Magyarország annyira a perifériáján létezik a popkultúrának, hogy itt mindig fordítva történnek a dolgok. Nyugaton az új és izgalmas mindig lentről, a külvárosokból, a mocsokból jön, nálunk meg mindent a budai huszonévesek kezdenek el először, a punktól a technóig. Pityinger Dopeman László viszont tényleg a Szigony utcában nőtt fel, és egyszemélyben felelős azért, hogy itthon a rap nem maradt meg a Geszti-féle sarlatán banda kezében. Öccsével együtt olyan szövegeket (Virítsd a lóvét! Megyünk lopni!), olyan zenét és olyan vizuális világot tudott bevinni minden tévével rendelkező magyar háztartásba, amelyektől joggal rezzent össze minden lányos anya. Dopeman ráadásul laza és intelligens srác, az ötven legnagyobb magyar közül a legszívesebben vele mennénk el bulizni.

Aki a Bizottság, a Vágtázó Halottkémek és a Beatrice zenekarok születésénél egyaránt ott volt, az automatikusan szabadjegyet kapott a listánkon, de Waszlavik Gazember Petőfi Velorex Sámán Ulmann Mónika László még ennél is sokkal többet tett a magyar könnyűzenei kultúráért. Kevés olyan fellépő van egy nemzeti radikális demonstráción, akiért még egy liberálisnak nevelt ember is kimegy csápolni. Pedig ha valami értelme van a Kossuth téren éppen zajló permanens forradalomnak, az az, hogy Waszlavik új számot írt, Kossuth téri induló címen. A szentendrei sámán legnagyobb érdeme mégis az, hogy egyszerűen nincs még egy olyan művész Magyarországon, aki a mélymagyart, az ősmagyart és az ultragagyi újmagyart ilyen természetes könnyedséggel tudja összerakni.

Még aki utálja a logikai feladványokat, az is el tud szórakozni a Rubik-kockával. Az is, aki összerakja, és az is, aki inkább átragasztja a színes négyzeteket, esetleg elemeire szedi, majd újra összerakja az egészet. Nekünk magyaroknak meg extra szórakozás tekergetni a nyekergő műanyagot, mert Rubik Ernő miatt, mi is sokkal okosabbnak nézhetünk ki. Rubik Ernő pont azt találta ki, amit a Tetris orosz programozója: filléres hülyeség, ami ésszel működik - akár egy lepattant országban is. A nagy keleti gondolkodók egyetlen kitörési lehetősége ez, Rubik Ernő mégsem költözött el az országból, hanem itthon kovácsolta tovább szerencséjét, a kockához hasonló, műanyagból készült, színesre matricázott logikai játékokat talált fel sorban: ki nem szerette kinyomkodni a golyókat a Bábel-toronyból? Állítólag számítógépes játékokon is töri a fejét, de a mester annyira kerüli a nyilvánosságot - ami a Matula Magazin számára annyira, de annyira pozitív tulajdonság tud lenni - hogy még a nagy kockaversenyekre sem jár el, vagyis fogalmunk sincs, hogy hol tart.

A legjobb magyar kortárs filmrendező. Nagyjátékfilmjei nem csak a szánalmas, a Szomszédok nívóját is rendre alulról nyalogató magyar színvonalat döngölik agyagba, hanem úgy általában is jók. A Hukkle és a Taxidermia nem csak undorít és szórakoztat, hanem elmagyarázza szépen a moziba menőnek, hogy Magyarország vajon mi. Vagyis Pálfi azt csinálja a vásznon, amit a Matula az interneten, és ez akkor is elismerésre méltó, ha ő csak négyévente, mi pedig háromhetente jelentkezünk. Hadd ne legyen itt okoskodás groteszkről és az elmúlt száz év történelméről, az a lényeg, hogy Pálfi tökéletesen ráérzett arra a receptre, amivel még innen is ki lehet törni a nemzetközi piacra. Egy: a szöveget el kell felejteni, mert magyarul senki nem akar filmet nézni. Kettő: kurva jó képeket kell felvenni, mert azt mindenki megérti, és különben is, a mozi nem színház (ez utóbbit alig érti valaki ebben az országban). Három: Magyarország nyugatról nézve egzotikus, így is kell láttatni. Jó, ha az ember nem majmol, hanem bátran kitalál valamit. Nem is adnak neki pénzt a magyar filmipar kasszanyitogató senkijei.

Igazán szomorú, hogy az a sok nagy magyar feltaláló meg tudós mindig csak olyan dolgokra jött rá, amiket a magyar ember vagy nem ért, mint a C vitamint, vagy nem nagyon tudja használni, mint a hidrogénbombát. Simonyi Károly nélkül viszont még ezt a listát sem lehetett volna összerakni, hiszen mind az Excel, mind a Word az ő érdeme. Számos tudóssal szemben ráadásul társasági és nemi életet is él: övé a világ egyik legnagyobb jachtja, ő lehet a világ ötödik űrturistája, valamint összeszűrte a levet a börtönből éppen kiengedett Martha Stewarttal. Nem mellesleg pedig Soros György mögött a második leggazdagabb magyar, éppen egymilliárd dolláros vagyonnal.

Mivel Magyarországon nincsen labdarúgás, a hétvégéről hétvégére izgalmat és világszínvonalat látni akaró sportbarátnak másfelé kell keresnie a szórakozást. Ha női kézit akar, akkor Győrbe kell mennie, ha férfit, akkor elsősorban Veszprémbe, ha pedig női kosarat, akkor már 13 éve Pécsre. Rátgéber László éppen ennyi ideje ül a PVSK kispadján, és neki köszönhető, hogy létezik olyan magyar város, amelyik pont úgy tud együtt lélegezni a csapatával, mint Barcelona vagy Newcastle vagy Eindhoven. A Vajdaságból áttelepült Rátgéber pálya melletti jelenetei legendásak, ő a militarista-pszichopata magyar edző tökéletes ellentéte, mindennek tetejébe pedig az ország vezető Clash-rajongója. Sportember és jó arc, ezt más ebben az országban nem tudja kombinálni.

Éljen a magyar televíziózás lúzere, az ellehetetlenült zongorista, az egyetlen ember, aki nagy nyilvánosság előtt bevállalta a méltatlanul lesajnált szóvicceket és a bugyuta humort! Antal Imre volt a világtörténelemben az egyetlen, aki még a Nagy Középpontról, Fábry Sándorról is el tudta terelni a figyelmet a Showderben szánalmat keltő, önmagából viccet csináló figurájával. A polgári, egészségesen fasiszta humor nagyágyújával ezt korábban senki nem tudta megcsinálni, és talán Antal Imrének is azért sikerült, mert még a férfias jobbosoknál is tipikusabb figurát hoz: az alumínium kanállal, lepattant presszókban kávét kavargató proliét és kisértelmiségiét, akinek a tévé mellett a Füles magazin nyújt csak szórakozást. Antal Imre sajnos az életben is olyan, mintha Kudlik Júlia mellé beültették volna egy fotelbe: sodortatja magát az eseményekkel, ezért az utóbbi tíz év inkább kálvária volt számára, mint a munkás élet méltó alkonya. Mindenesetre magánéletén is jókat röhöghetett és sajnálkozhatott mindenki, miközben az elsők között vállalta fel - még ha nem is Albert Györgyi offenzív modorában - hogy ő is csak egy elbaszott életű alkoholista buzi. Őszintén reméljük, hogy Józsi oldalán végre megtalálja a nyugalmat és a boldogságot!

Az öttusa úgy viszonyul a többi sporthoz, mint Magyarország a világtörténelemhez. Sok erőfeszítéssel sem lehet sok pénzt és igazi sztár-státust kinyerni belőle. Ráadásul állandóan szopatják a nagyhatalmak, az egyiket megcsonkítják, a másikat meg levennék az olimpia programjáról is, mert se a lelátóról, se a tévéből nem lehet vele mit kezdeni. Ez a szegény ország a kereszténység védőbástyája, aztán sehol egy köszönet. Ugyanígy az öttusázónak a legnehezebb a dolga, ötször annyit kell tudnia, mint a többi sportolónak, aztán még a curlingezők is jobban keresnek. Balczó András a világ legnehezebb sportjában nyert három olimpiát és tíz világbajnokságot, Kádár alatt pedig ő volt nemzeti gerinc szimbóluma. Aranyérmeinél gyermekei száma épp eggyel kisebb, így nem csoda, hogy a kormány abortusz-politikája elleni tiltakozásul nem vette át a Nemzet Sportolója díját. Amikor pedig a házuk mellett golfpályát akart építeni egy gonosz vállalkozó, kiállította a tizenkét kölkét, hogy alkalmi kórusként énekeljék el az alkalomra készült "Nem, nem, nem, nem kell ide golfpálya" kezdetű nótát.

A legnagyobb élő magyar színész, korszakos zseni. A Radiohead Karma Police klipjének főszereplőjévé azért választotta Jonathan Glazer rendező, mert Kovácsról a feje alapján egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy jó vagy rossz ember. Szőrös ábrázata rendszeresen a legsiralmasabb magyar művészfilmek egyetlen értékelhető pontja, ha pedig legalább középszerű körítést kap, akkorát tud villantani, mint a Kontroll vén metrópilótájaként. Legemlékezetesebb alakítása mégis talán az volt, amikor kamerák előtt, minimális felkészüléssel lefutott egy komplett maratonit. A vásznon kívül nyújtott teljesítménye is egészen elképesztő, aki hatvan körül Cseh Annamáriát kúrta, az joggal érdemli meg minden magyar férfi tiszteletét.

A magyar rajzfilmlegendák közül Csupó Gábor vitte a legtöbbre. 1975-ben lelépett az országból, és egy svédországi kitérő, illetve egy lengyel csaj felcsípése után Kaliforniába költözött. A pár megalapította a Klasky Csupo nevű céget, és néhány év reklámanimáció után bele is csaptak a lecsóba, a The Simpsonsba, amit ma már a legnépszerűbb felnőttrajzfilmként ismer a világ. Azóta több sikeres animációja is volt (Fecsegő tipegők, Duckman), de fókuszáljunk mégis a Simpson családra. A messziről jött embernek mindent elhisznek, és ő tud a bennszülötteken leginkább röhögni. Az amerikai kisváros azóta vicces, amióta Homer Simpson először böfögött a tévében, a sorozat dicsfényét még a South Park sem tudta elhomályosítani. Az örökzöld rajzfilm egyébként rávilágít arra is, hogy a kispolgár-paródia műfajának miért tesz jót a szabadság: a Gusztávból pont azok a kíméletlen poénok hiányoztak, amikkel a Simpsons világhírt szerzett. És mindez Csupó tette le az asztalra. Arról sajnos nem találtunk infókat, hogy a The Immigrants című egészestés filmnek (és sorozatnak is) tervezett projektből mi lett, pedig az önvallomásra utaló alapsztori - a magyar Jóska és az orosz Vlad az USA-ba disszidálnak - nem tűnik rossznak.