Glasgowba mentem tanulmányútra. AZ ÁLLAM FIZET NEKEM, BIZONY, nem is akarok errõl hallani, és ha magamnak fizetném, abban sem lenne semmi, csak annyira unom már hogy minden kis hülye ezt kérdezi, azért mondom el gyorsan. Szóval, itt vagyok a skótok között, és mielõtt megkérdeznétek, nem a zenéjük érdekel, és annyira nem is a mûvészetük, a lakáskörülményeiket tanulmányozom. A Shitdiszkótól sokan tanulhatnánk például, legendás rezidenciájuk, a Shitdiszkó HQ már Glasgow-szerte híres. Egy nagy viktoránus tenement buildinget kell elképzelni (kábé régi belvárosi ház, csak belül van a lépcsõház, és nincs gang). D., a zenekar dobosa, remek leírást adott egy ott tartott lakáskoncertrõl:
"Teljesen tele volt a hall reggel hatkor is, és azt hallottam, sorbaállnak az épület elõtt, hogy bejussanak a lakásba. Valami halvány emlékem van, hogy egy asztal tetején léggitároztam, 200 fõs õrjöngõ tömeg elõtt, a nappalinkban, ahol a vázának meg a kanapénak meg egyéb nappaliba való dolgoknak kellett volna lennie. J. glowstickekkel aggatta tele magát, és úgy nézett ki mint egy vidéki faszkalap. A szamurájkarddal átszúrt tv villogott, miközben idegeneket próbáltunk rávenni, hogy lejöjjenek a tetõrõl. A konyhát elöntötte a víz, a radiátort letépték a falról, és az emberek próbálták a yellow pages-szel betömi a lyukat, de hiába. És valami faszkalap letépte az intercom csengõ izét a bejárat mellõl, úgyhogy amikor másnap jött a landlord, hogy ha legközelebb partizunk, tényleg feljelent minket, nem hallottuk hogy csenget. LESZ ANOTHER PARTY, kétnapos eventre gondolok, sátrakkal a kertben"
D. mosolygós, 23 éves fiatalember, azon mûvészek egyike, akiket kirúgtak (megúszta évismétléssel végül) a szuperliberális Glasgow School of Artból offenzív munkáért. Tudjátok mibõl él nagy mûvészünk? Én tudom, illegális dologból, legyen ennyi elég. Ha a könyvtárban használja a fénymásolót, az emberek elhúzódnak mellõle, mert nem fürdött amióta nem járt otthon Leedsben, jó az a melegvíz valamire, ugye, még ha nincs is egy olyan házban ahol a boilert kidobták már az ablakon. És tudjátok a házért mennyit fizetnek? Õk se tudják, mert a landlord nem kérte tavaly november óta. Ennyit arról, hogy pénz, meg pénz, elszántság kell ide, nem pénz, nem is elszántság, vannak ilyen emberek, akik sztárnak születnek, akárhol is, szerintem annyi a titok, hogy nem a közelmúltban élnek, és magabiztosak annyira hogy a pillanatra reflektáljanak, mert ugye a kortársakhoz ízlés kell. D. egyébként többet szerepelt a magyar médiában is.
Ja, ízlés, az ízlésrõl ne is beszéljünk az keményebb dió, mint az elszántság, nem fürödni bármelyik seggfej tud, DE AZOK A GIPSZDÍSZEK!!! Egy kurva kétemeletes ház, amiben márvány mosdó van, és ha bejössz, egy ilyen rózsaszín wc az elõszobában, ja errõl jut eszembe, na ez jó pankos lesz, nem baj, szóval írok most egy esszét, a viktoriánus építészet esztétikájáról, és arról miként nyernek új értelmet ezek az épületek a modern Nagy-Britanniában, nagyon érdekes téma, szóval ez kurvára új értelmet nyert, a használat/dekonstrukció lekoptatta a morált és a szigort, csak a pompa maradt meg. Olyan az egész mint egy játszótér, és ugye együtt van az egész zenekar egész nap, ami nagyon praktikus.
"Sajnos kirakhatnak minket akármikor, nem csak azért mert hangosak vagyunk és nem fizetünk, ez eddig is így volt, hanem mert nincs HMO licence-ünk!" Hogy mi az ég az az HMO licence? Magyarul annyit jelent, hogy felesleges biztonsági szabályok rendszere, amelyek pokollá tesznek bármilyen lakást, de sajnos kötelezõek, ha két szobánál több van, és nem rokonok a bérlõk. Az elmérgesedett és ostoba helyzetre jellemzõ, hogy tavaly. amikor a diákszálláson laktam egy ideig, háromnaponta tûzriadó volt, pedig zacskókat tekertünk a füstjelzõre, és igyekeztünk nem odaégetni a kaját. Egyszer hajnali kettõ körül láttam, hogy két lakótársam füvet szív pont a füstérzékelõ alatt. Na, gondoltam fel a fejhallgatókkal, erre tíz perc múlva rámtörte az ajtót az accomodation manager és három tûzoltó, talpig poliakril tûzvédelmi felszerelésben. Mondtam, hogy hagyjanak aludni, basztassák a lakótársaim akik füveztek, láttam õket pontosan a füstjelzõ alatt, erre elkezdte a kardigános nõ, hogy mi van, ha pont akkor gyullad meg a felettem levõ lakás, amikor ezek füveznek a füstjelzõ alatt? Mindez egy olyan országban, ahol naponta esik ez esõ, és minden kõbõl meg téglából épült.
Hiába van ennyi szabály meg ilyen-olyan policy, a közbiztonság kifejezetten rossz, olyan bûncselekmények történnek, amiket otthon el sem tudok képzelni, múlt héten egy részeg késsel arra kényszerített valami szerencsétlen pasast, hogy ugorjon a Kelvinbridge hídról a folyóba. Éjszaka történt az eset, de gyakorlatilag a belvárosban, Szabadság híd kábé. Szombat este meg bicikliztem, és három nedet (városi huligánt) láttam, úgyszint a belvárosban, hatalmas baseballütõkkel. Arról a manuszról, aki az utca közepén verte a farkát, ne is beszéljünk. Mindenki iszonyatosan kövér, majdnem mindenki, a nõk nyitott kis szandálban meg harisnya nélkül miniszoknyában járnak egész télen, és annyit isznak, hogy nem is érzik a hideget. Edinburghben ilyen jazzfesztiválok meg divatbemutatók meg nem tudom mik vannak (negyven perc az út, de csak egyszer mentem oda), Glasgowban meg minden egyéb. Nekem sajnos nagyon sokat kell tanulnom, de azért gyakran elmegyek mindenhova, hétvégéken az Optimo nevû klubestre. Ez a Sub Club nevû helyen van, ami a legfaszább hely, mert nem ilyen alterkodó diákokkal van tele, hanem nagyon vegyes a közönség, punkoktól kezdve hétvégi hedonistákon át extasy-dílerekig. Múlt vasárnap egy órát kellett sorbanállni, hogy bejussunk, és sorszámot osztogattak, nekem a 206-os jutott. 12 font volt a belépõ, mert fellépett az A Certain Ratio. Koncert után rendes modern tánczenére lehet táncolni, nem ilyen gitár alapú számokra öntenek rá valami remix katyvaszt. NEM KISEGÍTÕ ISKOLA EZ BAZMEG, be kell rúgni, meg amúgy is, táncolni nem nehéz.
Ja, ilyen épületekrõl meg mindenrõl locsogok, de mit vártatok, hogy leírjam milyen a színtér? Hahaha... írtam a Shitdiszkóról, az Optimóról, ennyi elég, szintér nincsen, ilyen nem létezik, felejtsétek el, ez egy undorító dolog. Az indiet (itt is) ilyen melírozott hajú sutymákok szeretik, jobb fajta embereknek ciki a Kasabian meg a Kaiser Chiefs meg nem tudom mik. A Franz Ferdinand külön kategória, mert az õ zenéjük nem olyan buta, csak kicsit kommersz, de õket se menõ szeretni, a Shitdiszkó egyértelmûen az underground kedvenc, de hát õk minden rajongást megérdemelnek. Van pár nagyon jó hely, például a Stereo, tavalyelõtt olyan helyen laktam ahonnan ötven méter volt a bejárata, és minden zenekart hallottam az ágyamban fekve. Aztán ott a King Tuts, ott fedezték fel az Oasist, de ez ne tántorítson el senkit, mert jó hely.
A kiállításmegnyitók is nagyon szórakoztatóak, itt sokkal több embert érdekel a mûvészet, mint Magyarországon, általában nagy buli szokott lenni, és fellép valami zenekar, szóval nem egy Trafós táncházra kell gondolni. A legutóbbin amin voltunk, egy ilyen barna izét állítottak ki, szerintem az is poliakrilból volt, nem mintha tudnám mi az ég az, ha valami gyanús mûanyagot szoktam látni azt mondom rá, hogy poliakril. Szóval egy ilyen nagy ház volt, volt a poliakril cucc, egy oszlopfõ amirõl szar csöpög, és ezt ilyen kiöltözött emberek állták körül, meg ingyen volt a bor, és a felsõ emeleten fellépett egy zenekar, meg ott volt a pofa a Franz Ferdinandbol, csak a pontosság kedvéért. Ja, a Franz Ferdinandnak is volt egy ilyen háza Glasgowban, amiben lopták az áramot, meg bulikat csináltak, de õk ugye híresek lettek, meg nem tudom, szóval már szállodában laknak biztos, és szerintem nem is igazak a hírek azokról a bulikról.
---
Folytassuk ott, hogy D.-t egy brightoni házibuliban látták utoljára, utána elveszett Londonban három napra volt egy Royal Philharmonic Orchestra koncerten, ahol mintha nem örültek volna neki, aztán az esti busszal elindult Glasgowba, és reggel nyolcra meg is érkezett. Ezután mintha Berlinbe repültek volna a brit zene hete rendezvénysorozat keretében fellépni, aztán másnap visszajöttek Glasgowba, és felléptek a Firewaterben, ami a legocsmányabb helyek egyike, még a Sarknál meg a Picasso Pointnál is sokkal visszataszítóbb, talán csak a Fat Mo´s ér fel vele. Ennek a Firewaternek az a szlogenje, hogy INDIE pub - real music, hard liquor. Az itteni fejek ilyen faszkalapok, nincs humoruk. Az átlagos alsóbb osztálybeli britek elég visszataszító emberek, agresszívek, keményen isznak, hangosak, és egyáltalán, nagyon, nagyon agresszívek, csoportokban mennek az utcán, lóbálnak valami alcopopot és üvöltenek, ezzel telik az idejük.
Viszont még így is sokkal elviselhetõb az élet, mint amihez szokva vagyok Magyarországon. Most ülök és gondolkodom, kik irritállóbbak, az átlag magyarok vagy az átlag britek, azt hiszem még mindig az átlag magyarok, a pátosszal együtt amiben fetrengenek, a briteknek legalább van humoruk meg nem veszik magukat olyan komolyan, viszont mindig basztatják az embert valami abszurd szarral, a zsírtalan joghurttól kezdve a biztonsági szabályaikig, nem hagytak élni, kurva anyjuk. Jellemzõ, a magyarok a briteket másolják, ez is mutatja hogy a britek valamit szarul csinálnak, mert ami a magyarok többségének tetszik, az szar szokott lenni, ez kurvára általánosító megállípítás, de kibaszottul így van.
Na faszom, kit érdekelnek a parasztok, amikor D.-rõl meg a Shitdiszkóról van szó! Szóval D. barátunk péntek este fellépett kis zenekarával a Firewater indie kocsmában, és meghívták az Errors zenekar elektronikus side project nem tudom mit. Elég unalmas indusztriál-elektronika volt, Casio szinti, tik tik tik zzzz, a kötelezõ alacsony frekvenciás feedback, táncoló ázsiai csávó kaminossapkában, stb. stb., de roppantul élveztem, mert a közönség teljesen megõrült tõle. Itt vagyunk ebben az ocsmány, Fat Mo`s kaliberû helyen, és D. ugyanabban a Factory Rec pólóban van, amiben a berlini képeken láttam, amik három napja készültek róla. Iszogatunk, faszt, ocsmányul berúgunk. A zenekarnak hátat fordítva nézzük a barátaimmal a közönséget, és betömjük a fülünket. A sok fehér, v-nyakú trikós, melírozott hajú szerencsétlen olyan pofákat vágott, majd elejtették a Bacardi Breezert. Én éppen ennyire szenvedtem amíg vártam a zenekarra, mert a világ legocsmányabb zenéi mentek, és ez a sutymák népség táncikált. Elégedetten bámultuk õket, mert tudtuk hogy le a fog a részeg vigyor fagyni a képükrõl. A Shitdiszkó egész összeszedett volt, és a Rapture-hatás helyett a skót mezõnyt hallottam benne, Fire Engines, Josef K, több gitár mint régebbben, crazy raver képzõmûvészek posztpunk gitárokkal. Ötszáz fontot (nem forintot, FONTOT) kifizettek nekik, de a tulaj a tetõ egy darabjával kergette ki õket. Mindegy, a pénzt megkapták, a Fireawater indie pub teteje meg kit érdekel.
Másnap elmentem D.-hez, igazából mindennap azon az utcán bicikliztem végig, ahol a bulipalota állt, de soha nem futottam vele össze, mert mindig vagy aludt, vagy turnézott, vagy bele se merek gondolni mit csinált. Ezt õ mondta így, vagy aludtam, vagy turnéztam, vagy bele se merek gondolni mit csináltam. Én se. Gondoltam becsengetek egyszer, de nem tettem, nem tudom miért, én már csak ilyen vagyok. Szomorúan láttam, hogy a bulipalota ajtaja le van lakatolva, és ott is volt az sms a telefonomon "új cím: a pince". Majdnem elsodort egy paki nõ babakocsival, amikor kinyitottam az ajtót. Dohos volt minden és kidobott bútorok álltak a sarokban. Lementem a lépcsõn, végig valami folyosón, és megálltam az ajtó elõtt, ahonnan New Order hallatszott ki. D. a Factory Rec pólójában nyitott ajtót, és beljebb tessékelt. Mondta, hogy nagyon másnapos, és szörnyen köhögött. Úgy köhögött mint akinek valami tüdõbaja van, és amikor a Factory Rec póló felcsúszott a karján, megijedtem milyen sovány. Megkínált egy kis sörrel, és amikor kinyitotta a hûtõt, láttam, hogy csak sör van benne, pár gyanús dolog valami fóliában, és több kilónyi brie sajt. "Ezek voltak a Sainsburys dumpsterében. Mekkora lúzerek, ennyi sajtot kidobni, ráadásul ilyen folyékonyat!" Mondtam hogy ott dolgozik A., majd szólok neki, hogy dobjon ki jó dolgokat, D. erre csak annyit mondott, hogy általában teljesen jó dolgokat dobnak ki anyway.
Körülnéztem a lakásban, három szoba, plusz fürdõ meg konyha, a nappali nem igazi nappali volt, hanem elõszoba, oda nyíltak a hálószobák, a közös helyiségek és a bejárati ajtó. Egy mûanyag bõrönd volt ledobva a közepére tele lemezekkel, és a sarokban állt a repülõ higanygömbös festmény, a legszebb festények egyike amiket valaha is láttam (értek hozzá, vagyis kéne, hosszú). Elõször a bulipalota nappalijában láttam azt a képet, aztán a grafikus designerek stúdiójában, most meg oda volt dobva a nappali sarkába, már amennyire egy 150x120-as olajképet dobálni lehet. Vándorol fel-alá úgy tûnik, ezek a repülõ golyók, amikben a felhõk tükrözõdnek. Bár lenne képem róla, nagyon szép. Volt egy csomó mappa, pár törött szék, a legtöbb dolog úgy nézett ki, mint amit az utcáról hoztak be, mert valószínûleg az utcáról hozták be. Van egy barátom, K., Inverness egyetlen transzvesztitája, aki most Glasgowban él és az artschoolba jár, na õ az egész lakását az utcáról rendezte be, ágy, asztal, minden. Mondjuk õ UHU-ragasztóval szokott gyöngyöket meg kis flittereket ragasztgatni az arcbõrére bulik elõtt, a kis barkácsmester.
D.-t nem mertem L.-rõl megkérdezni, mert mindenki arról beszélt az utóbbi idõben, hogy D.-t otthagyta, és most Glasgow legocsmányabb pofáinak egyikével, N.-el jár. L. egy textiltervezõ diáklány, akinek az a legjobb tulajdonsága hogy D. barátnõje volt fél évig. A csaj textilesek közt még normálisnak számít, alig affektál, és csak két gyöngysor csilingel a nyakában. Tavaly csinált egy ruhát, amin egy kutya volt gázmaszkban, meg gázmaszkban küldte ki a modellt a kifutóra, és nyilatkozott újságoknak is, hogy így a politkai helyzet meg úgy. Kurvára úgy hangzott mintha olvasta volna valahol, de mindenki el volt ájulva az egésztõl, csak én vonogattam a vállam. Most ez az N. van neki, ez egy ilyen fotós, persze divatfotós, asszem 23 éves, nem járt soha az artschoolba, de elég sok bulin össze lehet vele futni. Nagy sárkányos tetkója van, és a legtöketlenebbül vigyorgó figura akit életemben láttam, az a típus akirõl messzirõl lerí milyen írtózatosan ostoba. Na, L. ezért a figuráért hagyta ott D.-t, jó, mi? Még szép hogy nem hoztam a dolgot szóba.
Vasárnap elmentünk az Optimoba, én és Y., és persze D. meg pár barátja voltak az elsõ emberek akikkel összefutottunk. D.-rõl csöpögött az izzadság, és micsoda meglepetés, egy Factory Records pólóban volt, aminek a bár másik oldaláról éreztem a szagát. Vettünk ecstasyt és táncolni kezdtünk, a világ egyik legjobb száma ment véletlenül, mi is táncoltunk és a titkárnõk, dílerek, zenerajongók, és a többi glasgowi pofa is, akik ki tudja mit csinálnak hét közben, de a legtöbbjünk egy irodában csinálja valószínûleg, és unalmas. Most vettem észre, D. kezén sebek vannak, és amikor játékból elkezdtem vele hemperegni a színpadon, hogy eltörjünk valami fontosat (nem kötöm az orrotokra mit), akkor csodálkoztam, hogy egyszerûen erõsebb vagyok nála, pedig én aztán kurvára nem vagyok erõs. Otthonosan megragadott egy sört, és megitta, aztán egy másikat, aztán meg valaki másét, es a hétfõ reggel nyolc óra is a Factory Rec pólójában érte.
Az átlagos skótok sokkal kedvesebbek (és egyébként toleránsabbbak is) mint az átlagos magyarok, ha valaki úgy szólna itt hozzám ahogy a Keletiben szoktak a jegyárusok mondjuk, kirúgnák. Nincs goa, nincs dárenbé, van ugyan ez az undorító indie, de az sajnos otthon is van, meg sajnos minden cipõre masnit tesznek, tegnap egész nap cipõt próbáltam venni, de masni volt mindegyiken, kurva anyjuk. Szóval, úgy összességében jól mennek a dolgok, örülök hogy elmentem Magyarországról, untam már a belterjességet és az ízlésficamot ami ott van. Tudjátok mi hiányzik magából az országból és a kulturális életébõl? A Netpincér.
Ja, és itt a glasgowi slágerlista, majd ha végre lesz tárhelyen feltöltöm õket, meg írok is róluk.
1. A Cetain Ratio - Knife Slits Water
2. Need New Body - Dirty Bitch
3. Need New Body - Show Me Your Heart
4. Iran - Jets and Sprites
5. Ende Sneafliet - Mein Ganschen
6. Moebius - Light my Fire
7. The Fall - Gut of the Quantifier
8. The Fall - Prole Art Threat
9. The Fire Engines - Get Up and Use Me
10. A Whitehouse Optimo-koncertjérõl a felvétel
Na lépek kaját venni, írtam vagy egy hónapig azé van ilyen laza vége, höhöhö. Akinek kérdése van írjon, verfanzinKUKACverfanzin.net, ez abszolút a jéghegy csúcsa, szívesen beszélgetek a támáról (csak ismerkednem ne kelljen).
További cikkek, fotók, senkit nem érdeklõ belterjes pletykák a magyar punkéletrõl a Vér hektikusan frissülõ honlapján.
