Matula Magazin - 2005. õszén végleg lezárult egy korszak a magyar internet történetében. A magyar blogtársadalom, nevezzük szubkultúrának egyik pillanatról a másikra szûnt meg, amikor Razzia, a magyar bloggerek Kazinczyja bloggolás közben váratlanul és eddig tisztázatlan körülmények között elhalálozott. Razzia, a filológus blogger, az enciklopédista a magyar bloggerek szubkultúrájának nem csak szimbolikus alakja volt, de õ végezte el azt a mindmáig pótolhatatlannak tûnõ munkát, amellyel összefogta, katalogizálta a magyar webnaplókat. Halála után sorra szûntek meg a legolvasottabb blogok máig - és büszkén mondhatjuk: egészen mostanáig - megmagyarázatlanul.

A korábban gyakran méltatlanul leblogozott Matula Magazin most annak reményében teszi közé Razzia utolsó posztjának, és temetésérõl, valamint haláláról az ismertebb bloggerek által írt bejegyzéseket, hogy ezáltal talán világosabban lássuk, mi volt az oka annak, hogy a négy évig futótûzként terjedõ blogdivat egyik pillanatról a másikra tûnt el bloggereivel együtt a világ szervereirõl.

Miután rengeteg blog van (volt), természetesen ebben a cikkben nem mutathattuk be valamennyit, ezért csak a minden bizonnyal ismertebb webnaplókat idéztük. Az anyag feldolgozásakor ragaszkodtunk a naplók színvilágához. Néhány fontos kivételtõl eltekintve nem idéztük viszont azt a rengeteg, ekkor született verset, mivel annyira rosszak voltak. Persze számon kérhetik rajtunk a történelmi hûséget, de ebben az esetben mi a történelmi ízlésességgel fogunk védekezni.

Razzia vanishing i [20051025|17:00|spraz] átléptem egy csevegõ patakon, a víztükör az arcomba nézett, ne hallgass túl sokat, mondta. védekezésül csak annyit, hogy egy csernobili robot ragadt rám, csattogtak rosszul összeillesztett lábai. menekülés közben nem beszélek, csak a fém térdkalács nyekegését hallom. mélyebbre kéne mennem, hallgatom magamat, ennél sokkal mélyebbre. sõt nem is menni, ereszkedni. erõleves, kesudió, lisztérzékeny lisztkukac vagy. nem érted, mindegy, már én sem értem. sosem értettem. Meg lehetne próbálni ezt a posztolás-pusztulás micsodát.

Ez volt tehát Razzia utolsó posztja, az alábbiakban azokból az utolsó bejegyzésekbõl szemezgettünk, amelyek a temetés után készültek.

Technocol Experience in memoriam egy Pesti Srác [2005.11.06 18:32:00 via Razo ] "Nem érdekelték õt a pártok, a politika olcsó katarzisra törekvõ giccsszínháza, a történelem remixei. Nem mutatta õt a televízió, nem játszotta zenéjét a rádió, a sajtó nem írt róla. Klubjait bezárták, rendezvényeit betiltották, a rendõrök ok nélkül motozták meg õt az utcán. Tanulmányainak nem vette hasznát, munkáját éhbérrel fizették. Életét eszement bürokrácia, egy mentálisan és morálisan szétesett társadalom ragadós õrülete keserítette meg." Exactly, és most már múlt idõben a föld alatt... Neverminder (Susie Clueless) Sunday, November 6, 2005 Elmentünk razzia temetésére VW-vel. Nagyon szomorú nap volt, álltunk a sír mellett, és arra gondoltam, hogy ugyanígy szoktam állni a kád mellett a fürdoszobában (új csempe a falakon!!!), és nézem, ahogy folyik lefelé a víz. Amikor leeresztették a koporsót, az egyik Yorick jobban megengedte a kötelet, ezért az oldalára fordult kicsit, amirol viszont pont az öcsém jutott eszembe, amikor kilinccsel elore megy a kanyarba. Itt bogtem egy kicsit. VW átkarolt, és azt mondta: "Kein Blog, kein Tot." Lehet, hogy igaza van. Tegnap átnéztem a Blogs I read rovatot, betettem néhány új linket. Olvassátok oket! (Csak késobb jutott eszembe, hogy razziát kint hagytam. Deadlink.) Most olvasom, hogy a Magyar Kísértet Szövetség foszlányokat gyujt a túlvilágon éloknek. A dolog egyáltalán nem humbug, ez a német professzor bebizonyította, hogy a foszlányok valami szupravezetovel, meg némi mikrohullámos terheléssel könnyedén továbbíthatóak a szellemtartományba. Szóval arra gondoltam, hogy razziának gyujthetnénk foszlányokat, de az egészben az a tök jó, hogy a Szövetség bárkinek tud küldeni, vagyis egy csomó éhen halt afrikai kisgyerek, elásott indiai feleség, megfagyott hajléktalan és kilott amerikai katona is kaphat a foszlányainkból. -Susie Clueless, 2:46 PM Suematra (Sue) Ma voltunk Fontos Emberrel Blog Ember temetésén. Esõs novemberi nap, ahogy kell. Taxiba beszállás, Fontos Emberrel találkozás, virágbolt, Fontos Embert lebeszélni a rózsaszín kardvirágról, elérzékenyülés, temetõvirág és egérpad (amit Erkölcsös Pasitól kaptam!!!) sírgödörbe dobása. Blog Emberre gondolás, szomorú nézés, ásás, ásítás. Azon gondolkodás, hogyan fogom szólítás, rég nem látás, anyás - ez nem annyira ide tartozás, persze. (Apropó a beszéd alatt a pappal szemeztem, aki elméletileg katolikus, méghozzá római, de gyakorlatilag egy félszeg kis pasinak tûnt. És szép barna szeme volt, és mormolta az imákat, és brummogott, és búgott, és teljesen beleéltem magam, hogy akkor a temetés után, hazafelé menet egyszer csak befordul a sarkon, és én meg vihogok szokás szerint, és cölibátus ide vagy oda elvesz feleségül (Ralph atya, Ralph atya, Ralph atya, Ralph atya, Ralph atya). A temetés után Gonosz Barátommal, a Gyûrûm Urával, Legrosszabb Ügyféllel, Legjobb Fõnökkel, Legrosszabb Fõnökkel, Leszopott Fõnökkel és Egy Üveg Pálinkával felmentünk Lakás Tulajdonoshoz. Ittunk (Bacardi, tejszínlikõr, vodka, Jager, édes pezsgõ, édes bor,) amitõl hamar hánytató koktél képzõdött a gyomromban, és arra kényszerítette elnehezült lábaimat, hogy összetalálkozzak egy régi ismerõssel, Vécé Csészével. Persze, mert elkövettem azt a hibát, amit Anyám (akivel egyre jobban vagyok, pedig az anyám), Apám (akire nagyon hasonlítok, pedig az apám), hugom (akinek a nõvére vagyok, pedig a hugom), nagynéném (aki a legjobb fej ember a földön, pedig a nagynéném) amióta az eszemet tudom megpróbáltak nekem elmagyarázni: "Ha alkoholt iszol, akkor részeg leszel. Eddig oké? De ha még kevered is, akkor nagyon rosszul leszel. Tényleg nem érted?" Így elolvasva ez olyan mintha én írtam volna. 11/06/2005 12:23:52 DU irta: sue Theatreal November 06, 2005 Ma naaaagyon szomorúúúúúú helyen, temetésen voltam. Ott volt SUE is, aki egy ideig vezetgetett, cirókázott, meg morókázott. Naggyon szomorú volt minden, meg tök õsz is, csak az nem pityerkézett, aki hü-lye. HÜLYE! Meg kõszívû, de én neeeeeem!!!!!! Nem bírtam ki, és folyton Rózsafáról beszéltem, meg Lepénykérõl, és nem tudtam kihagyni MR PACALT sem, az i-ga-zi férfit sem. Kicsit hangos-huncut lehettem, mert egy tömjén illatú ministráns fiú elvezetett SUE mellõl. Júj de huncut lett utána õ is!!! Huhuhúúúúú, de szomorúúúú voltam, de most máááár minden oké! OKÉ??? IGEEEEEEN!!! Megyünk az Angyalosba, csalinkázni a csalitosba. De azért írtam razziáról egy verset. Nem ismertem amúgy, de az érzés a fontos, nem? Az meg VAAAAAN!!! Nem pötyögsz már soha Nem pötyögsz már soha Billentyûkén, egérkén, hideg-monitorod Hang-orkánod sem rezegtet Levegõt, se szíveket, emberek! Fájdalom-fátyol eltakar már Fejed nem hajlik valaki-senki vállára Sóhaj-vihar mint a vulkán elsodor Elsodósodásod az életbõl nem hagy nyugodni Ha panírozod Lepénykémet, Ha besózol egyet édes-távoli Mennyországban Akkor se pötyögj, minek? Érzem a halált, a hûlt helyed nem-szó, sok-könny, csak én-pötyögés Te nem pötyögsz már soha theatreal @ 17:52 Technocol Experience R.I.P. [2005.11.06 18:32:00 via etele ] Amikor végleg a földkéreg alá süllyedt a kriptonkoporsó, a tiszteles szuborbitális faszságokat lövellt ki szájából. Az atomvihartól nem láttunk semmit, a hirtelen lezúduló savas esõ csontig hámozta a kondoleálókat, és a csontvázak még sokáig zörögtek a kráter körül. Fémvirágok borították a tájat, a környezõ sírokból zöldessárga füst szivárgott elõ. Metálkapszulám belsejét belepte a pára. "Open your mouth!" - sikoltotta hirtelen a mellettem éppen ájulásból ébredezõ Metaistennõ, szemébõl vérszínû patakokban ömlött a gennyes könny. Acélfogaival elkapta alsóajkam, zselészínû nanomechanikus nyelve a gyomorszámig becsúszott. "We won´t die, we won´t die! Let´s fuck!" - bömbölte a homlokára szegecselt, recsegõ hangszóró. Aztán újra elájult. Átharaptam a nyelvet, felöklendeztem, és az ájult test mellé köptem. Újranõ. Meglazítottam a plazmafegyver balancerét, és egy laza sorozattal hamuvá égettem a csontvázakat. "Isten veled, isten veled" - dünnyögtem, miközben a kapszula szisszenve felemelkedett. A klíma megy, csak a pára nem oszlik. Parasztgyerek volt õ is. Csak egy maradhat, gondoltam, és felnyomtam az utánégetõt. Mögöttem a lángoló múlt. Basszuskulcs Vasárnap, November 6 BASSZUS!!! Tegnap temettek a szemuveges sracot. Mind ott voltunk, furcsa volt. A sracot nem nagyon ismertem de ez mindegy. Azt hiszem a halál a legrosszabb rohadeksag, amit kitalaltak nekunk... az TutifiX Azt hiszem, ennél rosszabb nincsen csak ha a macskád szárad a kilincsen. Es miert nem lehet bringazni a temetoben??? engem biztos ugy fognak temetni... az TutifiX Két dolog, ami viszont kurvajo, kurvajo, KURVAJOOOO: 1. Gyoztunk idegenben (vagyis versenyben maradtunk a 2. helyért)! 2. Egyvalamire rájöttem, most már KURVARA NEM EN VAGYOK A LEGKEMENYEBB CSAVO. Ezt letisztaztuk a bloggertunderkekkel is, akikkel nem hittem volna, hogy ilyen sokaig joban leszek, de tulajdonkeppen ok allitottak le a kemeny eletrol. Es...igen... KOSZONOM NEKTEK!!! JuHEEjjjj!!! Ja es ma est program: IKEA - Szoda egy picit - aztan tarsasozas Galadka uj pecojaban. NEM ISZUNK, NEM KEMENYKEDUNK TOBBET, JUHHHEEEjjjj??? azt mondom, hogy: basszus / csütörtök, november 06, 2005 aBarbie Sunday, November 6, 2005 Pasimmal elmentünk razzia utolso utjara, tudom, ez kicsit hulyen nez ki igy leirva, de a temetes meg olyan borzasztoan hangzik. Mar amikor elindultunk tudtam, hogy szar lesz, kovernek es kocosnak ereztem magam. Pasimmal ugy osszevesztunk a buszuton odaig, hogy leszallt, es nem kisert el. A beszelgetes hive vagyok, a tizig elszamolase, de mar az otodik megallonal rugdustuk egymast az ulesek alatt. Ugy ki vagyok borulva. Nem szoktam akkor irni ide, amikor rossz kedvem van, de most mar eleg: Nem vagyok Barbi. Nem! Valami igazi nagy szoros faszt akarok vegre. Turhazni, es puzni is akarok, es minel budosebbeket szarni! Igen, kedves mindenki, ezt akarom! Elegem van mindenkibol, ebbol a hulye cicazasbol is, ki is basztam az utcara a nyomorult dogot. A temetoben mar nem birtam magammal ket pofara zabaltam a csokoladet, elotte egy kisvendeglobe csomagoltattam egy kis borsos tokanyt, es azt nassoltam a zsebembol. Az az idiota pasim persze utanam jott, mint egy agyalagyult, nem akartam jelenetet, ezert nem kuldtem el ott helyben a picsaba. Minden szivenbaszott Barbinak a kurva anyjat!!! ... gondolta aBarbi @ 04:29 PM | Megjegyzés (0) törökszofi Sunday, November 6, 2005 Posted at 6:48 AM by Secretary of torokszofi törökszofi ezúton nyilvánítja ki részvétét Razzia hozzátartozóinak és barátainak. törökszofi sajnálattal közli, hogy a temetésen nem tud jelen lenni, de a hétvégén törökszofi és férje, Colin Farrell Budapestre látogatnak, fehér limuzinjuk várhatóan a város több pontján feltûnik majd vasárnap. a program: Vasárnap városnézés (11:00), nyíltkörû találkozás a bloggerekkel a Hyattben (14:00), majd családi program az Állatkertben, ahol fotózni is lehet (16:00). törökszofi várhatóan kibékül RsB-vel hétfõn, az esemény zártkörû, de a blog beszámol róla. Hétfõn délután törökszofi az Írók Boltjában dedikálja legújabb Az angol és a magyar szentimentalizmus naplóregényei új megvilágításban címû tudományos, valamint A celebspotting vége - én és Colin címû szórakoztató könyvét (16:30). Találkozás, és kötetlen csevegés Kertész Imrével és Nádasdy Ádámmal (18:30). Kedden törökszofi és Colin Farrell Szófiába repülnek, ahol törökszofi kétmillió dolláros csekket ír alá a Szófiai Bölcsészettudományi Egyetem számára. Csókoltat mindenkit: törökszofi Isolde {2005. november 6., vasárnap} Tulajdonképpen ma adtam fel mindent. Kezdve attól hogy valaha normálisan fogok kinézni, aztán azt is, hogy értelmiségi leszek, de leginkább az fáj, hogy sosem leszek már boldog. Írtam egy szép verset, ami nekem se tetszik: [...] Szóval elmentem a temetésre, nem álltam elõre, végül is csak õ linkelt be engem. A szertartás közepén feltettem a walkmanem, és csak szomorú zenét hallgattam, olyan elgondolkodtatót mint a Morcheeba, meg szívszorítóan szépen mint a Kosheen. Akkor jöttem rá, hogy mindaz, amit a boldogságról elképzeltem, csak elképzeltem, vagyis az, úgy sohasem fog megtörténni velem. isolde | 16:43 Plastik Media 05.11.06. Nagyon megütött ez a dolog, bassza meg. Több dolog ütött meg, azt hiszem, most nagggyon hamar flatline lesz. Elõször is kidobtam a csajt. Nem a Recycle Binbe, hanem tovább, az Emptybe. Kidroptam, mint Shadow-t a Photoshop. Hadd magyarázzam el azért. Az még rendben volt, hogy nem tudott leszokni az iTunes-ról, továbbá ragaszkodott a FAT32-es fájlrendszerhez, de tegnap kikapcsolta az Auto Hide-ot a taskbarban, baszkiii!!! Mentségemre legyen mondva felhívtam AlieN-t és a Kardost, akik rövid helyzetjelentés után jóváhagyták a dolgot: pedig ez a kapcsolat két hónapig 600k/secen hasított. Mindegy, kidobtam. AlieN rendes volt, átjött és lefényképezte az eseményt. (Ez is mennyivel jobban néz ki egy Macen!) Nem játszottam végig a Jax and Craxet (PS4) se, és nem mentem el a temetésre sem: egyiket sem bírtam. Negyedik pálya, durva RPG flashek (az a kurva jó, hogy lehet váltogatni a mode-ok között: RPG, FPS vagy stratégia - mindez egyben beszarás. na de szép sorlyában), aztán a crash: valami ki baszott rakétás faszomat képtelen vagyok el intézni. Olyan mint a depresszió, lõ mint az állat, nem hagy élni csak arra van idõd, hogy a Health Packeket gyûjtögessed a sarkokban, persze a pálya kör alakú, fasseérti, na. Lõtt az a barom, beugrott a razzia emléke, a depresszió, és a buta csajok, a kokó a borotvált puncikon, egy szóval az életem. És hogy mindennek egy használható mail kliens nélkül kurvára nincs értelme. És sajnos kurvára nélkül vagyunk a használható mail klienseknek. Függöny. [21:36] bp.underground.hu budapest - 11.06.2005 nicotine gothic volta The Machomedia Cindy Jewels Razzia utolsó útján toncsi - November 6, 2005 Nem voltunk valami vidám helyen, de most sem kellett csalódnunk, ami a felhozatalt illeti. Csak nem Cindy Jewels figyel ott leghátul? Vajon õ melyik blogger lehet valójában?

A temetést követõ néhány nap elteltével az utolsó frissítések is megszûntek, ezekbõl idéztünk tehát. Egyetlen blog frissült tovább, ez pedig az újraindult Párduc bosszúja volt, ebbõl idézünk most. (Mint ismeretes a Párduc bosszúja megjelent könyv alakban is, ám mivel nem váltotta be a kiadó hozzá fûzött reményeit, ezért 2004 nyarán újra olvasható lett a weben. "Párduc"-ról idõközben kiderült, hogy az Országos Pszichiátriai és Neurológia Intézetben dolgozik ápolóként.)

Párduc bosszúja, (2) 2005. november 06., szerda Istenkirály nap volt ma. Párducra (vagyis énrám) bíztak egy csomó geeket. Mindegyik valami kurvazavaros skizofréniában szenved, megõrültek a naplóírástól, vagy mi a bánat. Hahaha! Nem sok jövõt jósolok nekik, én az ilyet már akkor levágom, amikor behozzák õket, de mindent megteszek, ami tõlem telik. Csak izmosan! Elsõ nap végigvertem mindegyiken a partvissal, persze rongyot tekertem a végére, ne kéküljenek bele. Ennek ellenére a társaság fele elájult, bassza meg, mondom, ezeknél még a leglerohadtabb alkeszek is többet bírnak. Az egyik viszont kemény gyerek, filozofálgatott nekem, meg elõadta az értelmiségi janicsászárt, de addig ápoltam a fehérre mázolt viperával az arcát, hogy szerintem azt is elfelejtette, melyik végén szopták le a faszát, ha valaha leszopták a nyomorultnak. Elmagyaráztam nekik a szabályokat is: 1. addig ütöm õket, amíg meg nem gyógyulnak. 2. a nevem Párduckirály. Szerintem kurva egyszerû, remélem belevésõdik abba a hülye fejükbe, bár vannak kétségeim. (...) A skizocsapat a prof szerint jól halad, már nem foglalkozom velük annyit. Nem is baj, mert rengeteg narkóst hoztak az új osztályra, mivel fent végre szakítottak ezzel a beszélgetõs, önmegvalósítós faszsággal, amit eddig gyógyításnak csúfoltak, így keményebb eszközökhöz nyúlhatunk.

EPILÓGUS

Egy fél évvel késõbb a behalt blogok mindegyikén ugyanaz a poszt volt olvasható, "Közlemény" címmel:

"Boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk! Soha többet nem írunk egyedül naplót, vagy ha igen, azt nem mutogatjuk senkinek. Továbbá megtanulunk helyesen írni, de minimum helyesírás ellenõrzõt használunk. Oldalainkat átalakítjuk, hasznosak és információdúsak lesznek. Soha nem kérkedünk magunkkal, mivel tudjuk, õszintén kell élni az életet. Továbbra is együtt maradunk, még az is lehet, közösen indítunk oldalakat. Nem fogjuk folyton azt hangoztatni, hogy a Donnie Darko milyen jó film és többé nem target _blankkal linkelgetjük be egymást. Éljen a jövõ!"

Nos, röviden ennyi a magyar blog története. Ez a rövid cikk persze csak arra volt elegendõ, hogy némi betekintést nyerhessünk az eddig félremagyarázott, felületesen kezelt jelenségbe. Mûhelyünkben egyébként egy külön munkacsoport foglalkozik a mélyebb összefüggések, okok és következmények vizsgálatával.