Feledy Péter: Üdvözlöm a kedves nézőket és stúdióvendégeinket. Mai késő esti témánk minden bizonnyal széles társadalmi érdeklődésre tart számot, a közszolgálati Magyar Televízió, vagyis a kedvesen-gunyorosan "idézőjelbe" "Királyi" tévéként becézett intézmény körüli, a közéletben állandó slágertémaként évek óta jelen lévő, bennfentes, korrupciós vádak és a mögöttük rejlő tények, híresztelések, kulisszatitkok. Tekintettel arra, hogy jómagam és vendégeink is ezer szállal kötődünk-kötődnek a górcső alá vett intézményhez és jelenséghez, előre is elnézést kérek, ha némiképp afféle köldöknézősre sikeredik a műsor. Vitaindítóként in medias res, feltenném a kérdést a jelen lévőknek, Önök, Ti -már elnézést a kedves nézőktől a bennfenteskedésnek tűnő hangnemért, de évek-, sőt egyesekkel évtizedek óta úgymond baráti viszonyban állok, mesterkéltnek tűnne ha nem tegeződhetnénk- saját bevallásotok szerint a királyi tévétől esetileg, vagy rendszeresen, kisebb nagyobb összegeket, esetleg a rátok bízott tárgyi eszközökből loptatok, lopjátok, loptok, sikkasztatok, illetve a jövőre nézve terveztek ilyet? Talán először kedves hölgyvendégünk:
Szopóráncos Kurva: Természetesen.
Lúzerarcú Here: Szabatosan fogalmazva, a tévétől rendszeresen pénzt sikkasztok, ami a tárgyi eszközöket illeti, ha jól emlékszem, talán még a kilencvenes évek elején egy kedves ismerősöm által alapított könyvelőcég részére loptunk számítógépflottát és egyéb irodagépeket.
Vén Fotelbafingó: Persze, egyre gátlástalanabbul.
Győrfy Miklós: Nos, a probléma megválaszolásához szerintem célszerű lett volna egy büntető jogász szakembert is meghívni (tudálékosan elmosolyodva) természetesen mindannyian tudjuk, hogy Feledy Péter műsorvezető úr média karrierje előtt szépreményű ifjú ügyészként kezdett, viszont nem várható el tőle, hogy e stúdiumok gyakorlati kérdéseiben is naprakész legyen, talán egy kriminológust is meg lehetett volna hívni. A konkrét kérdésre a válaszom igen, (sajnos?) csak eseti jelleggel. Nagyobb összegekkel jellemzően a Magyar Rádiót szoktam megkárosítani.
Hiénapofájú Kisgeci: Még csak kóstolgatom a tévédézsmálást, úgy érzem inkább a jövőben csurrannak hozzám a zsírosabb falatok.
Feledy Péter: Örülök, hogy a jelenlévők a kezdőkérdés megválaszolásával hasonló attitűdről tettek tanúbizonyságot. Talán folytassuk azzal, hogy mi az igazán vonzó a tévé szétlopkodásában, hisz egy átlag tévénéző és egyben adófizető esetleg értetlenül állhat azelőtt, hogy a köztévétől évek-, sőt évtizedek óta egzisztenciálisan is függő kiválóságok szemrebbenés nélkül bevallják, hogy lopnak -az egyszerűség kedvéért maradjunk ennél a terminológiánál, természetesen a sikkasztást, egyéb tényállási elemeket is beleértve- nem érzitek ezt a saját fészekbe piszkításnak, illetve olyan parazita életmódnak ami végső soron a gazdaállat, vagyis a köztévé teljes kiszipolyozását követő, törvényszerű megszűnésével járna, magyarán nem lesz többé honnan lopni?
Lúzerarcú Here: Nos, véleményem szerint a kérdés egy szubjektív és egy objektív részre bontható. A szubjektív részre, vagyis arra, hogy bizonyos szempontból nem érezzük-e saját fészekbe piszkításnak a köztévé meglopását, a válaszom kategorikus nem. Nem is annyira azért, mert mindannyian olyan szintű erkölcsi nullák lennénk, hogy fel se tűnne önnön gerinctelenségünk, hanem mert olyan körülmények között szocializálódtunk, amely szerint a versenyszférában történő helytállás lenézendő, értelmiségietlen, vagy elnézést a szójátékért, legfeljebb "féltelmiségi", alacsonyabb szintű létforma, önnön sznobságunkkal összeegyeztethetetlen kereskedelmi médiummal együttműködni, viszont egy médiában több-kevesebb rendszerességgel megjelenő, magát-magunkat okkal-joggal a társadalmi elithez sorolók költséges életszínvonalának fenntartásához talán a legkézenfekvőbb mód a köztévé meglopása. A kérdés objektív részére, vagyis hogy a köztévé szemérmetlen szétlopkodása nem vezet-e rövid-, vagy akár középtávon az intézmény megszűnéséhez, így nem lesz honnan lopnunk, a válaszom, amíg a meglévő politikai-társadalmi rend fennáll, gyakorlatilag ez a veszély a nullával egyenértékű, hisz az összes számításba jöhető politikai erő elemi érdeke saját seggnyalói köztévéközeli holdudvara zsebének a betömése -már elnézést a képzavarért- ennek pedig az egyik legkézenfekvőbb módja, a köztévé időnkénti feltőkésítése, hogy a klientúra azt szétlopkodhassa. Némi cinizmussal, a nemrég megjelent gigantposzterek a következő felirattal, hogy: "ha forradalom lenne, melyik tévét foglalnád el?" ugye semmi más, mint a köztévé plakátmegrendelésen- és felállításon keresztüli meglopásának egyik példája, mely épeszű-, vagy akár elborult agyú felforgatónak jutna eszébe gyakorlatilag egy számjegyű százalék alatti nézettséggel rendelkező három csatornát elfoglalni? Valódi piaci viszonyok között talán az lenne a helyes szöveg, hogy: "ha felszámoló lennél, melyik tévét számolnád fel?".
Hiénapofájú Kisgeci: Lúzerarcú előbbi gondolatmenetének kvintesszenciájával messzemenően egyetértve, pusztán azt az apró pontosítást, vagy kiegészítést szeretném megtenni, hogy a hozzánk hasonlóak közül szinte valamennyien próbálkoztunk a kereskedelmi médiában is, pusztán szakmai alkalmatlanságunknak és az egyszerű, hétköznapi emberek számára szinte elképzelhetetlen lustaságunknak köszönhetően mindannyiunkat rövid idő belül az összes kereskedelmi elektromos médiumtól páros lábbal rúgtak ki. Talán a lepregnánsabb Friderikusz Sándor esete, de sorolhatnám...
Feledy Péter: Elnézést Kisgeci, hogy félbe kell szakítsalak, de nagyon jó, hogy megemlítetted Friderikuszt. Természetesen ma esti műsorunkba őt is meghívtam, bízva abban, hogy hírhedten acsarkodó-sértődős-összeférhetetlen természetén, aminek következtében mint mindannyian tudjuk, gondolom a kedves nézők is, összerúgta a port a tévéelnökkel- felülkerekedik az egzisztenciájának biztosításáért aggódó, szánalmas kis pondró énje, hisz tiszta pillanataiban meglepően reálisan látja önnön tehetségtelen, pöffeszkedő ürességét, azonban vagy mert tényleges anyagi gondokkal küzd, vagy pusztán megszokásból, produkciós irodájának nettó ötvenmilliós köztévés megbízáshoz való juttatásához és két kiskorú, garantáltan csonkolható prostituált fiú rendelkezésére bocsátásához kötötte a megjelenését, amit bármennyire is meglepő, a tévé nem tudott teljesíteni, persze nem valószínű, hogy az okszerű gazdálkodás követelményeit szem előtt tartva, hanem lehet, hogy egyszerűen azért, mert pillanatnyilag nem szív egy dohányt a tévéelnökkel, elnézést a kitérőért.
Győrfy Miklós: Nem tartanám Péter előbbi fejtegetését kifejezetten jégergürflinek, ahogy Thomas Mann nyelvén mondanók, vagyis vargabetűnek, még egyszerűbben fogalmazva kitérőnek, hisz Friderikusz, illetve hadd idézzem Kern Andris híres-hírhedt bonmotját a múlt évezred utolsó évtizedének elejéről, az a rosszul öltözött buzi, a köztévé fosztogatójának emblematikus alakja, hisz évek óta keringő folyosói pletyka, hogy pedofil buzeráns spanjaival együtt, remélem ezt Lúzerarcú Here is meg tudja erősíteni, Bécs legelegánsabb gyermekbordélyaiban jártak a Királyi Tévé költségén az Eros nyújtotta gyönyöröknek hódolni. Senkit se tévesszen meg a földrajzi közelség, egy bécsi, akár homo-, akár hetero pedo hétvégének a költségei nagyságrendekkel túlszárnyalják egy hasonló thaiföldit! Bécs eszkluzívabb, illetve az elcsépelt szóval élve nagyobb luxust és természetesen diszkréciót kínál.
Lúzerarcú Here: Miklós, közismert jólinformáltságod sajnos e kérdés tekintetében cserbenhagyott, Bécsbe nem jártam orgiázni, egyrészt mert Friderikusszal ellentétben a kislányokat sem vetem meg, ő pedig kizárólag 100%-os homo környezetben tud ellazulni, másrészt mert a görény Szájer relaxa területe Bécs, és egy tanulmány tiszteletdíjának elmaradása miatt meglehetősen berágtam rá (hihetetlen, hogy már mi köcsögök se toljuk hatékonyan egymás szekerét) semmi kedvem a fontoskodó fejét nézni miközben a prosztatámat ingereltetem finom gyermek ujjakkal. Milánó hasonló intézményeiben megfordultam és ha jól emlékszem valóban túlnyomórészt, ha áttételesen is, de egy Magyar Televízióhoz közeli közalapítvány állta a cehheket, a technikai részt a könyvelőm bonyolítja az viszont teljesen biztos, hogy közpénzekből fürdőztem az örömökben.
Feledy Péter: Szinte törvényszerű, hogy a beatzene egyik múlt századi definíciójához hasonlóan, a szex, drog, rokkenroll analógiára mintegy eljutottunk a szex, drog, közpénzelsíbolásig, illetve a drogokat talán még nem említettük, erősítsetek meg ha mégis, de köztudomású, hogy szinte tévéelnöki szokásjoggá vált, hogy az elnöki kokain dealer mindig határidőre kifizetésre kerül, ami például nem mondató el mondjuk a híradó külső felvételeit alvállalkozóként bevilágító cég számlái esetén. Mégis attól tartok, hogy parttalanná válna a műsor, ha a korrupt tévéközeli személyiségek szexuális aktivitásába is elmélyülnénk, úgy érzem, hogy egy önállú műsort is megérne a téma, viszont egyetlen momentuma, talán a történelmi áttekintés érdekében is kifejtendő szál, nevezetesen, hogy a rendszerváltás előtt a nagyösszegű lopás helyett inkább az ismertség személyes előnyökre való kihasználása jellemezte a korabeli médiageciket. Nos, egyetérthetünk ebben?
Vén Fotelbafingó: A rám szögeződő tekintetekből úgy érzem, hogy az én tisztem a kérdés megválaszolása. Mint öreg motoros igazat kell adjak, jártuk az országot, és az egy rendszer-egy tévé elvének megfelelően iszonyú nagy istenkirályoknak érezhettük magunkat. A mai fiatalok nyilván megmosolyogják, de akkori szemmel nézve mesés privilégiumokat élvezhettünk. Három évente lecserélhettem Ladámat, ingyen felújíthattam a lakásomat, korlátozás nélkül utazhattam hivatalos utakra nyugatra, amik busás haszonnal végződő csempészést eredményeztek és a mesés potyakúrások, amíg az annak idején, ha jól emlékszem Sára Sanyi által megörökített remek dokumentumfilmben szereplő olaszozós lányoknak olykor-olykor csurrant-csöppent egy-egy apró kis nyugati bóvli, habár bennfentesek szerint a nagypofájú digók is kisstílűen inkább csak hitegettek, két nejlonharisnya elajándékozásával gyakorlatilag végigkúrtak három megyét, nekünk semmit se kellett még csak felajánlanunk se! A repedtsarkú vidéki luvnyákat ingyen és bérmentve tosztuk orrba-szájba, a véletlen folytán nem kizárt, hogy a jelenlévő műsorvezető kolléga édesanyjával is kibontakozott bizonyos szintű liazon...
Feledy Péter: Bocsánat a közbevágásért, de attól tartok, hogy az elhangzottak némi pontosítást igényelnek, hogy a kedves nézők is tisztán lássanak, jól értem, te anno megbasztad az anyámat?
Vén Fotelbafingó: Csak halványak az emlékeim, ahogy valamely filosz mondta, életünk olyan mint egy régen olvasott regény. Valami rémlik, de ahogy elnézem a nyájas bamba képedet, remélem nem az én génállományomat örökíted tovább és legfeljebb seggbekúrtam édesanyád.
Feledy Péter: Köszönöm, ez megnyugtató. Érdekelne, hogy a saját státuszotokat a nagy szétlopkodásban hogyan értékelitek? Divatos szóval élve afféle fehérgalléros bűnözőnek tartjátok magatokat?
Szopóráncos Kurva: Nos, erre nagyon nehéz frappáns választ adni. Mint korábban valaki felvetette, célszerű lett volna egy büntető szakjogászt, sőt esetleg kriminológust is meghívni, kiegészíteném azzal, hogy talán egy szociológus is elkélne nemes társaságunkba, a kérdés maga komplexitásnak a megvilágítására. Büntetőjogi szempontból nagy valószínűséggel igen. Hozzáteszem a nemzetközi trendek alapján a nigériai 404-es internetes csalók is tipikusan fehérgalléros bűnözői besorolás alá esnek. Ilyen szempontból felvilágosult, előítéletmentes független értelmiségiként kifejezetten hízelgő számomra, sőt, politikailag korrekt magatartásnak minősíthető, ha ebbe a körbe sorolnak. Gyakorlati szempontból, persze a plussz ötnven fokon, lagoszi szutykos földpadlós internetkávézókban izzadó mocskos niggerek a töredékét se csalják össze annak mint közülünk bárki, illetve részükről valós veszélyt jelenthet a jogi számonkérés, mint esetünkben, mint azt már a korábbi hozzászólók elég részletesen kifejtették, gyakorlatilag kizárt az akár büntető- akár egyéb szankciókkal járó elszámoltatás.
Feledy Péter: Sajnos a műsoridőnk lejárt, azonban mint oly gyakran, igazándiból az érdekes, aktuális téma boncolgatásának talán ha a felvezetéséig jutottunk el. Még legalább kétszer ennyi időben érdemes lenni foglalkozni a jelenséggel, bízom benne, hogy a közeljövőben ismét sort keríthetünk rá. Arra kérném a jelenlévőket, hogy egyetlen mondatban foglalják össze a terveiket a köztévé további megdézsmálásával kapcsolatban.
Szopóráncos Kurva: Mintegy 100-150 millió forintot tervezek az elkövetkező két évben a Magyar Televíziótól elsikkasztani, és egy felső-közép kategóriájú személygépkocsi sofőrrel való rendelkezésemre bocsátásában is gondolkodom.
Lúzerarcú Here: Gondolom már a nézők is felszámoltak azon illúzióikkal, ha egyáltalán rendelkeztek vele, hogy elhanyagolt külsőm, kukából guberáltnak tűnő, elnyűtt rombuszmintás műszál pulóverem szerény anyagi helyzetemre utalna. Számomra oly kedves az entellektüel lét eme ikonográfiája, azonban gyakorlatilag a bőröm alatt is pénz van. Az előttem felszólaló Kurvával ellentétben már túlléptem azon az állapoton, hogy egy az egyben pénzt lopjak. A Magyar Televízió talán utolsó jelentős értékének számító, a még fennálló archívum állományra szeretném rátenni a kezem, természetesen valamely strómanom gazdasági társaságába apportálva...
Feledy Péter: Köszönöm Here, sajnos gyakorlatilag már lejárt a műsoridő, talán ennyi elég lesz a kedves nézőknek, a technikai részletek ismertetésére már végképp semmi idő.
Vén Fotelbafingó: Én már gyakorlatilag csak a gyermekeimnek, unokáimnak lopok. Második házasságomból származó lányom részére a Duna Televízió ötéves költségvetését próbálom elsíbolni, emberileg egy picit sajnálom, hogy talán az egyetlen, némi létjogosultsággal azért bíró honi köztévét gyakorlatilag én fogom tönkretenni, de azt gondolom nem kell részletezzem, hogy társadalmunk mikro egysége, a családi érdekek előtérbe helyezése számomra is evidens. Saját célra legfeljebb egy összeurópai holtig tartó masszázsszalon bérletet próbálok kibulizni.
Győrfy Miklós: Hmm, enyhe döbbentettel és kérem ne vegyék zokon, de be kell, hogy valljam, némi egészséges irigységgel tölt el az iménti kurta beszámolókat hallva, hogy tanult kollégáim milyen sikeresen lopnak a Királyi Tévétől. Mint említettem volt, jómagam inkább a rádióra vagyok kihegyezve, de meg voltam róla győződve, hogy a közelmúltbéli intenzív tévés seggnyalásomnak köszönhetően -Ti, és a képernyő előtt ülő kedves nézők túlnyomó része is nyilván nagyon jól tudják, hogy a Rakott című kulturális műsor egyedüli célja az volt, hogy jó vastagon meglopjam a tévét, néhány, a tudományos- és művészeti életben világszínvonalúnak tartott személyiségnek interjúnak álcázva, őszinte alázattal, csillogó szemmel fényesre nyaljam a seggét, és természetesen mint minden magamfajta, kultúrához dörgölőző öregedő faszként, fiatal feltörekvő bölcsész puncikat kefélgethessek, természetesen amennyire kókadozó farkamtól ez kitelik. Persze Winkler Nóra, a többi kultúrházas kis muff na meg Babarczy Eszter Megkettyintése....
Feledy Péter: De hát Babarczy Esztert ha jól tudom mindenki megbaszta, mindegy összefoglalva, Miklós lopott, benyalt és kúrt, de most egy picit úgy érzi, hogy a köztévétől nem lopott eleget, ebbe bele akar húzni. Végezetül Kisgeci?
Hiénapofájú Kisgeci: Mint a jelenlévők közül a legfiatalabb, huszonegyedik századi, progresszív európer módon gondolkodó bízom benne, hogy nem tűnnek megvalósíthatatlanul túldimenzionáltnak a hazai köztévé meglopására irányuló terveim. Szeretném elérni, hogy a Magyar Televízió még az idén a brüsszeli főtéren vásároljon számomra penthouse lakást, illetve opcionálisan az uniós székváros valamely frekventált villanegyedében házat.
Feledy Péter: Köszönöm szépen a megjelenteknek, hogy a kedves nézők okulására is megosztottak velünk bizonyos kulisszatitkokat arról, hogy miként is lopjuk meg Önöket, tisztelt adófizető tévénézők. Ismételten szíves elnézést kérek, ha esetleg túl bennfentesnek tűnt az adás. Gondolom mindannyiukat meglepte, hogy közel egy órát beszélt fél tucatnyi, fejenként több, fölösleges diplomával rendelkező pökhendi semmirekellő a köztelevízióról és egyetlen egyszer se hangzott el a bíbíszí, mint bűvös szó, nyilván annak köszönhetően, hogy azért a lopkodásra valóban nehéz BBC analógiát találni. Ismételten köszönöm, hogy a késő esti órákban is megtiszteltek figyelmükkel, nyugodalmas jó éjszakát kívánok, tájékoztatásul annyit, hogy a holnapi Mélyvízben Rózsa Péter kollégámmal egy teljesen más témáról, az állítólagos IT holocaustról lesz szó. Vajon igaz-e, hogy az úgynevezett I-betűs, sikeres számítástechnikai nagyhatalmakban, úgymint Írországban, Izraelben és Indiában tömegesen informatikusokat toborzó európai nagyvállalatok, élükön a német Siemenssel, a múlt század első felében kifejlesztett technológiák igénybevételével valójában haláltáborokat működtetnek? Legenda, egy lyukas vasat sem érő, a hírsóvár média által feltüzelt összeesküvéselmélet, avagy a szörnyű valóság a dublini, Tel-Avivi, kalkuttai gázkamrák felállítása és üzemeltetése? Sajnos nem tudom, hogy kik lesznek a holnap esti vendégek, de borítékolom, hogy a kedves nézők ismét láthatják a tudálékos, betegszemű Tálas Péter biztonságpolitikai szakértőt, aki szinte biztos, hogy megemlíti majd Lengyelországot is, holott kibaszottul semmi köze a témához.
