November 27., csütörtök, 20 éves az R-GO, jubileumi szuperkoncert, Budapest Sportaréna
Abban az évben kezdtem el az egyetemet, amikor az R-GO megalakult. Ez pontosan húsz éve volt, és most annyi idõ, változatos esztendõ elteltével újra összeállt a régi csapat, és Magyarország legkiválóbb popzenekarát láthatjuk viszont a régi felállásban Szikora Róberttel, Kozma Tiborral, Környei Attilával, Holló Józseffel és a kitûnõ olasz származású dobossal, Barile Pasqualéval egy rendkívüli szuperkoncerten, november 27-én a vadonatúj Budapest Sportarénában, hadd elõlegezzem meg: a Papp László Budapest Sportarénában.
Szikora Róbert személyiségében én a folyamatosan változó állandóságot tisztelem. Ez az a mozzanat, a folyamatos progresszió mozzanata, amelyre oly bizton épül európaiságunk! Ennek jelentõsségét már a Magyar Szocialista Párt is belátta, és elfogadta hosszú távú stratégiai tervemet a párt megújulásával kapcsolatban. Mert miként szüksége van egy popidolnak a folytonos megújulásra, akként kell az új elvárásoknak megfelelnie egy felelõs kormányt felállító pártnak is. Megszûnt a régi R-GO, de Szikora mûvész úr új csapatot állított össze, a régen felhúzott óra megállt, de õ újra felhúzta. Igen! Ezt tette az MSZP is 1989-ben, és most újra meg kell tennünk!
Menjünk el, és hallgassuk meg az R-GO jubileumi koncertjét! Mert mire taníthat meg bennünket egy popénekes? Mi az, amit mindannyiunknál jobban tud, érez és tesz? Igen, barátaim, ez az emberekkel való párbeszéd. Párbeszéd mégpedig az emóciók, az érzelmek nyelvén. Felteszem a kérdést, amit már többször megfogalmaztam. Mi, a Magyar Szocialista Párt, írtunk-e jó programokat? Igen! Írtunk-e érthetõ programokat? Nem! Írtunk-e olyan programokat, amelynek volt eleje és vége? Igen? Olvasta-e valaki? Nem! Értelmileg, racionálisan szerethetõ párt-e a Magyar Szocialista Párt? Igen! Érzelmileg, ahova szívesen elmennek, ahova szívesen jönnek, ilyen párt-e ma az MSZP? Nem.
Kedves barátaim! Menjünk el az R-GO koncertjére, és tanuljunk az érzelmek nyelvén a magyar könnyûzenei kultúra egyik legnagyobb alakjától, Szikora Róberttõl és az R-GO-tól! Gyerünk, Robi!
December 5., péntek, Edda mûvek, Petõfi Csarnok
Éppen néhány napja voltam Miskolcon az I. Magyar Popfesztivál 30 éves jubileumának ünnepén, ahol úttörõ módon, politikai szempontból bátran, magyar kulturális miniszterként elsõként ismertem el a magyar könnyûzenészek érdemeit.
Hiszen mindannyian ismerjük a nevüket, valamennyien ma is dúdoljuk dalaikat, ünnepeken és hétköznapjainkon állandóan velünk vannak, õk a nemzeti kulturális örökség részei, mondtam akkor, és mondom most is.
Programajánlómból ezért nem tudom kihagyni a magyar beatkorszak legfiatalabb, legrockosabb bandáját, Miskolc iparváros legautentikusabb hangját Pataky Attilát és zenekarát az Edda mûveket. Igaz, az 1973-as "magyar woodstockon" a diósgyõri stadionban õk még nem voltak ott, ám nincs ma olyan fiatal, aki ne ismerné nevüket, nótáikat. Az Eddára is igaz, amit az R-GO-nál említettem: tanuljuk meg tõlük az emberekhez való szólást, tanuljunk az érzelem nyelvén, kedves barátaim!
Talán nem volt olyan koncertje az Edda mûveknek, amely ne töltötte volna meg a fellépés színterét adó mûvelõdési házat, ahol a nyolcvanas évek - lélekben már egy szabad országban élõ - fiataljai kiszórakozhatták magukat! És hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy elmondjam, a minisztérium kiemelten kezeli a mûvelõdési házak jövõjét, hiszen az elmúlt idõszakban elterelõdött a figyelem a korábban a közösségi kultúra szinte egyetlen forrását jelentõ, emlékezetes helyekrõl.
Ám ne beszéljünk az Eddáról csak múlt idõben, hiszen ma is a magyar kulturális élet kreatív és eredeti szereplõi, és koncertjükre izgatottan várnak a kulturált magyar rajongók!
December 5., péntek, Luke Vibert, A38
Mi ma egy fiatal munkás kedvenc zeneszerszáma, kedves barátaim, drága szociáldemokraták? Mi szolgáltatja életében a harmóniát, mi az, amelyre egész életét felteszi? Igen, kedves barátaim, ez a gép, a termelõeszköz, a fizikai munkás elválaszthatatlan társa és kelléke. A gép harmóniája pedig soha annyira nem volt hozzánk közel, mint a nyolcvanas évek gépzenéiben. A gép 1982-ben dalra fakadt, az "énekest" úgy hívták: Roland TB-303.
Luke Vibert, ez a fantasztikus mûvész épp ezt a divatból már jó ideje kiment hangszert vette elõ, hogy új lemezén visszanyúljon a nyolcvanas évek klasszikus "savas" hangzásához, a gépek énekéhez. A nyolcvanas évek, barátaim amikor erõt gyûjtött, és megerõsödött az új baloldal! Tony Blair és a New Labour! Schröder kancellár legaktívabb ellenzéki éveirõl van szó, kedves barátaim.
De Luke Vibert nem az a keményvonalas idealista, kedves fiatal barátaim, mutatja ezt az a rengeteg mûfaj, amelyben lemezlovasként már kipróbálta magát: a szökkenõs hip-hoptól a kísérletezõs drum n´ bassig. Ajánlom a megjelenést minden fiatal szociáldemokratának!
December 6., szombat, RADICS-emlékest, Radnóti Mûvelõdési Ház
Kedves barátaim, kedves idõsebb generáció. Beszédeimben gyakran hangsúlyozom, hogy a Magyar Szocialista Pártnak is nagy hangsúlyt kell fektetnie a nemzeti hagyományok ápolására.
Radics Béla, vagy ahogy legtöbben ismerik, R. B. Kapitány a magyar rocktörténet egyik legnagyobb alakja. Radics Béla a magyar Jimi Hendrix, hazánkban úttörõ szerepet játszott abban, hogy korábban ismeretlen zenei stílusok honosodtak meg, és nélküle a legsikeresebb bandák hiányoznának a magyar rockpalettáról. Olyan zenészeket hozott össze, mint Demjén Rózsi, Som Lajos, Póka Egon, Tátrrai Tibor, Balázs Fecó, és még sorolhatnám. R. B. Kapitányt sajnos valami végzetes félreértés folytán üldözte, és elnyomta az akkori kultúrpolitika, ezennel megígérem, kedves szociáldemokrata barátaim, hogy magam fogok utánanézni mi törtténhetett.
Az emlékkoncerten fellép R. B. Kapitány zenekara, a Sakk-Matt, amelynek most megjelenõ cédéjén maga a Kapitány eredeti gitárjátéka is hallható. Fellépõk: R.B. Kapitány Emlékzenekar; Jimi Hendrix Memorial és Benkõ Zsolt; a Zöld Csillag Zenekar és Török Ádám; az Aréna együttes és Mogyorósi László; vegül a Deák Bill Blues Band!
December 6., szombat, Cylob, Kultiplex
Programajánlóm végére ismét egy fiatal elõadót javaslok meghallgatásra. Progresszív zene, progresszív gondolkodásmód, vallottam mindig is, vallom most is. December 6-án Cylob, azaz Chris Jeffs az Aphex Twin-istálló borja lép fel a Kultiplexben, minden gépzenét szeretõ szociáldemokrata ifjú legnagyobb örömére.
A progresszív, experimentális technózene sokkal közelebb áll a szívemhez, mint a partyzenék.
Ez a zene a kísérletezésrõl szól, bonyolultabb hangzásvilága gondolkodásra készteti az embert, és ennél többet kulturális miniszterként nem tudok tanácsolni: az igazi, hatásos élõ kultúra ugyanis az gyönyör mellett a szellem szabadságával ajándékozza meg az arra érdemeseket.
