Soha nem chat-eltem... A hímnemű ivadékom vett rá február környékén, hogy próbáljam ki, mert arcon fogok pörögni a röhögéstől. A nőstény utódom csak annyit fűzött hozzá, hogy tartsam szem előtt a chat ama vívmányát, hogy lövésem sem lehet ki fog ülni a túloldalon, de azt nyugodtan vegyem készpénznek, hogy az illető csodás jelenség, esztétikai szépsége az egekben szárnyal, dúsgazdag, és minimum 130 körül van az inelligencia hányadosa, amit megspékel pár diplomával is... Mindkét gyerekem állítása beigazolódott.
Na nem teljesen, mert a kivétel erősíti a szabályt. De ez a kivétel olyan gyatra átlagértéket mutatott, hogy akár el is hanyagolható. Számszerűen vázolva a helyzetet három kivételes emberrel ismerkedtem meg, akik ma is fontosak számomra. A téma szempontjából mindez lényegtelen. Kialakított chat-es világképem a következő: Életemben nem találkoztam még ennyi köcsög, aberrált idiótával, mint ezek a mutáns lények, akik a monitoruk mögött verik a farkukat izzadva, és nyáladzva a sikerélménytől, amit az ártatlan ismerkedő és vállalkozó szellemű hülye picsa megtapasztalhat, ha elég higgadt és merész.
Alapjáraton kezeltem némelyik baromnak a beteges szófordulatait. Elvégre a szerencsétlen nyomorult, fáradtan és meggyötörve az egész napi baszogatás után végre hazaér munkájából. Leül a számítógép elé, és vigyorogva gondolja, hogy: "... a tetves kurva anyját minden embernek, egésznap szívatott a főnökség, de itthon és a chat-en én vagyok az úr és most mások fognak szopni!" Ezt követően én, mint gyanútlan IQ- light (elvégre csak nőből vagyok), a beköszönő seggfejnek szépen visszaköszönök... Azután már övé a pálya. De ezt csak hiszi a kis naiv. Vázolom pár esetemet:
első alany: " Szia! Leszopsz?"
én: "Szervusz! Miért, az anyád nincs most otthon?"
Ilyenkor következik a lekurvázásom, majd az alany kilépése köszönés nélkül. De kéretlenül már jön is a következő:
második alany: (nem köszön): "Neked nagy a pinád?"
én: "Hát tulajdonképpen majdnem át lehet rajtam látni hosszában!"
Reakciója a lekurvázás, anyázás és egyéb cifra kifejezések. Mindezt annak köszönhetem, hogy kérdését nem hagytam megválaszolatlanul, nem pirultam el és a feleletem kategóriáját tekintve is ugyanolyan stílust követett.
harmadik alany: "Csá! Szeretnéd, ha ráélveznék az arcodra?"
én: "Szia! Szívesen venném! Te megengeded, hogy a melledre szarjak?"
A válasza nem marad el... Hm. Azt írja, hogy én egy gyökér aberrált kurva vagyok. Már megijedtem, hogy nem tudja fokozni. De. Tudta.
negyedik alany: " Szia! Hogy vagy? Neked nagy a melled?"
én: "Szép napot neked is! A melleim? Körülbelül akkorák lehetnek, mint neked."
Ekkor derült ki, hogy buzi is vagyok. Megpróbáltam feldolgozni...
Nos, ha valaki azt hinné, hogy mindeközben félholtra válva a döbbenettől ültem a monitorra meredve, az téved. Azt is mondhatnám, hogy hemperegtem a röhögéstől. Ezek a "srácok" bizonyára azt várták, hogy a billentyűzetemre tapadva mámorosan kéjes sikolyok között fogok "chatszexelni". Lehetséges, hogy csak mókázni akartak, vagy valóban némi ferdehajlam is vegyült terveikbe, nem tudom. Csak találgatok. De bizonyára meg vannak az erre hajlandóságot mutató hölgyemények. Sőt! Több is, mint bárki sejthetné.
Hasznom? Az is volt. Valahogy egyre ritkábban lépnek a nickemre az efféle egyedek, így szabadteret kap az egészségesebb szókincsnövelő csevegés.
Ha mégis rám talál egy ilyen kedves férfi, akinek szent meggyőződése, hogy a chat-en, csak lotyók találhatóak, ma is felvállalom a problémakezelést pár mondat erejéig, elvégre mi "gyenge" nők sem vagyunk egyformák
