- Mi, minden idõk leghosszabb magyar filmsorozatának, a Szomszédoknak a szereplõi szomorúan tapasztaljuk a közélet eldurvulását. Éveken át egy-egy epizód végén rövid értékelést adtunk országról-világról. Úgy érezzük, hogy ez a bölcs és kiegyensúlyozott hang most nagyon hiányzik a közéletbõl.
- Aggodalommal tekintünk az elmúlt hetek bonyodalmaira, amikor a józan szó helyett csak a kiabálás és a meddõ vádaskodás maradt. Gondolunk itt az EP-választás körüli bonyodalomra, ami az euroatlanti integrációnkat is hátráltathatja. Gondolunk a bróker-bizottságban folyó parttalan üvöltözésre, az Irakban szolgálók mandátumára, és aggódva gondolunk a költségvetéshez beérkezett tízezer módosító indítványra. Láttuk, ahogy a pártpolitikusok után mások sem képesek tárgyalni, láttuk, ahogy az egészségügyi szakszervezetet vezetõje még a tárgyalóasztalhoz sem volt hajlandó leülni. Gondolunk itt arra, hogy már levélben is képtelen egymással szót érteni a fõkapitány és a fõügyész. Úgy látjuk, úgy tapasztaljuk, hogy a kompromisszum lehetetlen, a párbeszéd helyett csak üvöltözés van, munka sehol sem folyik.
- Elkeseredettségünkben vállaltuk, hogy visszabújunk régi bõrünkbe, és emlékeztetünk mindenkit, hogy a vágásiferik és a lenkenénik békét akarnak. - eddig a Matulához eljuttatott nyilatkozat.
Taki bácsi: A magas kötelezõ miatt végleg leparkolom a taxit jövõre. Legalább segítek otthon Lenkének, a fájós lába nehezen bírja. Talán az lenne a legjobb, ha mindenki otthon maradna. Nem lenne hol találkozni, és egymásnak esni sem.
Lenke néni: Én is sokat pörölök az öregemmel, de a végén mindent békében megbeszélünk. Nem hiszem, hogy olyan nagy dolog ez, nem vagyunk mi különleges emberek. Nem lehetne, hogy ez sikerüljön a nagy politikusainknak is?
Alma: Deziré szerint a presszónak ígyis-úgyis rosszabb éve lesz. Szeretnék végre gyereket, de ilyen világba alig merek világra hozni bárkit is. Különben is túlóráznom kell, amióta nagyi gyógyszerérõl elvették a TB-támogatást: titokban drágábbért veszem neki. Ha tudná, hogy négyszeresébe kerül, nem venné be. Vajon mennyibe kerülne egy csodagyógyszer az ország összes bajára?
János: A fák sajnos nálunk sem nõnek az égig. De még így sem látjuk tõlük az erdõt.
Juli: Az ország képérõl nem lehet olyan könnyen eltûntetni az éktelenkedõ foltokat, mint a kozmetikában az aknét. Az a legrohadtabb az egészben, hogy ez már nem is bosszant. Csak szomorú.
Julcsi: Nekem mindig azt mondták, hogy felnõttek a problémákat megbeszélik, és csak a kislányok hisztiznek. Lehet, hogy az a sok öltönyös bácsi a híradóban igazából mind kislány?
Magenheim Dr.: Ma egy férfi levágta baltával az apja kezét, mert elkapcsolta az öreg a valóságshowról a tévét. "Félõ, majd fél kézzel él õ" - súgta oda a sofõrünk. És tudják mit? Röhögtem. Morbid és bántó dolgokon tudunk már csak nevetni. És ha egy népnek már normális humora sincs, akkor nem sok öröm marad az életben. Na, röhögjenek ki engem is: a szánalmas moralizáló mentõdokit.
Vágási Feri: Matyi ma káromkodott elõször. Kérdeztem, kitõl tanulta ezt. Azt mondta, nem árulkodik, ha megpofozom, akkor sem. Góliát szerint olyan idõket élünk, hogy meg kellett volna hatódni ennyi becsülettõl. Szeretném, hogy mire Matyi viszi óvodába a saját fiát, addigra ne a betyárbecsület maradjon a legnagyobb érték ebben az országban.
Jutka: Ma a gyerekek kifütyülték és tornazsákokkal dobálták meg Béla bácsit. Szegény egy jobb, régi világból hozott humanizmusával csak ennyit mondott: "Hagyjátok, mi mást csinálnának, ha egyszer erre tanítja õket a mostani társadalom!" Ha a politikusok közül valaki látta volna az esetet, biztosan elgondolkozna, és másnap nyelne egyet mielõtt szabadjára engedi az indulatait. De éppen egyetlen politikus sem járt arra: mindegyik éppen a másikat szidta.
Gábor Gábor: Ma azt terveztem ,hogy végleg bezárom a boltot, és felkötöm magam. Aztán kiszámoltam, hogy most nem engedhetem meg magamnak, hogy vegyek egy kötelet.
Etus: Józsival meg tudok alkudni, hogy mennyiért adja a krumplit. Virág doktorral meg tudom beszélni, hogy semmi szex nem lehet a kapcsolatunkban. Ezek fontos és nehéz kompromisszumok. Amikor a Parlamentben kell hasonlóan fontos dolgokat megbeszélni, akkor valahogy sohasem sikerül értelmesen dûlõre jutni. Érdekes.
Sümeghy úr: Ha több szép régi nótát játszanának a rádióban, talán az emberek is nyugodtabbak lennének. Megyek is, és eléneklem azt a szép áriát a Bajadérból! Hátha meghallja egy járókelõ, és jobb kedve lesz. Más színpadra úgyse hívnak, így lettem vénségemre amolyan utcai zenész. Csak jól kihajolok az ablakon, aztán a huzattól torokgyulladást kapok...
Kutya úr: Ebben a hónapban nyolc család tartozik a közös költséggel. Kár, mert kis Mikulás-ünnepet szerveztem volna a házban lakó gyerekeknek. Sajnos megint lesznek olyan kicsik, akiknek nem jut se csoki, se narancs az idén. Talán megszervezem mégis - a saját szakállamra! Még ha nem is nõtt olyan hosszúra, mint a télapónak. Talán ha nem mindig csak a legszegényebbek gondolnának egymásra, akkor egy kicsivel több mosolygó buksi kullogna kevésbé korgó gyomorral az iskolába.
