A csaj hangja a telefonban igen kedves volt - "a telefonban mindig nyávogni szoktam" avat be késõbb -, ehhez képest amikor meglátom és megszólal, olyan mintha Edith Piaf szétcigarettázott hangja szállt volna le az égbõl, olyan dörzsölt, mély és búgó. Ehhez képzeljünk el egy 146cm összmagasságú testet, és egy ártatlan afro-magyar (Zaire az egyik felmenõ õshona) arcot. 9 ezer nála fél óra, 12 az egész. Én vagyok éjszakára az egyetlen fuvar, úgyhogy jó sokat dumálunk majd, túl is a bevállalt egy órán.
Tréningruhában, magas sarkú cipõben vár, teljesen anti-erotikus -a képein sem az a túlburjánzó erotika dominál, ha alaposan megnézzük. Ennek ellenére kedves, és ami még meglepõbb teljesen egyedül van. A csajok minimum párban szoktak nyomulni. "Nekem se stricire, se kolléganõre nincs szükségem. Elvagyok egyedül." A kép akkor keményedik, amikor kiderül, hogy házhoz is szokott menni. Fõleg éjszaka. "Nem szabad nagyon berúgnom,vagy beszívnom, akkor minden rendben".
Ehhez képest nyugodtan beleszív a spanglimba - majd megosztja velem hogy minden vendég más és más. "Kezelni kell tudni az embereket." Elmesél egy sztorit arról, hogy mennyit ér a védelem: egy kolleganõjét úgy ölték meg, hogy közben a stricije a szekrényben volt. Mire elõjött, a vendég már elhúzott az ablakon keresztül, és elsõ körben így rögtön a strigó nyakába varrták az ügyet.
Vagy a fûtõl, vagy magától, de teljesen megnyílik - szinte el is felejtjük, hogy miért jöttem ide. Ontja a sztorikat a kuncsaftokról, akik néha elég lehetetlen dolgokat kérnek tõle - "nem szabad mindent elvállalni" -, és a saját életébõl. Amikor elaludt a vonaton, annyira berúgott, és Érdre kellett taxit hívnia. Amikor Spanyolországban dolgozott - "húsz euróért tologattam le a bugyimat a bárban, néhány szimpatikus pasival elmentem, meg én tekertem a hasist a csajoknak", meg amikor délután négykor egy házhoz-hívós fuvar félholtra verte.
Nyílt és kedves. És kemény. Megkérdezem miért lett kurva.
"Úgyis mindenki meg akart baszni. Lementem bulizni, és csak úgy jöttek a pasik. Akkor legalább pénzért, nem?"
---
Elmegyek zuhanyozni - a lakás amúgy elég lepukkant, de tiszta - Milka közben valami meditatív, lassú, keleti zenét rak be ("masszázst is vállalok"). Mire visszajövök, még cigizik. Elszívom vele, aztán õ is fürdik és áttetszõ kék csipkebugyiban lebeg vissza. A teste valóban nagyon kislányos: mellei alig vannak, combjai és a feneke feszesek. Bár túl van a harmincon (ezt csak nagy nehezen árulja el), de "a Nyugatinál nem szabad találkozót megbeszélnem. Állok öt percet és rögtön rám szállnak a pedo-bácsik." Közben félig a hasamra fekszik, és elkezd játszani a farkammal.
Amikor meglátja a farokgyûrûmet, eszébe jut róla az egyik vendége, akihez házhoz ment. "Belépek az ajtón, hallom hogy valami zümmög. Ok, biztos megy a porszívó. Aztán megy az akció, a csávó meg hirtelen megáll, kimegy és visszajön a zümmögõ izével a farkán. Rakéta-porszívócsõbõl csinált farokállítót. Valami elektromos mérnök volt."
Szex közben többet nem sztorizik, rám figyel. Magára már kevésbé. Ügyesen és érzéssel szop, játszik a farkammal, érzi minden idegvégzõdését. Simogatom a mellbimbóját amíg hegyes nem lesz, és a bõrét mindenhol, ahol érem. A zene jól belassít, õ pedig keményre cirógat. A bemelegítés tehát fullextrás.
Az ágyban már görcsösebb, nem lazul el, koncentrál, de maga helyett inkább rám. Átfon a lábaival és szorít, én közben az afro-meditatív zene ritmusára dugom, jó és finom, de egy idõ után megunom. Pózváltás, tovább. Nem nagyon érzem az õ örömét, ezért nekem se az igazi a kúrás, rutinból nyomjuk, õ is, én is. Kicsit lelohadok, már a teste se a zsánerem annyira. Az arca viszont különlegesen kedves, és a szájával meg a kezével valóban csodát mûvel. Masszíroz alul, felül, a heréimet és a makkom, aztán elkezdem érezni a gerincemben az idegek kisülését és belerobbanok a szájába. Gumival, ofkorz.
---
"Persze. Ezért nincs pasim se", válaszol arra a kérdésre, hogy szokta e élvezni a szexet meló közben. A részletekbe már nem megyünk bele, megpuszilom az arcát és a homlokát, majd megköszönöm neki az aktust. "Egészségedre!" Az ajtóig kísér, vár a Kosztolányi Dezsõ tér.
