Bulizni pedig muszáj! A Balatonnál nyáron a fiatalok szinte kötelező mottónak tekintik e mondatot, hozzátéve, hogy a rövid (vagy a hosszú, de mégis rövidnek tűnő) szabadság egyetlen perce sem mehet veszendőbe.
Mindez részükről nem jelent mást, mint hogy kánikulában nappal a fürdőzésé a főszerep, az este, az éjszaka pedig az önfeledt szórakozásé.
Lenne - tehetjük hozzá rosszmájúan, merthogy a zalai Balaton-parton a szó szerinti bulizás szinte kizárólag hétvégére koncentrálódik. Ez pedig nem azért van így, mert a fiataloknak nincs igénye a szórakozásra, hanem mert a városban és környékén legtöbbek szerint kevés a táncos hely.
- Balaton? Buli? Akkor nem Keszthely, hanem Siófok! Valahogy jobban a középpontban van, közelebb a fővároshoz, több külföldivel, így aztán nagyobb a tömeg is. Ott tényleg folyamatosan pörög az élet, bármerre sétálgatsz, kedvedre válogathatsz a helyekben. Aztán oda mész be, ahol számodra legszimpatikusabb a stílus - osztotta meg velünk véleményét a főiskolás Gábor, hozzáfűzve: van összehasonlítási alapja, hiszen nemrég a Balaton "másik" fővárosában kempingezett barátaival. - Ezt nálunk nem lehet megtenni, a választék meglehetősen gyér. Na jó, a péntekre és a szombatra felénk sem lehet panasz, de a hétköznapokon bizony kihaltak az éjszakák. Hozzá kell tenni rögtön azt is, hogy a bulizás viszi rendesen a pénzt. Megveszed a belépőt, mert nem szomjazhatsz egész éjszaka, szóval iszol, rendelsz egy kört a haveroknak, vagyis jó néhány ezresed ugrik egy éjszaka alatt. Ezt pedig nem mindenki engedheti meg magának, vegyük csak alapul a diákokat, akiknek ugye nincs keresete.
Többek szerint ez utóbbi az egyik fő oka, hogy - nyár ide vagy oda - csak a hétvégéken telnek meg a diszkók, vagy éppen a pubok. Persze vendégek mindig mindenütt akadnak, a látottak alapján pedig bizton állíthatjuk: esténként is találhatnak maguknak kellemes időtöltést a fiatalok.
Az egyik "átlagos" hétköznap annak néztünk utána, hogyan is szórakoznak az ifjak, vagyis milyen a nyári éjszaka a Balatonnál. Nos, az esti kavalkád nem okozott csalódást, hiába zárt be a keszthelyi strand, sokan még fürödtek, a sötétben tömegek sétáltak a pavilonsornál, a mólón, vagyis igazi nyár hangulat uralkodott. A strandi szórakoztató központnál baráti társaságok is szép számmal akadtak, ők iszogatva beszélgettek, biliárdoztak, játéktermeztek vagy éppen röplabdáztak.
- Edzünk a bulira - mondta nevetve Melkovics Norbert, aki barátaival ütötte el az esti órákat a strand területén. - Ez a jól bevált program, délelőtt pihenés, délután fürdés, este pedig nem diszkó, inkább beszélgetés. Ilyen melegben jól csúszik a hideg sör.
- Na meg ha esetleg összejön, egy kis csajozás - fűzte hozzá Péter Balázs és Molnár Péter, miközben a társaságukban levő Pataki Csilla, Kiss Teodóra és Pataki Veronika amolyan "ellentételezésként" a pasizást emlegette. A helyi szórakozási lehetőségekről amúgy egyöntetű volt a véleményük, szerintük a hét vége e tekintetben erős, ám a hétköznapokon gyér a kínálat. Péntekre, szombatra és esetleg még a szerdára valóban lehet készülni, ám a többi napon inkább arra várnak, hogy "spontán hátha beesik valami váratlan program".
- Be szokott jönni a dolog, s jó társaságban amúgy is gyorsan megy az idő. A nyár részünkről nemcsak Keszthelyre és környékére korlátozódik, néha beugrik egy-egy távolabbi kiruccanás. Elvégre rövid a nyár, nem lehet tétlenkedni. Szünet van, az aktív kikapcsolódás időszaka - így Norbert.
Balatoni bulizásról esik szó, így egyszerűen nem tudom kikerülni a nosztalgiázást. Miközben a napokban az éjszakát jártuk, számtalan olyan, nagyjából másfél évtizeddel ezelőtti emlék ugrott be, mely egy átlagos napon még véletlenül sem jut eszembe.
Önkéntelenül felidéződött, milyen jó volt, amikor a főiskola befejezése, az államvizsga után következett a határtalan szabadság és persze nyugalom időszaka: a haverokkal szó szerint azonnal szedtük a sátorfánkat, aztán nekiindultunk a világnak. Hiába kérdezték a szülők, hogy hová megyünk, a válasz csak annyi volt: Ki tudja?! Majd valahová! Persze Balaton lett a dologból, végül ott telepedtünk le, ahol kifogyott a benzin az egyik autóból. A szárszói kempingben szálltunk meg, s hagytuk, hogy sodorjon bennünket az élet. Persze ezért magunk is mindent megtettünk. Soha semmit nem terveztünk előre, s éppen ez volt a jó. Nem kellett sietni, kapkodni, nagyjából a "rendetlenség, nyugalom, fegyelmezetlenség" volt a jelszavunk. S persze minden egyes napra jutott valami buli, de sokszor az is elég volt, ha este leültünk sörözni, és órákon át poénkodtunk. Persze vissza lehet sírni e szép heteket, lehet irigykedni a mai fiatalokra, hogy ők bezzeg még gondtalanul megtehetik, amit mi idősebbek már nem. Ráadásul nekik még attól sem kell tartaniuk, amit magam igencsak idegesen tapasztaltam meg, amikor az említett nyaralás után hazaértem: jelesül a katonai behívóm ott lapult az íróasztalomon. Bár még csak augusztus közepét írtunk, abban a pillanatban véget ért az egyik legszebb nyaram.
