1995. január 2., hétfő:
Jaj nekem. Apu ma elkérte az ellenőrzőmet, és amikor meglátta a pocsék nyelvtan jegyeimet, elkezdett üvöltözni, hogy márpedig az ő lánya rendesen fog írni. Megparancsolta, hogy ezentúl írjak naplót... Jó, akkor írok. Úgyis utálom a januárt, meg ilyenkor még jobban kell hajtani a suliban is. Fúj.
Reggel rögtön első órában feleltem föciből. A Kurucz rendes volt, úgy adott ötöst, hogy fogalmam sem volt, mi az a Massif Centrál (ha jól írom). Ági szerint tetszem neki (szerintem meg ez hülyeség!!!). Más érdekes nem volt. Ja de, az egyik szünetben Urbán Tomi adott egy mandarint, és azt mondta, hogy már nem kell neki. Rendes voltam, és elfeleztem az Ágival. Délután tévéztem egy kicsit, meg tanultam a holnapi fizika témazáróra. Anyu vacsora előtt rám akarta sózni az egyik régi kardigánját, és megsértődött, amikor azt mondtam, hogy nem tetszik. Most komolyan, úgy nézek ki benne, mint Ilonka néni!! Kész röhej!!
Január 3., kedd:
Állati nagy hülyeséget álmodtam! Volt benne röplabdázás is, és egy csapatba kerültem anyuval! Ez milyen már?! Persze jól kikaptunk és ő folyton velem veszekedett... Aztán voltunk valami koncerten is, ahol több fiú is ott volt a B-ből! Meg egy őrült is, aki valami mérget permetezett szét a teremben, mindenki menekült, csak én nem tudtam! Kivételesen hálás voltam apunak, amikor felébresztett... Fizikából viszont lehet, hogy megbukok. A négy példából kettő biztos rossz, egy majdnem biztos, és egy talán jó. Nagyon ki fogok kapni, de szarok rá. Majd kijavítom tavasszal.
Egész nap álmosító szürke idő volt. Már négykor sötétedett megint, nem szeretem. Mazsolát akarok enni. Most ez jár a fejemben. Persze nincs itthon egy szem se. Se aszalt szilva, se füge, se datolya. Szomorú vagyok. Este nézegettem Ádám rajzait, szerintem jók nagyon!! Most meg felhívott Ági, nagyon kivan ő is. Hétvégére tervezünk valami nagy dobást!
Január 4., szerda:
Ma késtem öt percet, de szerencsére Róbert bá is, úgyhogy nem lett belőle balhé. Szandra ma rikító narancssárga topban jött suliba! Azt mondja Pesten ez a divat. Hát nem tudom. A Csilla meg azt mondta tesin, hogy szilveszterkor tényleg összejött azzal a fülbevalós negyedikessel (mármint a Szandra). Ági szerint ez csak azért történhetett meg, mert a srác nem látta még a Szandrát tornadresszben.
Délután feljött hozzánk Ági. Mondta, hogy szeret nálunk lenni, mert már unja a saját lakásukat. Vicces, mert én is pont erre gondoltam, csak fordítva. Megbeszéltük, hogy mi lenne, ha a pénteki buli után cserélnénk, és mindketten a másik lakásába mennénk haza aludni! Meg kéne csinálni!
Január 5., csütörtök:
Ma érdekes dolog történt. Töriből az angol parlamentarizmust tanultuk, és a Garics két csoportra osztott bennünket - torykra és nem tudom, kik voltak a másik blokkban. Urbán Tomi mellé kellett ülnöm, aki eddig is furcsa volt, de ma főleg. Tökre zavarba jött, és a végén a fülembe súgta, hogy majd akar valamit mondani. Kérdeztem, hogy miért nem mondja most, de azt nem volt hajlandó elárulni. Aztán végül kinyögte, hogy csak hülyéskedett és nem akar mondani semmit. De úgy elvörösödött, hogy csak na, ha-ha-ha! Ági folyton cukkol, hogy tetszem neki, de hát hiába, nem az esetem: kicsi és szőrös.
Megdumáltuk a holnap esti "lakáscsere" részleteit, már nagyon várom! Remélem, a szülei nem fognak benyitni! Délután próbáltam készülni matekból a holnapi dogára, de nem nagyon sikerült. Hallgattam egy kis Nirvanát, meg Kispált inkább, és olvastam egy könyvet, amit Ádámbátyám polcán találtam - egy Heinrich Böll nevű író írta, és egész jó. Éjfél van most, amikor ezt írom, de már egy perccel el is múlt, tehát most már holnap van. Vagyis már ma. Tiszta hülye vagyok, nem?
Január 6., péntek:
Csak hazarohantam buli előtt. Nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz ma este! Az a terv, hogy én Áginál, ő meg nálunk alszik, de erről nem szólunk senkinek! Csak fogkefét viszünk, minden mást a házigazda ad. Jó is, hogy ezt leírtam, gyorsan kikészítek Áginak egy tiszta bugyit meg egy pólót!
Egyébként a suliban nem volt semmi. Tesin kosaraztunk, nem voltam valami jó, folyton a vesztes csapatban voltam, a Szandra ráadásul el is kezdett cseszegetni, hogy sosem passzolok neki, amikor ha valaki önző, akkor ő az! Hú de utálom már ezt az elkényeztetett p*csát! (Bocsánat!) Hazafelé egy buszon mentünk Urbán Tomival és a Kováccsal. Hátul ültek, és láttam rajtuk, hogy rólam beszélnek. Hát egészségükre!
Másra már nincs is időm, mindjárt indulnom kell, és még át sem öltöztem! Na, folyt. köv. holnap, annyira izgulok az este miatt, hogy borzasztó! Nem kéne pedig. Lesz ami lesz, Ági a legjobb barátnőm!
Január 7., szombat:
Hogy én milyen naiv vagyok! (De a naiv tetszés szerint behelyettesíthető a hülye, szánalmas, szerencsétlen szavakkal is.) Miért, miért hittem el, hogy akárcsak egy kicsit is boldog lehetek? Kedves Naplóm, te vagy az én egyedüli barátom, rajtad kívül senkivel sem oszthatom meg a titkaimat, így az engem ért szégyent sem. Te legalább kiröhögni sem tudsz.
A bulin nem volt semmi extra. Táncoltunk egy kicsit, meg dumáltunk Ágival, Csillával, és kért tőlem tüzet egy negyedikes lány, aki aztán nem hitte el, hogy én nem szoktam cigizni! Ittam Éva Vermutot, most először, de annyira nem ízlett. Utána meg ugye együtt indultunk el Ágival, és most is a szokott helyen váltunk el, csak most én indultam el a Táncsicson, Ági pedig ment a Gárdonyi fele. Jól kitanítottuk a másikat, hogy ne érhesse semmilyen meglepetés.
Elsőre eltaláltam a kulcsot, szép csendesen benyitottam, bár nagyon izgultam. Ági lelkemre kötötte, hogy ne kapcsoljam fel a villanyt, még a szobájában sem, mert arra felébrednek a szülei, hiszen átlátszó üvegajtaja van. Vagyishát nem üveg, hanem ilyen üvegszerű műanyag. Mindegy. Sikeresen belopakodtam a szobájába, és az ágyon tapogatózva megtaláltam, amit kikészített nekem éjszakára. Hideg volt a fűtőtest, szóval nem időztem sokat, egyből beugrottam az ágyba. Az jólesett, még mondtam is félhangosan, hogy "itt jó". Akkor valami mozgást hallottam, amiről biztos voltam, hogy a mamája lehet, aki állítólag éjszakánként sokat jár ki pisilni, mert vesebaja van.
Kicsit be voltam csípve, de ettől csak jól elálmosodtam. Már majdnem elaludtam, de valami nem hagyott nyugodni. Először elhessegettem magamtól a gondolatot, mert olyan meghatározhatatlan érzésem volt, hogy figyelnek. Mint amikor Csillával még régebben szórakoztunk azzal, hogy ha valakit sokáig, nagyon erősen néztünk, az előbb vagy utóbb megfordult, mert valahogy megérezte. Hát én is éreztem valamit. Ráadásul tudtam, hogy Ági szobájának két bejárata van...
Arra gondoltam, hogy Ági biztos kiröhögne, ha tudná, hogy félek a szobájában. De csak nem tudtam aludni, forgolódtam, és akkor megint zajt hallottam a gardrób felől. Ekkor már nem érdekelt többé a tiltás, felkapcsoltam a kislámpát, amikor egyszerre azt hallottam, hogy valaki röhög! Sőt, valakik! És akkor megtörtént, amire gondolni sem mertem: a rejtekhelyéről előbújva hirtelen ott volt a szobában a fél osztály - és igen, köztük Ági is! Ott álltam leforrázva, egy szál bugyiban és egy szűk pólóban, meg Ági kinőtt vietnami papucsában, velem szemben meg vagy tízen, persze rendesen felöltözve. Köztük Urbán Tomi, sőt, még ott vigyorgott a Szandra is, Csilla, a Kovács... inkább nem sorolom.
"Amikor magadban beszéltél, hát akkor majdnem lebuktunk, úgy röhögtünk!" - kiáltotta Ági röhögve, és vele nevetett az összes szemét. Fogtam a farmeromat, meg a cipőmet és úgy, ahogy voltam, kirohantam, a kabátomat is csak a hónom alá kaptam. Ahogy szaladok le a lépcsőn, hallom, hogy Ági kiabál valamit utánam, de nem álltam meg, csak bőgve rohantam hazáig. Pun (A napló itt megszakad)
