Tomi vonakodva nyomogatta a gombokat az ülésteremben. Nagyon unta már ezt a szavazósdit, sőt időként már azt is bevallotta magának, hogy nem is olyan frankó politikusnak lenni mint annak idején. Eszébe is jutott Prága, meg amikor mindenkinek narancsot tettek a szavazógépére és azok elgurultak. Ez mind olyan izgi és vicces volt. Tomi felnevetett és azt mondta maga elé: "narancs, hehe, elgurult". Ám ekkor az egyik frakcióvezető-helyettes rámordult: "Kuss! Szavazni!".
Tomi elkalandozott gondolatait megpróbálta visszaterelni a szavazásra, de nem bírt magával. Bal kezével fülbevalójának helyét dörzsölgette és már a huszadik nemet nyomta meg gyors egymásutánba, amikor szeme megakadt a patkó másik oldalán.
Ildikóra ma valahogy másképp esett a világítás, vagy másként volt kifestve, vagy egyszerűen csak mosolygott? Tomi nem tudta eldönteni, de azt érezte, hogy Ildikó ma más. Tomi meglátta benne a Nőt. Tudta, hogy ez helytelen, de nem tehetett róla.
Ildikónak nagyon jó kedve volt. Már reggel, mikor felkelt érezte, hogy ez a nap még meglepetéseket tartogat a számára. Nem tudta pontosan milyen természetűt, de valahol belül, lelke egész mélységében érezte, hogy ez a szürke hétfő sorsdöntő lesz az életében.
Ennek megfelelően öltözött fel reggel. Kinyitotta a szekrényét, és pillantása megakadt azon a hercig piros kiskosztümön, amit még egy régi moszkvai utazása során szerzett be. Egy percig eltűnődött, vajon nem túl idős-e ehhez a szereléshez, de aztán eszébe jutott Ibolya, az ő fehér csipke blézerei és nem habozott tovább. Hiszen nem azért vette, hogy a szekrényben tárolja. Induláskor még elköszönt a családjától, és mivel a férje sem tett megjegyzést, végképp megnyugodott a kosztüm felől. Persze nem csoda, hogy a férje nem tett megjegyzést, hisz már régóta alig figyeltek egymásra.
Mikor beért az irodába, fiatal titkára rögtön megjegyezte: - Ildikó, ma egyszerűen csodásan néz ki! - Majd elpirult, hiszen nem volt szokás közöttük az ilyen bizalmas hangnem.
Még az ülésteremben is fiatal titkára önkéntelen megjegyzése (és nem utolsó sorban pompás feszes hátsója - hiszen valamiért felvette, márpedig fogalmazni nem igen tudott-) jutott eszébe, és önkéntelenül elmosolyodott.
Az ülésteremben zajló szavazás túlzottan nem kötötte le, így csak automatikusan nyomogatta az igen gombot, ahogy a szomszédaitól elleste. Nem volt szokása az ilyesfajta magatartás, de hát ez egy ilyen furcsa nap volt.
Hirtelen kopogás térítette magához, Katalin kopácsolhatott kísérletet téve a rendteremtésre, ami merőben elvetélt ötlet volt. Ahogy szórakozottan felpillantott, hirtelen egy átható kék szempárra lett figyelmes. És ez a szempár őt figyelte. Rég nem érzett borzongás futott végig rajta, nem is emlékezett, mikor érzett utoljára ilyet, talán a választások éjszakáján..., de nem, az más volt. Eszébe jutott: akkor érzett utoljára ilyet, mikor 20 évvel ezelőtt egy feledhetetlen éjszakát töltött Lászlóval. A felismerés megrémítette. Ő nem érezhet ilyet, hiszen ő már közszereplő, a haza érdekében kell cselekednie élete minden pillanatában... Hagyd ezt a negédes maszlagot, hiszen csak megadnak hazudsz - súgta belső énje, és valóban be kellett vallania magának, hogy jól esik ez a borzongás. Így hát nem zavartatta magát, nem kapta el a tekintetét, hanem ő is belefúrta magáét a régi-új kék szempárba. Érezte, ez a szempár most másként tekint rá... ez a szempár akar tőle valamit...
Tomi gyötrődött, hiszen tudta, hogy Ildikó az ellenség egyik kulcsfontosságú alakja és mint ilyen a maga fajta számára tiltott gyümölcs. De úgy gondolta, hogy ez a gyümölcs egyrészt rendkívül érett, másrészt tiltott mivolta miatt kétszeresen is édes lehet.
Harmadrészt, bár ezt nem tudta magáról, Ildikó felébresztettete gyermekkori vágyait is, hiszen annak idején Piri néni, alsós osztályfőnöke, aki sűrűn megalázat társai előtt hasonló adottságú és hangfekvésű nő volt. Tomi Piri néninek egyszer szerelmes levelet is írt, de akkor csak egy újabb osztály előtti megszégyenítés kerekedett a dologból.
Tomi észre vette, hogy a zakónadrágja eleje már domborodott is ágaskodó péniszétől. A farmernadrág annak idején az ilyesmit jobban elrejtette, gondolta vágyakozva. Tomi azonban tudta, hogy ez a vágy csak egyféleképpen csillapítható.
De kitől kérjem el a számát, hisz ellenség és a frakcióban meg a szövetségben egyből gyanússá válnék, morfondírozott Tomi. Jobb híján sms-t küldött gyermekkori barátjának Robinak, aki segítőkészen megküldte Ildikó mobilszámát.
Tomi ekkor a következő sms-t pötyögte Ildikónak "Ha Te is arra gondolsz, h .I. + (), akkor gyere a felsőházi terem melletti ffi wc-be!". Elküldte az sms-t, majd ismét Ildikót nézte vágyakozva. Pár perc múlva egy szexi kacsintás után a felsőházi terem felé indult...
Ildikó nem bírta levenni a szemét Tomiról, úgy érezte elveszik ebben a vágytól izzó szempárban. Ekkor meleg bizsergést érzett kosztüm kabátja zsebében. Hirtelen nem is tudta mire vélni, majd rájött, hogy mobil telefonja rezgett a zsebében. Bosszúsan elővette, nem volt kedve most mással foglalkozni. A szám nem tűnt ismerősnek, de amint elolvasta az üzenet, rögtön tudta ki küldte.
"Ez nem lehet igaz" - gondolta. Azt hitte, ilyen csak a filmeken történik, nem a valóságban. Minden ésszerűséget félredobva tudta, hogy nem fog tudni ellenállni. Akármennyire is az ellenségről van szó, neki is jár egy kaland az életében. Felpillantva összetalálkozott a tekintetük, majd egy kacér kacsintást követően Tomi felállt és kiment a teremből. Ildikó sem habozott hát tovább.
Ahogy kilépett a teremből, mélyet lélegzett, hogy kicsit összeszedje magát. Érezte bőre bizsergését, az arcát ellepő vörös pírt. Frakció társai kinn dohányoztak a folyosón, de ők ebből a feszültségből nem érzékeltek semmit. "Léhűtő banda" - futott át Ildikó agyán, de gyorsan elhessegette ezeket a negatív gondolatokat. Most nem akart semmi mással foglalkozni, csak teste sürgető vágyainak engedelmeskedni.
Elindult fel a lépcsőn. "Szerencse, hogy mindez délelőtt történik, legalább friss vagyok és illatos. Nincs is jobb a reggeli zuhanynál" - ezek a gondolatok kavarogtak Ildikó fejében, miközben haladt a megbeszélt találkozó felé. Ekkor megtorpant egy pillanatra, mert eszébe jutott, mennyi is köztük a korkülönbség. Vajon tetszeni fog Tominak? Tominak, aki köztudottan mindenkit lefektet, aki az útjába kerül? Nem találja majd túl öregnek? Bőrét pettyhüttnek? Noha ügyelt arra, hogy megőrizze jó kondiját, mégiscsak idősebb volt. "Mindegy, ha bemegyek, az még nem jelent semmit..." - nyugtatta magát, és belökte az ajtót.
Tomi már várt rá. Tekintetéből úgy tűnt, mintha évek óta erre a pillanatra várt volna. Ildikó azonnal elfelejtette minden félelmét és szó nélkül omlott Tomi ölelő karjaiba. Itt már nem volt szükség szavakra. Semmi nem tudta volna kifejezni azt a vágyat, ami elemi erővel hajtotta őket egymás karjaiba. Tomi csókjától Ildikó vére forrni kezdett, és mikor a férfi szorosan magához vonta, megérezte ágaskodó férfiasságát. Bőre izzani kezdett, gondolkodás nélkül hámozta le Tomi izmos karjairól a zakót, a nyakkendőt már szinte letépte róla. Szinte észrevétlenül került le Ildikóról is a kosztüm kabát, majd a blúz. Csipkés melltartója ingerelte a férfi mellkasát, így hát egy szakszerű mozdulattal kioldotta. Vágyuk oly elemi volt, hogy nem volt már idő a további vetkőzésre. Tomi felemelte Ildikó jobb lábát, miközben a falnak döntötte. Szerencsére csak harisnyatartót viselt, így csak a bugyi szabhatott gátat Tomi hímvesszejének. Lehúzta cipzárját, hogy szabadon utat törhessen. Ahogy Tomi finoman bevezette péniszét a gyönyör kapuján, mindketten kéjesen felsóhajtottak...
Tomi kíméletlen taszító mozdulatokkal vágtatott a gyönyör hófödte csúcsai felé, arcáról csodás kéj érzete sugárzott. Ildikó látva, hogy a férfira milyen hatást gyakorol a szenvedélyes vad szeretkezés, maga is egyre följebb kapaszkodott a kéj és Tomi létráján. Ekkor azonban Ildikóban ismét felötlött az öregség pókhálós réme - vajon csak szórakozik velem? Kíván-e igazán? Ekkor azt lihegte Tomi fülébe: "Tamás, menjünk egy rejtettebb zugba és talán...".
Tomi azonban nem hagyta, hogy Ildikó befejezze mondatát, vadul megcsókolta, majd a közeli vécéfülkébe vonszolta Ildikót egy pillanatra sem húzva ki bikacsökszerű vesszejét Ildikó forró és lucskos vaginájából.
"Állj fel a vécére!" utasította Ildikót, aki gyorsan eleget tett az utasításnak, felmászott és megkapaszkodott a WC fülke falainak tetejében. Tomi ekkor Ildikó bugyiját félrehúzta és arcát a szeméremszőrzetébe fúrva nyelvével és orrával ingerelte az időközben megduzzadt csiklót. Ildikóból apró sikoltások törtek fel és érezte, hogy közel a csúcs. Tomi ekkor ujjait is használva tovább ingerelte Ildikó szeméremajkait, Ildikó pedig utat engedett a feltörő mámornak és hangosan sikítva elélvezett.
Tamás közben egy pillanatra sem hagyta abba Ildikó nemi szervének kényeztetését, Ildikó azonban ellentmondást nem tűrve lemászott a WC ülőkéről, Tomi elé térdelt és egy mozdulattal majdnem tövéig bekapta Tomi péniszét. Tomi egyik kezével vadul símogatta Ildikó fejét, a másikkal pedig Ildikó mellbimbóját ingerelte. Tomi nagyon élvezte a fellációt és azt vette észre, hogy Ildikó is. Ildikó ugyanis oly hevesen, oly vadul harapdálta, nyalogatta és szopta Tomi hímvesszőjét, ahogyan csak a filmeken szokták.
Tomi azonban ismét behatolni vágyott Ildikó vaginájába, ezért felemelte a Nőt és megfordította, majd hátulról egyetlen erős és határozott mozdulattal Ildikó méhszájáig tolta óriási fegyverét. Ildikó felsikoltott, majd újból elélvezett, Tomi azonban kíméletlenül folytatta a vágtát és egyre gyorsabban és erősebben, Ildikó fenekére nagyokat csapva rohant a vágy kapuja felé.
Tomi és Ildikó ekkor megérezték, hogy közel a közös beteljesülés. Ekkor egyszerre felkiáltva, hörögve és zihálva beléptek a gyönyör templomába és óriási kéjérzést éltek át közösen, amikor a Tomi péniszéből kirobbanó ondó szinte kiszakította Ildikó belsejét.
Csöndben, pihegve hevertek le a WC kőpadlójára és mélyen egymás szemébe néztek...
[...]
Az elváláskor azonban Ildikó és Tomi még nem tudták, hogy nászuknak gyümölcse megfogant Ildikó szíve alatt...
