Flash fesztivál, szeptember 14., A38
Megmondom õszintén én bírom az olyan szókimondó figurákat amilyen magam is vagyok, és amilyennek Barcs Miklóst megismertem. Az õ tiszteletére van rednezve ez a fesztivál, és ennek értékébõl még az sem von le semmit, hogy az A38 hajó amellett, hogy a fõváros fontos kulturális helyszíne, valójában Demszky Gábor és szedett-vedett csapatának törzshelye. Remélem az idõskorú punkot nem veszik meg, mint a pár milkáért elveit feladó Bojár Iván Andrást. A fiatal korosztály kedves mûfajáról, a punkzenérõl meg úgy gondolkodom: inkább egy koncerten éljék ki a lázadást, minthogy összepiszkolják Budapestet. A Flash mellett olyan nagyszerû csapatok lépnek fel, mint a Yellow Spots, a szellemes nevû Honek-ker és a Timur Lenk.
Earthdance 2006, szeptember 15-17., Zirc-Akli, Darudûlõ, Ökopark
A budapesti koncerteknél már csak a vidéki koncerteket szeretem jobban, hiszen a fõváros békéjét és rendjét így semmi sem zavarja meg. Azért is nagyon fontos hangsúlyoznom a békét, hiszen ez az, ami minden korosztályt egyesít. A békérõl szól ez a sátoros fesztivál is, ami a világ legnagyobb szimultán zenei rendezvényének magyarországi helyszíne. Szlogenje akár az enyém is lehetne: Imádság a békéért. Kiváló magyar lemezlovasok lépnek fel, felsorolni sem tudom õket, de a lényeg: a fiatalok másik nagy kedvence az elektronikus zene mûfajának minden árnyalata felvillan majd. Szerencsére e három nap alatt az idõskorú budapestiek is békésen tudnak majd aludni.
Backyard Babies, szeptember 16., Jövő Háza
A skandináv kultúrát mindig is kedveltem, hiszen a tisztaság, a rend, a keresztényi erkölcs sokkal mélyebben áthatja ezeket az országokat, mint bárhol máshol a világon. Nem véletlenül csináltuk svédesre a figurámat is a kampányban. A Backyard Babies ugyan nem az a könnyűzenében, mint a Volvo az autógyártásban, mégis meleg szívvel ajánlom ezt a 80-as évek végén alakult, majd 10 évvel később újraalakult punk-rock bandát, akikről még annyit, hogy énekes-gitárosuk később a Hellacoptersben folytatta.
Karthago Megakoncert, szeptember 16., Józsefvárosi Kulturális Központ
Valamikor mindannyiunk kedvence volt a nyolcvanas évek legsikeresebb magyar rockzenekara, nekünk mélyépítõknek pedig különösen sokat jelentet a telt, rockos, egyszerre fiatalos, középkorú és idõskorú hangzásvilág. Mindenkihez szólni, énekelni, ez az, amit én is követek. Ma már sokan úgy táncolnak, ahogy a politika fütyül, és inkább fütyülnek Gidófalvy Ateszékre. Én mindent úgy nézek, ahogy látok, és azt teszem, amit tennem kell. Higgyék el, szépen fésült frizurában is lehet élvezetes egy rockkoncert! Én is ott leszek Kupper Andris barátommal és kampánystábommal, pont arra fogunk ugyanis sétálni.
Das EFX, szeptember 22., A38
Sokáig nem értettem, miért nevezik egyáltalán zenének azt, amikor emberek a mikrofonba beszélnek. Én is szoktam csinálni, de nem nevezem rapnek. Ráment óbudai polgármesterségem 16 éve, mire megértettem, végül Kupper Andris magyarázta el, hogy ez valahol jó. Ha nem is nekem, de a fiataloknak ez tetszik. Ráadásul az ilyen fiatalok egy helyben ugrálnak, nem össze-vissza, ami ugyancsak rendben van. A két brooklyni srác még akkor futott be, amikor én SZDSZ-es voltam. Õk is mások voltak, és az SZDSZ is más volt. Ma már mindketten elvtelenül hakniznak, csak a látszat a régi. És én ezen mindig jól szórakozom.
Vice Squad (UK), The Snobs, Neurodisney '92, szeptember 30., Gyár (ex-Music Factory)
A végére egy újabb punkbulit ajánlok a fiatalok figyelmébe, de arra kérek mindenkit, hogy 18 év alatt ne menjen el a koncertre, mert ha nagyon felöntenek a garatra, akkor másnap esetleg nem mennek el szavazni. Pedig úgy szeretnék még egyszer a Duna-parján állni, örülni a választási sikeremnek, és annak, hogy Budapesten végre újra rend lesz.
