„Nehéz lenne konkrétan megmondani, hogy mikor kezdődött. Még a Horn-kormány idején, de biztos, hogy annak csak a második felében. A Tocsik-botrány körüli mizéria hatására talán. Ez egy lassan kibontakozó folyamat volt. Először viccesnek találtuk, végül is kezdetben ezek amolyan mókás, bátor bulik voltak. Senkinek nem volt kára belőle, legfeljebb az erénycsőszök méltatlankodhattak volna, ha kiderül.” – ezekkel a szavakkal kezdte nyilatkozatát Bőhm András, az SZDSZ politikusa, amikor a GabiGabi néven futó partykkal kapcsolatos első emlékeiről kérdeztem.
„Mindig is szerették a fiúk a malac vicceket. Emlékszem, a négyigenes választás éjszakáján, még ’89-ben, orbitális fingóversenyt rendeztek! Eörsi Matyiék hatalmas kondér sóletet főztek, és utána durrogtattak hajnalig. Demszky még a gatyáját is letolta, hogy tisztán halljuk a rotyogtatást. Kuncze akkor még nem számított meghatározó embernek, csak mosolygott a bajsza alatt. De amikor már mindenki seggrészeg volt, akkor mégis ő alakította a legnagyobbat! Fogta az öngyújtóját, és úgy berobbantotta a következő pút, hogy az öregek mind azt hitték, újra lőnek az oroszok. Gyuri bácsi majdnem elkezdett csomagolni” – ezt már egy névtelenséget kérő, a párttól azóta eltávolodott forrásunk mesélte.
Mindkét embert azért kérdeztem, mert furcsa hírek keringtek már egy ideje, bizonyos zártkörű bulikról, amelyeket néhány havonta fővárosi tulajdonban lévő intézményekben, általában fürdőkben szerveznek az SZDSZ vezető politikusai. Demszky és Kuncze után GabiGabi Party-nak nevezik ezeket az összejöveteleket.
„Nevetséges, hogy egyesek állatias orgiákról meg mittudomén milyen vadságokról beszéltek. Szabad szellemű, bevállalós fiúk voltak, akik teljesen ártatlanul engedték ki a gőzt. Szeretnek dugni. Na és? Egyébként kár a Gáborék szerepét túlhangsúlyozni, Magyar Bálint volt az első, aki a lakásán tartott repülő egyetemek után mindig marasztalni igyekezett a jobb csajokat. Ez lett aztán intézményesítve. Egyszerű gruppenszex bulik voltak, semmivel se különbek, mint a hetvenes évek bármelyik komolyabb értelmiségi házibulija. Semjén Zsolt is egy ilyenben szopatott először, Deutsch Tomi is átjárt Fodorral az elején, nincs ebben semmi különös.” – mondta egy másik ős-SZDSZ-es, aki még a Szabad Kezdeményezések Hálózata idején végzett aktív szervezőmunkát. Ez volt tehát a kezdet.
Ezekben a nyilatkozatokban nincs is semmi különös. Mindenki az ízlésére bízhatja, hogy szimpatikus-e neki a promiszkuitás e szervezett változata, és hát az SZDSZ sosem arról volt híres, hogy erényt vagy önmegtartóztatást prédikált volna. E régi történetek hímporát miért kellett most mégis lesöprögetni? Mert úgy tűnik, idáig kell visszanyúlnunk ahhoz, hogy megértsük, mi folyik most a fővárosi rendőrségnél. Amikor Gergényi Péter budapesti főkapitány széke inogni kezdett, hirtelen előtüremkedett a lóláb. Mindjárt kiderül, hogy szinte szó szerint.
 |
Nem sok fotó készült a partikról, ez 2004-ből való (Fotó: Hartweiger Bálint ) |
„A rajvezetőnk szólt mindig, általában telefonon. Írásos utasítás ezekről soha nem volt. Leltárt készítettünk ugyan, de a visszavételkor ezeket mindig meg kellett semmisíteni.” – ezt már Lengyel Tibor százados, a BRFK beszerzési osztályának helyettes parancsnoka mondta nekem. Az ő korkedvezményes nyugdíjkérelmét helyben hagyták elöljárói. „Nincs már mit vesztenem. Januárban leszerelek. Van néhány jó ajánlatom, elsősorban őrzés-védelmi feladatokat ellátó vállalkozások kerestek meg. Nem fogok unatkozni, és a szájamról is lehullhat a lakat” – indokolta nyíltságát. Lengyel százados őszes halántékú, széles arccsontú, mindig frissen nyírt bajuszt viselő férfi. Látszik, hogy nem ijed meg a saját árnyékától, de amikor erről az ügyről faggattam, többször is elpirult, izzadni kezdett és láthatóan kényelmetlenül érezte magát. Végül néhány féldeci elfogyasztása után eredt meg igazán a nyelve.
„Amíg el nem kezdődött a felújítás, addig a Rácfürdőhöz vittük általában a felszerelést. De nem mindig oda. Amikor az egész elkezdődött, akkor általában bilincseket kértek meg egyenruhát. Emlékszem, az egyik járőrünk sapkája ragadt a spermától, amikor reggel ki akartuk osztani. Borzasztóan megalázó volt. Az egész ország rendőrvicceken röhög, frusztrál a Viszkis, és akkor a politikusok szétkúrják a felszerelésünket” – hergelte magát az emlékezésbe a sokadik snapsz után Lengyel százados.
A haveri-családi gruppenek a kilencvenes évek második felétől váltak rendőrségi üggyé. „Túl nagy kutyák lettek a fiúk ahhoz, hogy egymás nőit kúrják.” „Valahol le kellett vezetni a feszültséget. El se tudod képzelni, hogy mennyi képviselő drogozik, gyógyszerezik vagy iszik. Ehhez képest ők szerettek kurvázni. Egy idő után már csak profikkal tudták ezt diszkréten intézni. A Kuncze még a türelmi zónás törvényt is átnyomta, igazán nem akartak ők bűnbe keveredni.” – hangzottak a visszaemlékezések arról, hogy vált üzemszerűvé a párt felső vezetésének macsós szórakozása.
Kezdetben csupán arról volt szó, hogy a rendőrség szemet hunyt a prostituáltak alkalmazása felett. „Aztán jöttek a keményebb dolgok. Konkrétan kikérték a rendőrség felszerelését, hogy abban és azzal éljék ki magukat. Felizgatta a Demszkyt, hogy ilyeneket használhat. Nem vagyok szexuálpszichológus, de olvasmányélményeim alapján talán fetisizmusról van szó nála.” – fogalmazott Atkári János, volt főpolgármester-helyettes, aki egyetlen egyszer elment egy ilyen bulira. „Undorodtam az egésztől, de Demszky nagyon kapacitált. A burgaszi polgármesteri hivataltól volt itt egy delegáció, és a hivatalos program után elég sokat ittunk. Nem is tudtam, hogy hová megyünk, amikor beültünk Demszky terepjárójába, és a Néprjazi Múzeumhoz hajtottunk. Tudja, a Parlamenttel szemben, az FVM mellett. Először azt hittem, hogy itt is valami fogadás lesz. De minden fura volt. A hidegtálakon kolbászokból és keménytojásokból falloszokat raktak ki, ládákban hevertek a tejszínhab-szórók, és a hoszteszek bugyiban és melltartóban voltak.”
„Kunczéék ekkor kerültek kapcsolatba a Grand Orient Páholy nagymesterével. A párizsi szabadkőműves elit évtizedek óta szervez ilyen bulikat. Az egyikre levitték őket, és akkor itthon meghonosították. A GabiGabi név visszafele, a repülőn jutott eszükbe. Volt ebben egy játék, hogy Jean Gabin is sok ilyen bulit szervezett a hatvanas években, és ezért a mai napig vannak Gabin Partyk kint. Talán ezt is Bálint találta ki, de ebben már nem vagyok biztos” – tudtam meg a liberális frakció egyik volt titkárságvezetőjétől.
Hamarosan román, moldáv és ukrán prostituáltak vitték a prímet a magyar libertinusok összejövetelein. „Egyre keményebb rendezvények voltak. Demszky a 70-es években cigánykutatási terepmunkája közben fél Szabolcs-megyét lekúrta, aztán voltak az entellektüel gangbangek, és végül a tizenéves prostik. Egy idő után a pinát is megunja az ember. És akkor találták ki ezeket a szerepjátékokat, amikhez rendőrségi kellékeket használtak” – magyarázta Bőhm András az események eszkalációját. „Gusztos Péter például egyszer lebukott. Részegen ment haza, egy rúzsfoltos rohamosztagos gyakorlóban. A felesége kiverte a hisztit, azóta nem is láttuk egyszer sem” – mesélte a szeánszok egyik állandó résztvevője, aki szerint felesleges túl nagy feneket keríteni az egésznek. „A pornócsatornákon azért durvább dolgok mennek. Ez inkább a jó társaságról, a játékról szólt. Az ókori görög politikusok is hetérákkal mulattak. Miért lenne ciki a demokrácia bölcsőjének szokásait átvenni? Foglalkozzatok inkább azzal, hogy Orbán Viktor veri a feleségét. Az az igazi botrány” - vélekedett, és többet nem is akart mondani méltatlankodó forrásom.
Mindenesetre az egyenruha után jöttek a bilincsek. Ismét Lengyel századost idézem: „Néha több tucatot is elkértek. Amikor egy tököli kocsmai verekedésből vagy harminc embert akartunk bevinni, egyszerűen nem maradt elég, mert éppen ment a témázgatás a Rácfürdőben. És akkor itt jegyzem meg, hogy a Kuncze épp ebben a választókörzetben képviselő.” Gergényi Péter kinevezésével az addigi játékos jelmezesdi ijesztő mértéket öltött. „Tudni kell, hogy a vasprefektus nehezen oldódik női társaságban. Határozottsága inkább zavart tétovaságba fordul, ha ismerkedni kell” – mondta róla egy volt kolléga, aki még Bács-Kiskunban szolgált együtt Gergényivel. „Talán azért, mert nem az a kimondott szépfiú. A nők egy része bukik a mundérra, de a Péternek alig volt szerencséje. Ha elmentünk Kecskeméten valahova, ő tutira egyedül ment haza.”
Gergényi és Kuncze barátsága a pártelnök belügyminisztersége idején alakult ki. Amikor Gergényi budapesti főkapitány lett, szívesen segített egy kis felszereléssel. Sőt, néha a saját, természet adta felszerelésével is beszállt a szeánszokba. A prostiknál nem kellett jópofáskodni, mehetett rögtön az akció. Lengyel százados nyomorultul érezte magát. „Amikor a gumibotok ragacsosan jöttek vissza, járőreink sterilizálták őket. Attól féltünk, hogy bűnözők helyett valami nyavalyát kapnak el. Aztán vitték a könnygázt is. A fuldoklós szexhez. A tv ostromára gyakorlatilag mindegyik palack kiürült. Állítólag Demszky szkafanderben szopatta a lefújt lányokat, akiknek taknya-nyála összefolyt, és ettől jobban csúszott a bráner.” Az igazi meglepetés azonban még csak eztán következett. „2005 nyarán volt. Hogy vezényeljünk lovas rendőröket a Néprajzihoz. Illetve csak a lovakat, sőt kizárólag csak a csődörök kellettek nekik” – az emlékezéstől könnybe lábadt ekkor a százados szeme. „Nagyszerű harci paripák ezek. Bevitték őket a múzeumba! A mosószertől többnek is húgyúti fertőzése lett. Penicillinnel kellett kezelni őket, mert valami durva szerrel csutakolhatták szegény párákat, hát hogyan fogalmazzak, bevetés előtt.”
Úgy tudjuk, hogy Gergényit hallgatásáért cserébe kellett megmentenie a liberális pártnak. Kuncze Gábor és Demszky Gábor a következő sms-t kapták aznap, amikor bejelentette nyugdíjazási kérelmét: „Lófasz a seggetekbe, Gabikám”.
