Hankóczi Bertalan vagyok, üdvözlöm önöket a húszas évek végéről. Ma kispolgári-antiszemita pártot fogok alapítani. Kispesten élek, tizenkilenc alkalmazottas bőrüzemem van, mind a tizenkilenc naplopó, ezért is alapítjuk a pártot néhány kollégával, rettegünk a szakszervezetektől. Feleségem van és két gyönyörű leánygyermekem, gyakran járunk a Margitszigetre. Kedvenc költőm Szabolcska Mihály, és mint említettem, ma kispolgári-antiszemita pártot fogok alapítani. Amikor az iparkamarában először felmerült a pártalapítás ötlete, rám bízták az ilyen tettre alkalmas helyszín felkutatását. Természetesen a belváros szóba sem jött, ott Ady meg a zsidajai ülnek, a kávéházi konrádok a feslett nőikkel. Olyan hely kellett, ahol a mieink között lehetünk, így végül a szentlőrinci Szemere-lövöldéből kialakított éttermet, kávéházat és cukrászdát választottam. A pártalapítás hatalmas siker volt, büszkén jelenthetem, hogy ott helyben több, mint hetvenen léptek be az új szervezetbe, amelynek én, mint az alapítás egyik kezdeményezője lettem a pénztárnoka. A pártelnöki tisztséget egy szélsőségességéről ismert nagyhangú lőrinci húsiparosra, Inkey Bencére bíztuk, ő egyszer a nyílt utcán, több tanú előtt felpofozott egy kaftános ószerest.
Ahogy a belvárosi kávéházat, úgy nem sikerült a külvárosi kisvendéglőt sem feltámasztani. Az előbbi totális csődjeként ajánlanám a Centrált, amelynek törzsvendégként gyakorlatilag csak Bácsfi Dianát sikerült megnyernie, az utóbbiéként meg a Szépilonát, amit egyszer majd a Matula oldalain is utolér a végzete, előzetesnek legyen annyi elég, hogy köretként úgynevezett ipari rizst szolgálnak fel. Azt a pépes vackot, amiben a csonka szemeket alig lehet egymástól megkülönböztetni, és ami rendszeresen szárított petrezselymet kap díszítésnek.
Az Üllői útnak azon a végén, ahol már csak lakótelepek roncsait fújja a szél, áll Budapest legjobb külvárosi kisvendéglője, ami ugyan nem kicsi, viszont mindjárt cukrászdával is van kombinálva: a Zila. A favázas szerkezet és az előtte álló óriási fák olyan bukét adnak az épületnek, hogy azt sem a túl nagy belső tér borzasztóan kora-kilencvenes hangulata, sem az Üllői út túloldalának Donyeck-szerű zálogházai sem tudják kikezdeni. A Zilába éppen ezért csak akkor szabad menni, amikor kint lehet ülni a fák alatt, az épület előtt. Nyári vacsorára vagy kora délutáni nyári ebédre, az előbbin a környék prolijai, az utóbbin a környék bűnözői lesznek asztalszomszédaink.
A Zilában evésnek nagyon egyszerűek a szabályai. Aki kísérletezni mer, olyan ételeket rendel netán, amelyek a belváros bűzébe valók, csúnyán elbukik. Ne valami francia homoszexualitásra gondoljunk, a Zilában ugyanis egy sima kacsát is képesek az ehetetlenség határán kihozni, szárazra sütve, rágósan, ízetlenül. Amennyiben nem rendelkezünk tökéletes ízléssel, a rossz ételeket itt úgy tudjuk elkerülni, ha direkt a legolcsóbb itemeket kérjük az étlapról. Füstölt szalonnával tűzdelt szarvasbélszín vörösboros mártással, mandulás burgonyagolyókkal 3400 forintért, na azt például semmi esetre sem. (Vagy egy éve figyelem egyébként ezt a mandulába forgatott krumpliügyet, ezt nem csak a Zilában nyomják, még legalább két hasonló profilú éttermet tudok mondani, ahol szintén erőltetik. Nem rossz, de valamiért mindenhol háromszemélyes adagot hoznak ki, mandulamaffiát gyanítok egy ideje). Borjúpaprikás tojásos galuskával 1800-ért, az bezzeg megy simán és akadálymentesen.
A Zila étlapjának legjobb fogása még ennél is olcsóbb, 900 forintba kerül. A székelyföldi padlizsánkrém friss zöldségekkel, pitával tálalva az egyik kedvenc előételem Budapesten. Egy éve még pirítóst adtak hozzá, azóta viszont valaki a konyhán rájöhetett, hogy ha már egyszer ugyanazt a füstös ízű mutabbalt adják, mint a Közel-Keleten, akkor a tészta is ugyanolyan legyen hozzá. Sajnos nem vagyok igazán nagy mestere az ízek leírásának, úgyhogy most mindenféle tölgyfahordó-a-szájpadláson jellegű hasonlatot mellőznék: ez a padlizsánkrém egyszerűen a tökéletes padlizsánkrém. Főételként én a már említett borjúpaprikásnál szoktam maradni, de rántotthúsban és mindenféle pörköltekben is erősek. Utoljára mondom: a 2000 forint feletti főételeket érdemes messziről elkerülni.
Mivel a Zila cukrászda is, sőt, eredetileg csak az volt, és a soktucatnyi torta úgyis ki van rakva közszemlére, az éttermi vendégeiknek még azon része is bepuszil egy rigójancsit, aki egyébként máshol és máskor még a desszertlapot is visszautasítja. Guess what? Itt is ugyanazokat a szétcukrozott, szirupban úszó izéket adják, mint Magyarországon szinte mindenhol, és amelyek ízétől talán még egy isztambuli baklava is elsírná magát.
Énnekem nagyon ízlett a Zilában minden, múlt héten ott tartottuk a párt rendes havi összejövetelét is. Már van két csendőr tagunk is. Ha minden jól megy, jövőre már országgyűlési képviselőnk is lesz. Sajnos Inkey urat kénytelenek voltunk kizárni, a felesége rajtakapta egy Rozália nevű cafkával.
Zila Kávéház
XVIII., Üllői út 452
290-24-17
www.zilakavehaz.hu
A Matula Magazinban megjelenő étteremkritikák tárgyául szolgáló ételeket a szerző a saját, esetleg a közvetlen környezete pénzével kifizeti, nem pedig a kiadó állja a cehhet. A minősített vendéglátóipari egységet legalább háromszor keressük fel. Meggyőződésünk, hogy e két tényező együttállása jobb, szebb és valósabb kritikák megszületéséhez járul hozzá.
