csak akkor az óbudaiaknak nem sikerült megvetni a lábukat az élvonalban. Nyáron még erős volt a fogadkozás, hogy most ez összejöhet. Tavasszal viszont igazi csodának kellene történnie a hátrány ledolgozásért! Hogy valami baj van, azt jelezte a harmadosztályú Létavértes ellen csak keserves, egygólos győzelemmel kicsikart továbbjutás a kupában.
Ráadásul sérülések és betegségek is nehezítették az idényt, többször is előfordult, hogy nem a legerősebb összeállításában vonult küzdőtérre a csapat. Hogy több van a fiúkban, azt még az ellenfelek is sokszor elismerik: Keszei Ferenc, a Pécs mestere például állítja, hogy „a Vác sokkal jobban játszik, mint ahogyan azt az eredményeik alapján sokan gondolnák”. Egyetért vele Gergely Károly, aki a Sopron elleni vereség után jellemző nyilatkozatot tett: „Az első félidőben megérdemelten szereztük meg a vezetést. A második játékrészben azonban néhány megingásunkat kihasználta ellenfelünk.” A pechszériát anyagi nehézségek is fokozták, rendszeresen csúszott idén a játékosok járandósága. November végén az önkormányzat tízmilliós gyorssegélye kellett, hogy életben maradhassanak a tavaszi remények. Jelenleg svájci és olasz befektetők is érdeklődnek, a tervek szerint komoly utánpótlás-akadémia is nyílhat a Pest megyei bázison. Egyelőre azonban még konkrét eredményei nem születtek a fokozott tárgyalássorozatnak. Enyhít a bánaton, hogy augusztusban remek szponzorációs szerződést sikerült kötni a német Dragon Sporttal, így a patinás márka felszerelésében futhatnak gyepre a váci focisták. Többségük fiatal, hazai nevelésű, a városhoz kötődő játékos. Éppen ez az összetartás, lelki elkötelezettség a csapat egyik fő erénye. Azonban a rutin hiánya még sokszor kidomborul a pázsitszőnyegen. Vannak persze kivételek, hiszen visszatért Vácra egy igazi matuzsálem, Vén Gábor, aki épp ebben a szezonban, a Vasas ellen (0-1) ünnepelte 200. első osztályú meccsét. Sajnos azonban a légiósokkal megjárták a váciak: a szlovákiai Svintek – Kunzo páros nem tudott eleget hozzáadni a csapat egyenetlen játékához.
Kaposvári Rákóczi
Mentális problémák az egymásra hangolódásnál
Ahogy telt az idő, úgy nőtt a baj Somogyországban. December 8-án ezért ingyen engedték be a szurkolókat a Rákóczi katlanába, azonban a 2000 ultra így is szomorúan (bár dagadt tárcával) távozott, mert a Honvéd mehetett haza dagadó kebellel. Jelenleg 14 ponttal, kieső helyen áll a csapat, de nagy a fogadkozás, hogy tavasszal minden jobb lesz. Sajnos betegséghullám söpört végig idén többször is a csapaton. Már szeptemberben így fakadt ki Prukner László vezetőedző: „Egy betegséghullám kapta el a csapatot, így nem tudtunk úgy készülni, ahogy szerettünk volna. Egyelőre összesen tizenegy játékos áll a rendelkezésemre. Az előző fordulókban komoly győzelmi esélyeket szalasztottunk el, így most kényszerhelyzetben vagyunk.” Pedig a nyári készülődéskor még sokan bíztak Admir Suljicban, hiszen két évre sikerült Kaposvárra igazolni a szlovén Nafta Lendva tehetséges játékosát, akinek a lábában már 57 meccs volt, amit a szlovén első osztályban játszott. Szintén akkor érkezett Bojan Bojovic Szerbiából, ő azonban nem kapott játéklehetőséget. ”Mi is beleestünk abba a hibába, hogy középszerű külföldieket alkalmazunk” – mondta Prukner László edző. A zuhanyhíradó azt csiripeli, hogy a szezon végére a szerbek meg se kapták járandóságukat, és az albérletüket sem fizeti már a Rákóczi. Zalaegerszegről viszont végre hazatért Milinte Árpi, a saját nevelésű hálóőr. Mégis az ősz legjobbjai a sokat ünnepelt Szakály testvérek (Péter és Dénes) továbbá a szenzációs gólzsák, a hazáját méltón képviselő brazil Andre Alves voltak.
Októberben aztán jött a sérüléshullám. Sokat elárul a pech mértékéről, hogy még Jovánczai is harcképtelenné vált! Ősszel a szurkolók viszont gratulálhattak Balajczai Ottónak, akinek kisfia született. A bébi mellett a fontos gólok azonban a csak nem akartak összejönni, pedig ahogy Prukner is látta, jól játszott a csapat: „A játékkal ennek ellenére nem volt gond, viszont a meccsenkénti 4-5 ziccer mellett kikaptunk.” – értékelte félidőben a fiúkat. „A Rákóczi csapatát értékes emberek és játékosok alkotják, akik külön-külön más klubokban megállnák a helyüket, de így együtt igazából nem erősítik egymást mentálisan.” – tette hozzá. Valószínűleg igaza van, hiszen a nyáron Debrecenbe szerződött Zsolnai Robi a Cívisvárosban ontja a gólokat. A szintén kiemelkedő Oláh Lóri ugyan megkapta a magyar állampolgárságot, viszont tavasszal már Angyalföldön rúgja a bőrt az Újvidékről elszármazott gólvágó.
A szezon egyetlen komoly sikere az Újpest legázolása volt, hiszen a patinás egyesület ellen korábban még sohasem tudott győzni a csapat. Fontos hír még a Rákóczi háza tájáról, hogy az utánpótlás-nevelő akadémia idén felvette Bene Ferenc nevét. Az idei sorozatot öt vereséggel fejezte be a Kaposvár, talán ha jövőre mentálisan is jobban egymásra hangolódnak a srácok, akkor beteljesülhet a foci örökigazsága: tavasszal még bármi megtörténhet!
REAC
Aczél a győzelem!
A legkisebb nagycsapat a fővárosból főnixmadárként támadt fel hamvaiból a szezon végére. A 14. helyen tanyázó rákospalotaiak így végre elmozdulhattak a kieső helyről. Ehhez egy edzőváltás is kellett: Urbán Flóri ugyan fantasztikus idényeken volt túl – feljuttatta, majd bent tartotta a Palotát! – de a szezon eleji fiaskók forróvá tették a kispadot a lába alatt. A sárga-kékeket azóta Aczél Zoltán vezeti, így már érthető, hogy a drukkerek kinek kedveskedtek „Aczél a győzelem!” molinójukkal szeptemberben. Aczél vereségekkel kezdett, a nehézségeket jól bizonyítja akkori megnyilatkozása is: „Azt sajnos nem tudom megfejteni, hogy miért kaptunk gólokat többször is az utolsó pillanatokban. Ez biztos, hogy nem erőnléti gond, mert rengeteget dolgozunk, sőt ennél többet nem hiszem, hogy lehet, így tehát pszichés problémáról beszélhetünk, továbbá hihetetlen balszerencsénk van.” Példaként emelte ki, hogy Torma az ősz elején meccsenként csak 20 métert volt hajlandó futni, de mára mentális hozzáállása gyökeres fordulatot vett, mégpedig 180 fokban. Még az is felmerült, hogy harmadik edzőjét is elfogyasztja a csapat: „Az elnök úr születésnapján ugyan fél évvel meghosszabbították a szerződésemet, amely így a nyárig szól, de egyáltalán nem ragaszkodom én ehhez, és mint azt a Sopron meccs után is felvetettem a Robinak, én leszek az első, aki felállok, abban a pillanatban, ahogy úgy érzem, hogy itt nincs esély a kilábalásra”. Szerencsére megindult a kilábalás folyamata, pedig a sípmesterekkel is meggyűlt nem egyszer Aczél kapitány baja: „Vácott azt mondta a tartalék bíró, hogy vegyek vissza, mert minden szavamat rögzítik. Ha terrorizálni kezdem tehát a játékvezetőket, akkor csak még jobban ütni fognak minket.”
Az első nyolc fordulóban ugyan csak 2 pontot zsebeltek be, de aztán a Fehérvár és az MTK elleni 0-0-ák gyémántként tündököltek a Palota koronaékszerén. A Paks legyőzése pedig szenzációs játékot is hozott. Nem kis részese volt ebben a REAC válogatott labdarúgóinak! Bárányos Zsolt és Torma Gábor egyaránt megérezték már a címeres mez ízét.
Idén stúdióba is vonult a csapat, hogy felénekeljék az új REAC-indulót, amelyet Szikora Robi és Krisz Rudi közösen szereztek, és amely így szól: „REAC, REAC, sikert csak úgy aratsz, ha minden percben feltámadsz, rongyosra cincáld szét, a hálójuk közepét.” Megható őszinteséggel vallott rákospalotai identitásáról a felvétel után a szaksajtónak Szikora Robi, aki szerint a srácok nemcsak jól fociznak, de jól is énekelnek. Polonkai Attila pedig megvallotta, hogy otthon is énekelgeti a nótát.
Mára megoldódott a kapusok kakaskodása is: Szentpéteri Viktor és Farkas Balázs vitájának az lett a vége, hogy Illyés Dani lett a második számú hálóőr.
Honvéd
Ideiglenesen Csepelen állomásoznak
Egyetlen másik magyar klubot sem viselt meg annyira Öcsi Bácsi halála, mint a kispesti különítményt! A Száguldó Őrnagy csapata egyébként is nagy változásokon ment keresztül az ősszel. Az eredmény még nem egyértelmű, annyi azonban bizonyos, hogy a Bozsik Stadion közönsége többet érdemel a 13. pozíciónál. Pláne, hogy a közönség a hazai meccsek kedvéért idén kénytelen volt Csepelre zarándokolni, hiszen a Temető utcai pálya megérett a rekonstrukcióra. Talán a 2007. esztendőben már Öcsi Bácsihoz méltó stadionban visszhangozhat az ultrák örök jelszava, a „Csak a Kispest!”. Csepel azonban nincs is annyira messze, mintha Dunaújvárosba került volna a nagy múltú klub. Márpedig nyáron még ez volt a terve az akkori klubtulajdonosnak, az olasz húsgyáros Piero Pininek. Végül egy kanadai magyar üzletember, George Hemingway, a róla elnevezett édesség-lánc tulajdonosa vette meg a csapatot.
Hemingway érkezése alaposan megbolygatta a klubot. Távozott például Aldo Dolcetti, az olasz edző, akinek karmesterkedése alatt elég vegyesen muzsikált a kispesti kórus. „Most, amikor a Honvéd egy sikersorozatot kezdett el, úgy érzem, nem hagyom cserben az együttest azzal, hogy más elfoglaltságot keresek.” – indokolta távozását az olasz mester. Utódja a volt Honvéd-játékos, a Debrecent két ízben is a tabella első fokára vezető Supka Attila lett. Supkával nehezen rázódott össze a csapat, hiszen az új mester vereségekkel mutatkozott be, viszont a kupában sikerült kiütni a Kaposvárt, és ezzel biztosítani a csapat helyét a legjobb 8 között. Mire Tél tábornok megérkezett a Száguldó Őrnagy hazájába, addigra jöttek a győzelmek is.
A nehéz időszakban sok pech történt. Pomper Tibor például a Fehérvár elleni egygólos vereség után így nyilatkozott: „Úgy érzem egy viszonylag eseménytelen első félidő után, egy teljesen más csapat jött ki a második félidőre. A helyzetek alapján nyernünk kellett volna, itt hagytunk 3 pontot. Szerintem lesállás előzte meg a gólt.” A következő fordulóban a Pécs verte 1-0-ra a csapatot. Utána a következőket mondta Dobos Attila, aki az ősz közönségdíjasa lett: „Kívülről nézve, úgy érzem nem érdemeltünk vereséget. Több lehetőségünk volt, de a helyzetkihasználásunk kívánni valót hagyott maga után. Az ellenfél talált egy ugyan olyan gólt, mint múlt héten a Fehérvár. Egy rögzített helyzetet nem tudtunk levédekezni, erre a jövőbe jobban kell ügyelnünk, mert mérkőzéseket lehet elveszíteni, de ugyan úgy nyerni is. Nem éreztem úgy, hogy a pécsieknek három ponttal kellene távozniuk. Végig a védekezéssel törődtek, tördelték a játékot, végül egy szerencsés góllal tudtak nyerni.” Akkor még Supka is úgy vélte, hogy a csapatnak egyszerűen pech-szériája van: „Sajnos a szerencse nem állt mellénk, mert olyan mérkőzéseket veszítettünk el, amelyekben benne volt a pontszerzés lehetősége.”
Aztán decemberben legalább nyolc focistával bontottak szerződést. Természetesen a maradók között van Hercegfalvi Zoli, aki ontotta idén a gólokat, így próbálva bocsánatot kérni a drukkerektől, akiket kiakasztott, hogy eligazolt, amikor néhány éve kiesett a Honvéd. Fontos új szerzemény a már góllal is bemutatkozó tizenéves brazil klasszis, Diego. Továbbá a szenegális Dieng Cheikh Abass, akiről érdemes tudni, hogy hatan vannak testvérek. „Nálunk az a szokás, hogy mindenki, az egész család együtt él. A szüleim mellett a nagymamám, a nagybácsik, és a többi rokon is nálunk lakik. Nagy házunk van, és ott lakik ez a sok ember. Azt hiszem, hogy most mindnyájan nagyon boldogok lesznek, hogy aláírtam a szerződésemet.” Jön Vincze Zoli is, Sandro Tomic az új kapus, a szintén szerb Smiljanic a védelem oszlopa lehet, a mexikói Manuel a középpályán jelenthet erősítést, míg a kameruni Ndjodo a támadójáték eredményességét javíthatja. A Diósgyőrtől érkező Mogyorósi pedig a jobb oldalon, több poszton is bevethető, univerzális futballista..
A tavasz egyik legizgalmasabb kérdése, hogy az új stadionban az új edzővel az új keret mire lehet képes. Nem titkolt cél ugyanis, hogy a 2007-08-as kiírásban már az első öt hely valamelyikét szerezze meg a gárda.
Sopron
Itt a Selymes, hol a Selymes
Vizer László Máriusz, a romániai dúsgazdag üzletember és az Európai Dzsúdószövetség elnöke a klub tulajdonosa, és ez rányomta a bélyegét az edzőmérkőzésekre és a keretre is. Számos román játékossal állhatott így ki a Sopron a Dinamo Bukarest elleni legalább négy idei edzőmeccsre. Sokat cserélt a klub a kispadon az idén: Selymes Tibor, a volt román válogatott irányította először a Hűség Városának csapatát. Őt az olasz Roberto Landi követte (ismerősen csenghet a neve, hiszen a grúz és a litván válogatottat is irányította korábban), azonban vele sem jöttek úgy az eredmények, ahogy az elvárható lehetett volna. Ezért ősz közepén már újra Selymes volt a vezetőedző, akit a Fehérvártól felállított Csertői Aurélra cseréltek decemberben.
Miközben a csapatnak sokszor nem jól jöttek ki a meccsek, és a drukkerek joggal csalódottak a 12. hely miatt, néhány játékos nagy sikereket ért el. Feczesin Robi („Fecze”) és Demján Gábor meghívót kaptak az utánpótlás-válogatottba, míg Horváth András a felnőtteknél mutatkozhatott be, először végighallgatva szereplőként Erkel Ferenc emlékezetes akkordjait. Fecze ráadásul mesterhármast rúgott a REAC-nak, a Halitól nyáron leigazolt Andris pedig Grazban gólt lőtt az osztrákoknak. Sikerült a nyugati végekre csábítani Felix Ankamah ghánai középpályást is, aki a finn FC Hameenlina csapatától érkezett az újabb finnugor bajnokságba.
A Sopron gondjait csak fokozta, hogy Ion Ibric sérülése kiújult. A lágyékhúzódását kivizsgáló orvosok már novemberben kivették a keretből, persze csak kölcsönbe. Köteles Zsolt klubelnök viszont joggal optimista, hiszen alapjában jó csapat a Sopron. „Egyértelműen a helyzetkihasználáson kell javítanunk, valamint a játékosoknak el kellene végre hinniük, hogy képesek gólt szerezni, ha jobban összpontosítanak. Válság nincs, Az okokat és a lehetséges kivezető megoldásokat a szakvezetés folyamatosan keresi, remélhetőleg nagyon hamar meg is oldja.” – fogalmazott a tapasztalt sportvezető. Sajnos az idény végét egy sporthoz méltatlan esemény is beárnyékolta. A játékosok amolyan „kupaktanácsfélét " tartottak, és előbb Csertői Aurél edzőnek jelezték: addig nem öltöznek át, amíg nem kapnak híreket a járandóságuk átutalásáról. Az ügyben azonban az edző nem sokat tehetett, ezért az öltözőbe kérették Köteles Zsoltot. Ő csupán annyit tehetett, hogy a játékosok jelenlétében telefonon felhívta Vízer László Máriuszt. A beszélgetést követően a tulajdonos Bagoly Gábort kérte a telefonhoz, aztán közölte a védővel, hogy neki már nem kell átöltöznie, januártól nem számít a szolgálataira. Végül Csertői Aurél megtartotta az edzést, annak ellenére, hogy a játékosok nem kaptak választ a kérésükre, így aztán nem tudják, mikor kapják meg pénzüket. Köteles szerint azonban tartozásról nincsen szó, csupán csúsznak a fizetésekkel. Mindezekkel együtt Bagoly távozása elkedvetlenítheti a közönséget, hiszen a védő igazi kedvencnek számított.
Győr
Priskin nélkül nehéz
Egyáltalán nem rossz a tizedik hely, hiszen biztosnak tűnő bent maradást sugall, a Kisalföldön mégis nagy az elégedetlenség. A csapattól ugyanis nyáron még azt várták drukkerek és vezetők egyaránt, hogy a szezon titkos favoritja lehet a gárda. Még úgy is, hogy a kirobbanó tehetségű Priskin Tamást eladták az angol első osztályban játszó Watfordnak.
Pajkos János vezetőedző a Honvéd elleni vereség után szedte a sátorfáját, így az Újpest ellen egy mérkőzés erejéig Reszeli Soós István ült a kispadra. Most már azonban az utánpótlástól érkezett Klement István bizonyíthat Verebes Mágus egykori székében. „A hátországunk létezik, vagyis nincs szakmai és morális válság a klubnál. Annyit azonban elismerek, hogy a felnőtt-csapat fejlődése nem tart ott, ahol az elvárható lenne, viszont nem értek egyet azokkal a kritikákkal, hogy a fiataljaink nem tehetségesek, a rutinos játékosok pedig kiégett sztárocskák” – vélekedett Reszeli klubigazgató december elején. Ezt támasztja alá például, hogy Bajzát Péter lett a Borsodi Liga őszi gólkirálya, márpedig ez nagy fegyvertény egy alsóházi csapat csatáraként. Bajzát Peti az idény végén elárulta, hogy „a Szentestét mindig a szülőkkel és testvéremmel töltöm”. A gólkirály kedvenc állata egyébként a delfin és a fóka.
A kiöregedő sztárocskáknak csúfolt labdarúgók közül érdemes kiemelni Jäkl Antalt, aki rendkívül tudatosan ment téli szabadságra: „Azt sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy ilyen hosszú ideig semmiféle mozgást se végezzek, hiszen nem vagyok mai gyerek, így biztos, hogy különféle egyéni gyakorlatokat végzek majd, kocogok, hogy megfelelő állapotban legyek a felkészülés kezdetére. Sajnos hízásra is hajlamos vagyok, így a süteményekre különösen oda kell figyelnem, és hát eléggé édesszájú vagyok.”
Ez a mentalitás sokat segíthet tavasszal, különösen, ha a sokat betegeskedő, korábban a Barcelona B csapatát is megjárt (!) Vincze Ottó is több meccset tud vállalni az idei négynél. Érdemes még megemlíteni a Győr válogatott védőjét, Mátyus Jánost, aki szintén nincs elszállva magától, hiszen az idén hibájáról is készségesen nyilatkozott: „a túlzott agresszivitás a legnagyobb hibám”. Miközben erényei között ezzel szemben azt emelte ki, hogy: „agresszivitás és szerelőkészség az erényeim”.
Szegény Győrt stadionrekonstrukció is sújtotta, így hazai meccseiket a DAC pályáján játszották, kivéve a DVTK ellenit, amikor elcserélték a pályaválasztás jogát.
Tatabánya
Afrika Korps
Sisa Tibor tanítványai szépen fejezték be az évet, hiszen négyessel küldték haza a Pécset az utolsó 2006-os meccsen a Bányász Stadionból. A csapat gerincét az Afrika Korpsnak is beillő, hihetetlen erejű kameruni hármas alkotja: Dorge Rostand Kouemaha házi gólkirály, Joseph Ngalle és Eduard Ndjodo (utóbbi tavasszal már Kispesten játszik majd). A színes bőrűek sérülésével viszont sötét napok jöttek a bányászcsapatra. Szeptember 23. és november 9. között egyszer sem tudtak nyerni. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a sérülések miatt a REAC ellen például egyetlen csatárt sem tudott pályára küldeni Sisa mester, mert éppen mindegyik beteg volt. Így is összehoztak két gólt, és csak annyi volt a baj, hogy a 90 perc alatt a palotaiak hármat tudtak szerezni.
A vesztes széria okait Sisa mentális szempontból is elemezte: „Egy edzőnek négy vesztes meccs után valahogy rá kell éreznie, ki kell találnia, mi járhat a játékosai fejében.” Valószínűleg sikerült neki, hiszen ötödikre megverték a Győrt, egy utolsó percben szerzett találattal.
Fontos fegyvertény, hogy a Tatabánya leigazolta az MTK-tól a kiváló szerb játékost, Jezdimirovicsot. A csapat különleges titka, hogy a biztonságos védekezésből való előretörés taktikáját alkalmazzák. Az idény eleje jól is indult, sikerült például megverni a címvédő Debrecent. Később inkább pechje volt a csapatnak. Sisa így emlékezett a kudarcokkal szabdalt jó játékra: „A Honvéd, a Fehérvár és az MTK elleni mérkőzéseken sem voltunk gyengék, mégis ellenfeleink örülhettek, mi pedig a balszerencsét kárhoztathattuk.”
Hogy van csapatszellem Tatabányán, azt mis sem bizonyítja jobban, mint a büntetésből befizetett pénzek hasznos elköltése. A csapat tagjai ugyanis három napos sítúrával, Hauser-Kaiblingnél pihenték ki a félévet, amit az összegyűjtött büntetéspénzből fizettek ki. Bár hó az nem nagyon volt, azért síelni még lehetett az állandóan működő hóágyúknak hála. Voltak olyanok is, akik aktív pihenéssel és videójátékokkal töltötték ezt a pár napot.
Pécs
Leleplezték a Tatabányát
Baranyában nagy a csalódottság, hiába végeztek az alsóház „tetején”. Úgy vélik a klubnál, hogy a Tatabánya nem volt korrekt, amikor 4-0-ra kaptak ki a Bányász Stadionban az utolsó fordulóban. A pécsi sérelem lényege a következő: az MLSZ és az MLL kérte az NB I-es és NB II-es csapatokat, hogy Puskás Ferenc búcsúztatóján minden klub 20-25 játékossal képviseltesse magát, lehetőleg a felnőtt keretből. A pécsiek maradéktalanul teljesítették ezt a kérést, azonban a Tatabányát mindössze 6 játékos képviselte, a többieknek pedig nem kellett végigállniuk a több órás szertartást, és így sokkal pihentebben várták a másnapi találkozót.„Sajnos ők úgy gondolták, hogy a másnapi mérkőzés érdekében inkább megbuknak Fair-playből és elkövették azt, amire nem számítottunk.” – áll a pécsiek közleményében.
Vidámabb vizekre evezve érdemes megemlíteni az év nagy felfedezettjét, a 18 esztendős Szatmári Lórándot. A hazai nevelésű új kedvenc már 377 percet töltött a felnőtt első osztályban, és látványos cselei miatt igazi sztár lett az ultrák szemében. Tavasszal még egy nagy durranásra készül a Pécs. Most tesztelik, és lehet, hogy leigazolják Severin Drogbát, a Chelsea világsztárjának unokatestvérét!
Keszei Ferenc vezetőedző tanítványai nehezen kezdték az idényt. Novemberig mindössze egyszer győztek, és a másodosztályú Fraditól is 4-0-ra kikaptak a kupában. Keszei azonban biztos volt a feltámadásban: „Az életemet tenném rá, hogy az együttes bent marad az élvonalban” – mondta, majd sietve hozzátette: „Való igaz, hogy csapatunk játéka nem közönségszórakoztató. Sajnos ez a keret inkább csak védekező játékra képes.” Nem segített a helyzeten Balaskó Iván makacs combhúzódása sem.
Sok kiváló egyéni teljesítmény is fűszerezte az idényt. Herbert Rolandot például az őszi idény negyedik legjobb kapusává választotta a Nemzeti Sport! A tekintélyes lap összeállítása szerint a legjobb pécsiek között volt még Bajusz Endre és Kulcsár Árpád, továbbá bekerült az idény ötven legjobbjába Dienes András is. A Buci becenévre hallgató játékos egy ízben még a csapatkapitányi karszalagot is kezére húzhatta. Bajuszról pedig érdemes még tudni, hogy Zentán született, de már magyar állampolgár, továbbá Puding a beceneve, és kedvenc itala a málnaszörp.
