"- Sajnálom, nincs semmi. Tényleg még semmi. Igen, rákérdeztem Molnár Gyulánál kétszer is, azt mondja, szól, ha aktuális. Írj valami kevésbé vonalasat a Népszabadságba szerintem… Nem, nem mondta, de célzott rá. Bocs várnak rám, újságíró van nálam. Szia. (Felém fordul.) Ne haragudj. A Tamás Gazsi volt.
- Ő is ügyfeletek?
- Igen, de már hónapok óta tartozik a regisztrációs díjjal. Amolyan VIP-ügyfél, tudod. Különben már rég törölnünk kellett volna az adatbázisból."
Ez a beszélgetés szeptember elején hangzott el egy budaörsi irodaházban, a Távíró közben, egy nagy bútorüzlet mögött. Az elegáns íróasztallal szemben a vendégkártyámmal matattam, amíg interjúalanyom elintézte ezt a gyors telefont. Varga P. Gyula, (fallabda-partnereinek és bizalmas ügyfeleinek csak „Vépé”) elfoglalt üzletember. Amikor találkozót kértem tőle, hol az Öreg Síposban, hol az A38 hajón, hol pedig a Parlament Caféban tárgyalt éppen. Mint mondja, mindig ott étkezik, ahol ügyfelei a legkényelmesebben érzik magukat.
„- Ez bizalmi szolgáltatás. Fontos, hogy felszabadultan, őszintén tudjunk beszélni, hiszen karrierek múlhatnak egy-egy döntésen.”
Vépé adatbázisában ismert nevek szerepelnek. A magyar közélet szürke eminenciása évek óta ugyanazokkal a feltételekkel dolgozik: regisztráció belépéskor százezer, utána havonta tízezer, majd sikeres közvetítés esetén jutalék, amiből a regisztrációs díjat le lehet vonni.
„Az ELTE focibajnokságát szerveztem még a diákönkormányzati időkben. Mára a sportból csak a fallabda maradt, ahhoz kevesebb ember kell.” – mesél Vépé arról, mi volt az első alkalom, amikor embereket hozott össze egymással.
fizetett hirdetés
Vépé ügynöksége karriereket intéz. Nem mindennapi karriereket. Az MTA Szociológiai Intézetében hallottam róla először. Egy magát megnevezni nem kívánó forrásunk számolt be róla, hogy Vépé telefonszáma kering az ismertebb munkatársak között.
„Ha jól fizető melót akarsz egy kis politikai kampányért, hívd vépét!” – suttogják egymásnak a kollégák. „Én is felhívtam, de azt mondta, hogy nem vagyok elég híres. Verjem néhány évig az asztalt, mint a Bojár, és aztán keressem. Végül is korrekt volt, mert simán levehetett volna száz rongyra” – mondta lapunknak az egyik ott dolgozó kutató, aki a nyolcvanas években ígéretes tanulmányokkal hívta fel magára a figyelmet a Békés megyei szlovákokról, és a mostani Slota-jelenség kapcsán igyekezett volna exponálni magát. „Szerettem volna egy jó kis kormánybiztosi megbízatást, hogy majd én tárgyalok a szlovákokkal meg az EU-val. Tulajdonképpen a külügyben egy tanácsadói státus is belefért volna. Most válok, van egy fiatal barátnőm, kellene némi segítség. Anyagi téren is, meg ismeretségben is.”
Varga P. ügynöksége politikai karriert, és az ezzel járó anyagi és erkölcsi elismerést biztosítja ügyfeleinek. Vépé így beszélt munkájáról:
„Ezeknek az okostojásoknak derogál a politikusoknál kuncsorogni, viszont eléggé rá vannak szorulva valami jó kis pozícióra. Egy részük elhiszi, hogy ők fingják a passzátszelet, és beleélik magukat a világmegváltásba. De a többség csak a számlatömbjébe szeretne komolyabb összegeket firkantani, mint amilyet a Café Bábel, meg az ilyenek fizetnek nekik néhány kis flekkecskéjükért. A Varga P. and Partners and Friends helyettük házal a politikusoknál. Amolyan fejvadász cég vagyunk. Nálunk ajánlják fel először ezek az emberek a függetlenségüket. Így kisebb a pofon, ha valahol azt mondják, takarodj.”
Bojár Iván András nem tagadja, hogy közvetítői segítséggel került Demszky Gábor mellé a plakáton, és alá a listán. „Nézze, mediatizált kultúrában élünk. Miért ne használhatnék akkor mediatort, vagyis közvetítőt?” Bojár neve információink szerint alig fél éve volt Vépé noteszében, amikor az európai kulturális főváros pályázatának budapesti irodájánál vezető beosztást kapott. Eredetileg valami EU-s fejlesztési dologra gondolt, Baráth Etele akkori hivatalánál, urbanisztika és fenntartható fejlődés vagy valami ilyesmi témában, és az NFT egyik arca lett volna.
„Csodálkoztam, mert a Demszkyt sokat kutyapicsáztam a sajtóban. Aztán nem bántam meg. Nyáron Vépé kérdezte, hogy miután elbuktuk a pályázatot, érdekel-e megint valami. Mondtam, hogy jöhet. 15 százalékkal jövök neki, ha kapok fizetést a Fővárostól októbertől. Fogalmam sincs, hogyan intézte el. Amikor a Demszky titkárnője hívott, teljesen padlón voltam. Azt hittem, hogy max valami kerületi jelölés jöhet össze, a Steiner Palinál, a Verók Pistánál vagy ilyesmi.”
fizetett hirdetés
„Ferge Zsuzsa néni egy volt évfolyamtársam közeli rokona. A néni szeretett volna kényelmesebben élni. Mondtam a haveromnak, küldjed be a hölgyet az irodámba. Ez még 2005 nyarán volt - emlékezik Vépé - Ment a dolog, mint a karikacsapás. Azt mondta a Feri, hogy örül, mert valahogy az anyjára, Katusra emlékezteti. Mondtam, hogy ezt ne nagyon mondja neki, mert megsértődhet, de úgy tudom, hogy könnyen megegyeztek. A Hősök terén elmondott kampánybeszédre már annyira belejött, hogy szóba került, hogy tiszteletbeli unokájává fogadhatna valami SOS Gyermekfalut vagy ilyesmi, esetleg a Gyurcsány gyerekeinek kenhetne uzsonnára vajas kenyeret. Aztán ezt valamiért elvetették, de Zsuzsa néni azóta is az egyik topreferenciánk, ott van a katalógusunkban.”
Az emlékezetes április eleji Hősök terei MSZP-gyűlés idején feltűnt még egy fontos ügyfél, köztük a nagy szakállú metodista lelkész, Iványi Gábor is. Ő akkor már évek óta rajta volt a listán. Jó volt az imidzse, a nagy szakáll könnyen megjegyezhető, „Engelst, Marxot, Lenint már nagyjából elfelejtették a népek”, továbbá nem beszél olyan nehézkesen, mint a hasonló szőrzetű, de eladhatatlannak tűnő Komoróczy Géza (úgy tudjuk, hogy Komoróczy miután hat éve hiába szerepel az ügyfelek között, megpróbálta visszakövetelni a regisztrációs díjat, eddig sikertelenül). Viszont így se nagyon kellett, mert az SZDSZ egyszer már használta, és „egyszer volt Budán Mécs Imre” felkiáltással kezdetben a Köztársaság tériek lesöpörték politikai reaktiválását. Vépé MSZP-s informátoraink szerint egy whiskygőzös partyn szerezte meg az ígéretet a lelkész hasznosításáról.
Hiba lenne azt gondolnunk, hogy Varga P. Gyula ügynöksége csak a baloldal felé képes üzleteket kötni. Az ügynökség egyik munkatársa erről a következőket mondta: „Persze mostanában nagyobb az érdeklődés az MSZP esetleg az SZDSZ iránt, hiszen ők vannak hatalmon. De attól hogy a balos termékcsoportunk kelendőbb, nem mondhatjuk, hogy a másik irányból nem voltak üzleteink, és biztos vagyok benne, hogy még lesznek is.”
Utóbbira az egyik legjobb példa Bence György filozófus esete volt, akit Orbán Viktor tanácsadójának annak idején a mindenkori tiszteletdíj 13,5 százalékáért sikerült kiközvetíteni.
„Azért kapott 1,5 százalék kedvezményt, mert állandóan lobogtatott valami papírt, hogy őt valami külföldi egyetemre is hívják, és ha nem éri meg neki, akkor nem marad. Később derült ki, hogy a Kis János meghívóját lobogtatta. Mindegy, egy kis simliskedés belefér” – emlékezik a már idézett ügynökségi munkatárs.
Kis János azonban évek óta hiába van a listán, őt nem sikerül kiközvetíteni. Tamás Gáspár Miklóssal és Bence Györggyel együtt megpróbálkozott az ügynökség egy „Tölgyessy és tsai csomag” nevű termékkel, de ez az érintettek ellenállásán elbukott, nem akartak együtt leszerződni. Most, hogy Tölgyessy visszakerült az ügynökség várólistájára, nem kizárt, hogy az egyszer sikertelen csomagot újra egyben próbálják értékesíteni. Állítólag az MDF most bármit és bárkit megvenne, akkora a káderhiány, csak pénzük nincs elég, az MSZP csak a kampányukat hajlandó finanszírozni.
„Itt sírt nekem a Herényi télen, hogy akasszak már le valakit neki. Anettkával is próbálkoztak, de mondtam, hogy nekem finom ügyfélköröm van. Végül a Farkas Bercit megszereztük neki, de bevallom, nem jellemző, hogy nem fővárosi entellektüelekkel dolgozunk” – mondja Vépé.
„Ki volt eddig a legnagyobb biznisze a cégnek?” – kérdezem. Már vártak rá, a szomszéd tárgyalóban ott ült Aigner Szilárd, kistáskájában százezer forinttal.
„Ha azt kérdezi, hogy ki hozta a legnagyobb bevételt, akkor talán azt mondanám, hogy a Schöpflin György, a Fidesz EP-képviselője. Ha azt nézzük, hogy karrier-szempontjából... Hát, tudod, senkit nem akarok megbántani vagy kiemelni. Egy éve még mondtam volna, hogy a Bozóki, de hát hol van ő már… De annyit elárulhatok, ha a Legyen Ön is milliomos helyett nem találnak ki valamit a Vágó Pistának, akkor a 2007-es tavaszi kormányátalakításkor kinéz neki az egyik SZDSZ-es tárca. Talán a környezetvédelmi…” – mosolyodik el sejtelmesen Varga P. Gyula, mint amikor valaki tisztában van vele, hogy mindig mindent tud.
