A riporter Pálffy István.
PI: Kedves nézõink, a Magyar Televízió a budapesti Corvinus Egyetem elõadótermébõl jelentkezik ezúttal. A két miniszterelnök-jelölt, Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor vitája hamarosan elkezdõdik. A két politikus abban állapodott meg egymással, hogy a vita elején kérdéseket tesznek fel egymásnak, utána pedig lesz lehetõsége Önöknek is kérdezni sms-ben illetve e-mailben. Sorsolást is tartottunk, amelyben eldõlt, hogy az MSZP jelenlegi miniszterelnökéé, Gyurcsány Ferencé elõször a szó.
GYF: Köszöntöm a nézõket, jó napot kívánok miniszterelnök úr.
OV: Jó napot. Nagy tisztelettel köszöntöm a teremben lévõket, és azokat, akik most vették a fáradságot, voltak olyan szívesen érdeklõdõk, hogy a képernyõ elõtt kövessék ezt a beszélgetést. Várom az elsõ kérdését miniszterelnök úr!
GYF: Többször kérdeztünk rá, jómagam is, a sajtó is, képviselõtársaim a parlamentben és a közélet számos személyisége is, hogy mit is gondol Ön tulajdonképpen a piacgazdaságról. Emlékezetes, hogy Amerikában a magánvállalkozások megerõsítésérõl beszélt, míg itthon, egy vidéki fórumon azt mondta, hogy államosítani kell, vissza kell venni az emberektõl a magántulajdonukat.
OV: Jó lenne miniszterelnök úr, ha figyelmesebben követné kijelentéseimet, ha már ennyire szeret foglalkozni velük. Talán van takargatni valója, talán fél attól, hogy kiderül, a privatizáció idején vagyonának egy részét, talán tekintélyes részét, nem a legtisztább körülmények között szerezte. Ugyanis én csupán arról beszéltem, hogy ott és azt kérjük vissza, az emberek nevében kérjük vissza, amit törvénytelenül, korrupciós ügyeken keresztül kótyavetyélt el az állam. Nem állítottam sem többet, sem kevesebbet.
GYF: Ez igen jellemzõ Önökre miniszterelnök úr, vádaskodik, de nem beszél tényekrõl. Ha úgy gondolja, hogy vállalkozásaim körül törvénytelenségek voltak, tegyen feljelentést.
OV: Miniszterelnök úr, ismét kiforgatja a szavaimat. Én csak azt mondtam, hogy aki fél a becstelen privatizációs szerzõdések ellenõrzésétõl, aki ilyen makacsul tiltakozik az igazság kiderítése ellen, annak ez valamiért az érdekében állhat. Egyébként most rajtam a kérdezés sora, tartsuk be saját szabályainkat, ha már egyszer megegyeztünk ebben.
GYF: Parancsoljon.
OV: Az én kérdéseim az emberek kérdései lesznek. Mint talán hallott róla, több millió ember véleményét kérdeztük meg a Nemzeti Konzultáció idején, több millió ember tisztelt meg bennünket véleményével, ötleteivel, és én most inkább rájuk hagyatkoznék. Többen jelezték aggodalmukat, hogy Magyarországon nem sikerül bevezetni 2010-ben az eurót, lemaradunk az Unióban, és a gazdaságnak felmérhetetlen károkat okoz a kormány mostani felelõtlensége. Miért nem ismeri be, hogy alkalmatlan Magyarország irányítására, és adja át helyét tehetségesebb szakértõknek, akik még talán megmenthetik a helyzetet?
GYF: Az euró 2010-es bevezetése fontos prioritása a magyar gazdaságpolitikának. De nem tehetünk fel mindent egyetlen lapra. A 100 lépés programjában meghirdetett társadalompolitikai célok, az infrastruktúra fejlesztése, és most elsõsorban az autópálya építésre gondolok, épp úgy a fejlõdés sarokköve, mint az euró bevezetéséhez kapcsolódó irányelvek tarthatósága. Aki ezt nem látja, az külföldre figyel csupán, ahelyett, hogy az ország gondjai felé és kinyitná a szemét.
OV: Igaz, hogy álmában még most is gyakran bevizel?
GYF: Igen, de legalább hûséges vagyok a feleségemhez.
OV: Na most húzz anyádba.
GYF: Leszophatsz, te cigány.
OV: (tökön rúgja Gyurcsányt egy medicinlabdával)
GYF: (lekapar egy szemölcsöt a combjáról, befogja Orbán orrát, és tátogó szájába erõlteti)
GYF: Mit gondol miniszterelnök úr, miért nincsen Magyarországon konszenzus bizonyos alapvetõ kérdésekben, miért elképzelhetetlen az, hogy bizonyos alapvetõ értékekben megegyezzen minden felelõs politikai oldal?
OV: Úgy érzem, hogy ez elsõsorban kormányzati felelõsség. Szeretném emlékeztetni Önt, hogy az ellenzõk a józan mérlegelés és az ország irányíthatóságának nevében többször is hozzájárult az alkotmány módosításához, elsõsorban az uniós integrációs célok tarthatóságának kedvéért. Ugyanakkor számos alkalommal a kormány befogta a fülét, amikor az ellenzék az emberek kívánságát meghallgatva javaslattal állt elõ. Legutóbb lesöpörték a nemzeti vagyon maradékának védelmét célzó javaslatunkat, korábban pedig a nemzeti petíció egymillió hatszázezer választópolgár által aláírt kéréseit dobták szemétkosárba. És most engedjen meg egy kérdést, miniszterelnök úr. Miért van az, hogy míg Magyarországon az elmúlt években folyamatosan nõ a munkanélküliség, addig a kormány tagjai azzal foglalkoznak, hogy eldönthetõ legyen-e a harmadik születendõ gyerek neme.
GYF: Bizonyos kérdéseket megvitatunk az emberekkel, ezt talán éppen Ön tudja, hogy nem ördögtõl való ötlet. Vagy ha igen, akkor azt kell hogy feltételezzem miniszterelnök úr, hogy maga a sátánnal cimborál. Bizonyos mutatók alapján, amelyekben az is benne van, hogy a nyári idénymunkáknak nem most van itt az ideje, kiderült, hogy az álláskeresõk száma valamelyest növekedett az elmúlt hónapokban. Ugyanakkor a feketemunka kifehérítésére és új beruházások vonzására tett igyekezetünknek van már hatása. Elég legyen emlékeztetnem, hogy több tízezer kék könyvet váltottak ki az idén az alkalmi munkavállalók, akik eddig méltóságukat sértve kénytelen voltak titokban rossz mutyik alapján dolgozni. Ugyanakkor éppen most jelenthettük be, hogy milyen új üzemek építése kezdõdhet Dunaújvárosban, Gyõrben. Azt hiszem, hogy van mire büszkének lennie a köztársaság kormányának.
OV: A KISZ-ben tényleg volt ilyen buzis beavatási szertartás a férfimosdóban?
GYF: Anyád tényleg megszopogatta a pisilõdet, ha bibis lettél kiskorodban?
OV: (kokit nyom Gyurcsány fejére)
GYF: (leveszi a szemüvegét és lefejeli Orbánt)
GYF: Vannak dolgok, vannak közös dolgaink melyek jelentõsége kiemelkedõ. Nagyon örültem, amikor miniszterelnök úr is megszavazta Románia EU-csatlakozását.. Ugyanakkor frakciójában nem volt egység ebben a kérdésben. Miniszterelnök úr, mit gondol valójában a Fidesz arról a történelmi, nagy nemzetközi visszhangot keltõ együttmûködésrõl, amit a román-magyar kormányülés jelentett?
OV: A gesztuspolitikán túl kell tudni lépni, miniszterelnök úr, túl vagyunk már azon, hogy szalagokat tûzzünk ki, és annak örüljünk. Nem május 1-i felvonuláson vagyunk, hanem a nemzetközi politika felelõs diplomáciáját kellene vinni. Azt gondolom, hogy az Önök által szervezett kormányülés inkább volt luftballon, mintsem valódi elõre lépés. Bizonyítja ezt a román törvényhozás akadékoskodása a kisebbsége törvény elfogadásakor. Úgy vélem, hogy elõkészítés nélkül, kapkodva mentek bele ebbe a megbeszélésbe. De vissza is kérdeznék. A nemzet egységét célzó kettõs állampolgárságot szorgalmazó törvénytervezetek szerkesztése vajon hol akadt meg? Miért van az, hogy az anyaország kormányát nem tekintik partnernek a határon túli pártok, miért van az, hogy a magyarság egysége helyett a széthúzás, a bizalmatlanság lett úrrá? Bugár Béla, Kasza József saját választóik elõtt szégyenkeznek a budapesti kormány szûkkeblûsége miatt.
GYF: A magyar köztársaság programja egyértelmû ebben a kérdésben. A helyben, az anyaföldön való boldogulás programja nem lehet demagóg közhelyek áldozata. A szülõföld-program biztosítani fogja a határon túli magyarok boldogulását, anélkül, hogy összevesszünk a szomszédos kormányokkal. Nem az erõ, hanem a józan belátás, a kompromisszum és a figyelem politikája az, ami Európa értékeinek megfelel, és valódi megoldást hozhat. És akkor rögtön visszakérdeznék: igaz az, hogy Bécsbe ját kezeltetni az idegbaját? Hogy paranoiás?
OV: A faterod szerinted miért hasított szíjat a hátadból minden héten kétszer? Mert komisz voltál már gyereknek is!
GYF: Menjél a bányába, a kurva anyádat!
OV: A Grósz Károly faszát szoptad! Emlékszem!
GYF: (Gyomorszájon vágja Orbánt)
OV: (Kiüti Gyurcsány metszõfogát, majd torkon vágja a kézfejével)
GYF: (Véres turhát köp Orbán arcába)
OV: (Kinyomja Gyurcsány szemét, és a kocsonyás ujjait beletörli Pálffy István zakójába)
PI: Köszönöm szépen a figyelmüket kedves nézõink, búcsúzik a Corvinus Egyetem.
