A film legfontosabb szereplõje Alekszandr Csernejszki, a KGB nyugállományba vonult fõtisztje. Az elsõ jelenetben Moszkva melletti dácsájában, a konyhaasztalnál ülve idézi fel emlékeit. "Csernobil után feje tetejére állt nálunk is minden, érezni lehetett, hogy változásra kell felkészülnünk. Én alhadnagyi rangban szolgáltam, ami ugye elég magas tisztség volt. A nagy Honvédõ Háborúban kitüntettek, szóval nem voltam egy tejfelesszájú, de a dolgok volumenét még így sem sejtettem. A külföldi állomány egyébként is jobban el volt zárva az otthoni hírektõl." Miután Csernejszki röviden elmondja élete történetét, rátér a film igazi témájára, a magyarországi titkos találkozóra.
"Vlagyimir különösen agilis fiú volt. Én mellette szolgáltam, tulajdonképpen a szárnysegédje voltam. ´86 augusztusában egyik délután a berlini irodájában ültünk, amikor jelezte, hogy másnap indulunk Budapestre. Nem volt ritka, hogy baráti országokban hivatalos látogatáson vettünk részt, de Vlagyimir izgatottsága mégis jelezte, hogy fontos ügyrõl lehet szó." A narrátor hangját halljuk ekkor. "Az említett Vlagyimir nem más, mint Vlagyimir Putyin, Oroszország jelenlegi elnöke, a KGB akkoriban NDK-ban szolgáló fõtisztje volt. Putyin már akkor tudatosan készült moszkvai kollégáival a kelet-európai változásokra."
Oleg Szvitov, a KGB akkori moszkvai fõhadiszállásán szolgált, jelenleg egy gázipari cég lettországi képviseletén dolgozik. "Vlagyimirral és másokkal sokat beszélgettünk arról, hogy ha a világ meg is változik, nem hagyhatjuk, hogy ebbõl bûnözõk vagy fasiszta csoportok gyõzelme szülessen. Tudtuk, ha itt vihar lesz, akkor egy idõre be kell húzódnunk a menedékházba, de ha kisüt a nap, akkor betakaríthatjuk a termést. Gorbacsov nem hitte el, hogy rugalmasnak kell lennünk, az õ bukásában biztosak lehettünk. Tudtuk, hogy a kapitalizmus is megjelenik majd, de a térnyerése ellenére a hatalmi erõközpontot a népi demokráciákat védelmezõ csoportoknak meg kell tartaniuk. Vagy legalábbis készen kell állniuk. Ehhez a legjobb partnereket Magyarországon sikerült megtalálnunk. Mire ´86 augusztusában Putyin Magyarországra indult, készen volt a konkrét terv. A szereplõket együtt válogattuk, persze a magyar kollégák is sokat segítettek. Nem mondanám összeesküvésnek, inkább tervezésnek és egyeztetésnek. Vlagyimir remek organizátor volt."
Visszatérünk Cserneszkij dácsájába. "Vlagyimirral a délutáni géppel mentünk, ha jól emlékszem Drezdából repültünk Budapestre. Kellemes idõ volt, de a futball világbajnkoságon úgy elvertük akkor a magyarokat, hogy kicsit tartottunk a hangulatkeltéstõl. Kádárt nem értesítettük, õt már bukott embernek tartottuk. Akkor hosszú távra terveztünk, ezt ma úgy mondják, hogy stratégiai döntéseket akartunk meghozni. A következõ néhány év nem érdekelt, alapvetõen 2006 körüli idõkre gondoltunk, olyan húsz éves távlatot tûztünk ki."
H. András jelenleg a Vám- és Pénzügyõrség egyik területi képviseletén a karbantartási osztályon dolgozik. A vele készült beszélgetéskor nem kívánt hozzájárulni arca és teljes neve szerepeltetéséhez, ezért csak kitakarva láthatjuk nyilatkozatát. "A szovjet KGB-seket alig néhányan fogadtuk, talán egy-két tiszt volt ott meg néhány munkatárs. Én akkor a sofõr voltam. Kimentünk a reptérre és egyenesen a szovjet követségre vittük õket, az ottani vendégházban volt a szállásuk. Másnap reggel korán kellett értük menni. A tolmács mondta, merre menjünk. Akkor nem tudtam, hogy az a KISZ-székház címe."
"A találkozó zárt ajtók mögött, egy alagsori teremben volt. Talán olyan harminc ember lehetett ott, mindannyian a szövetség káderei. Fiatalok voltak, de látszott rajtuk, hogy komolyan gondolják magukat. Többen folyékonyan beszéltek oroszul, de volt velünk tolmács is." - veszi vissza a szót Cserneszkij. "Vlagyimir vitte a szót. Nem köntörfalazott, megmondta, hogy négy-hat év múlva itt minden összedõl, de nekünk nem szabad megfeledkezni egymásról és akkor nagyobb baj nem lehet. Hagyni kell, hogy az ellenforradalmi erõk óvatos tombolásba kezdjenek, aztán fokozatosan vissza lehet térni."
"Szerintem komolytalan volt az egész. Igaz, én csak a beszélgetés elején tudtam ott lenni, mert államvizsgám volt délelõtt tíz körül" - veszi ekkor át a szót egy budapesti kávéház teraszán egy negyven körüli magyar nõ, aki sötét napszemüveget visel és arca többi részét kalappal és sállal takarja el. "A KISZ olyan 20-25 vezetõje volt ott, nem is tudom, hogy ki és mi alapján válogatta össze a társaságot. Fletót ismertem fel, Hámorit, Kiss Pétert, valami Szilvait vagy hogy hívták. Ilyen szokásos fejtágításnak tûnt, annyira nem figyeltem, csak a vizsgán járt az eszem. Egy orosz KGB-s magyarázott, Vaszilij" "Nem Vlagyimir?" "De lehet. Nem emlékszempontosan. Szóval arról magyarázott, hogy az embereknek banán kell a boltokba, meg nyugati cikkek, de ettõl nem szabad megijedni. Hogy mi akkor is készüljünk, ha itt feje tetejére áll minden, mert számítanak ránk és számíthatunk magunkra. Unalmas volt és mondom, nekem sietnem kellett."
"A terv az volt, hogy a budapesti fiókákból - így hívtuk a társaságot - összehozunk egy ütõképes csapatot." - veszi át a szót Szitov irodájában. "Végülis nem tudhattunk biztosan semmit, ezt olyan befektetésnek szántuk, mint amikor olajkutatásra engedélyt vásárolsz egy sivatagban, aztán vagy termelsz és gazdag leszel néhány év múlva, vagy kidobtad a pénzedet. Itt szerencsénk volt, úgy tûnik, hogy felbugyog az olaj."
Cserneszkij végig jelen volt a budapesti megbeszélésen. "Aláírta a végén az összes gyerek a határozatot, és megszervezték azt is, hogy jóban-rosszban kitartanak egymással. Nagyon romantikus volt, eszembe jutott amit a pártfõiskolán tanultunk a bolsevikok illegális szervezkedéseirõl. Persze ez nem volt illegális, csak titkos tanácskozás. Nem volt kitõl tartani, az épületet a fegyvereseink védték, és nélkülöznünk sem kellett, volt kóla, szendvics, minden, még kávét is hoztak termoszokban. A srácok lelkesek voltak, de már nem emlékszem rájuk. Csak a csillogó szempárok maradtak meg emlékezetemben."
"A határozatban az állt, hogy a megjelentek legkésõbb húsz esztendõ múlva megszerzik Magyarország irányítását. A dokumentum négy példánya közül egyet Putyin magával vitt, hármat pedig kiosztottak a megjelentek között. Úgy tudjuk, hogy ebbõl egy példány az MSZMP KB-hoz került, konkrétan Apró Antal asztalára. A maradék két példány helye a mai napig ismeretlen." - halljuk a rendezõ, Emil Kauskas szájából a film végén.
