2005 őszén nincs annál undorítóbb szó, hogy "trendi". Ott van minden köcsög életmódmagazinban, ez minden marketinges meg médiatervező álma, egyszerűen nem lehet előle elbújni. Viszont mivel ennél jobb szót még erre nem találtak fel, nézzük meg szépen, hogyan változtak Budapesten a trendi éttermek a rendszerváltás óta, amióta egyáltalán lehet ilyesmikről beszélni, előtte biztosan dzsesszesnek hívták a menő helyeket.
Először voltak ugye a steakhouse-ok, senkit nem zavart, hogy olyanból normálisat a mai napig nem sikerült senkinek nyitnia az országban, a bokában gumírozott, színes nadrágot hordó kigyúrt csávók akkor voltak igazán férfiak, ha kurva nagy darab húst ettek barbecue szósszal (ne felejtsük, a Leroy birodalom is gyakorlatilag a bélszíneivel alapozta meg magát!). Aztán ahogy véget ért az eredeti tőkefelhalmozás, és már nem a használtautó-telepre bedobott kézigránát volt az üzleti viták elrendezésének legelfogadottabb módja, úgy változtak az ízlelőbimbók is. Ekkor jött a mediterrán-hullám, az utolsó Dior-napszeüveges szajha is ruccolát reggelizett, ebédelt és vacsorázott, majd valamikor kicsivel 2000 után elkezdett minden fuzionálni.
Ki tudja miért nálunk pont az a szó, hogy fusion nem terjedt el, (pedig erre simán lehetett volna éttermet építeni a Liszt Ferenc téren!), még azok a helyeken sem, mint a Karma vagy Tom George, amelyek kis jóindulattal azért lehetnének fusionnak nevezhetők. Éljen a fajok keveredése, ma már a Leroyban is lehet nasi gorenget enni, lesz itt mindjárt cajun rák is baszk pil-pillel. A következő lépcső evolucionálisan az egy etnikum konyhájára koncentráló, viszont nem csak foodie-kra, hanem a hétvégi buli előtt normális vacsorára vágyó fiatalokra koncentráló éttermek megjelenése volt. Sushi a Mammutban, aztán a bebukott Pingpong a Király utcában, most meg tessék, itt van két modern indiai is egyszerre, mindjárt egymástól másfél sarokra.
A piros sarokban az Október 6, utcai Kama Sutra (valaki nyisson japán éttermet Gésagolyó néven!), a kékben a Mérleg utcai Salaam Bombay. Mindketten jó messzire pozicionálták magukat a hagyományos, félhomályos, Síva-szobros, füstölős indiai éttermektől, sőt, Indiától is általában, hiszen hiába főznek ott izgalmasan, az mégiscsak egy koszfészek, ahol leprások szarnak az utcán, az ilyesmivel meg nem lehet juppikat csalogatni. Szóval itt inkább a szubkontinens europaizált, sőt, leginkább britannizált verziója megy, minimáldizájn, érdekes tapéta, ilyesmi.
A két étterem közül a Kama Sutra az öregebb, ha nyolc-kilenc hónapnyi létet egy étteremnél egyáltalán öregségnek lehet nevezni. A hely félig izraeli, félig indiai kézben van, úgyhogy antiszemita cigánygyűlölőknek fokozottan nem ajánlott. A menedzsment indiai oldala vitte korábban az Alkotmány utcai indiait, amely egészen kiváló és óriási lepénybe csomagolt chicken tikkáival mindig is közel állt a szívemhez. Amikor bezárt, krokodilkönnyeket hullattam, de azért reménykedtem, hogy az új helyük (mellesleg egy, a trendiségbe már belebukó étterem, a Zebra One Noodle Bar helyén) majd pótolja a veszteséget.
Nem pótolja, egyáltalán nem pótolja. A Kama Sutra sikeres vállalkozásnak tűnik, az a köcsög réteg, amelyre nyilván eredetileg is hajtottak, megtalálta magának a helyet. Szívesen túltenném magam a közönségen, ha az ételekkel meg tudnának győzni, erről azonban szó sincs. Először is külön szólni kell, ha a rendelt ételeket csípősen óhajtjuk elfogyasztani. Ezt soha nem tudtam felfogni. 1. Ez egy indiai étterem. 2. Mi tökös magyar emberek vagyunk. Akkor meg mi ez a finomkodás? Jó, végül is le lehet dumálni a dolgot a pincérrel, bár azt, hogy egy curry igazán csípős legyen, hosszas könyörgéssel sem lehet elérni, egyszerűen nem képesek elhinni, hogy a tűz a nyelven nem csak nincstelen parasztok kedvére lehet való. Az ennél viszont sokkal súlyosabb probléma, hogy a hely fantáziája kimerült a közepesen izgalmas belsőépítészeti megoldásokban. Az ételek semmivel sem újszerűbbek a hagyományosabb indiaiakban kaphatóknál, viszont a fűszerezés sokkal kevésbé érdekes. A Kama Sutra gasztronómiailag az ég világon semmi újat nem hozott Budapestnek, ha pedig funky tapétára vágyom, majd leugrom valamelyik Paulay Ede utcai lakberendező-empóriumba. A mango lassi viszont tényleg itt a legjobb a városban, azért igenis megéri néha benézni.
A Mérleg utcában, a Gresham oldalába bújtatott Salaam Bombay lényegesen jobb. Meg szebb is, az utcára kilógó kalitkában ülni igen kiváló élmény, kint is van az ember meg bent is, bámulhat az utcára, viszont nem is bámulnak bele a tányérjába, hiszen erre gyakorlatilag senki nem sétál. Az étterem szlogenje az, hogy "indiai ínyencségek újraértelmezve" és még azt is mindjárt a cégérükön említik, hogy "Curries And Sizzlers", és szerencsére nem csak píárban erősek, itt tényleg mást nyújt a konyha, mint amit a budapesti indiaiaktól eddig megszokhattunk.
A cégér ellenére a Salaam Bombayben háttérbe szorulnak a curry-k, valamint a különböző szószokban úszó húsdarabok is. Talán előételben a legerősebbek, az indiai túróval töltött gombájuk vagy a különböző csirkefalatkáik egyaránt ügyesen összerakott, kiváló fogások, és ugyanez a helyzet a mulligatawny névre hallgató, az angol gyarmatosítóknak tulajdonított, lencse alapú, sűrű és remekül fűszerezett levesükkel. A főételek terén már érezhető a bizonytalanság. A sizzlerek a magyar étlapon serpenyős ételek címszó alatt futnak, és tényleg jól kinéző, fakeretbe süllyesztett, tűzforró fémlapon érkeznek. Van köztük bárány és csirke egyaránt, érdekes dolgokba marinálva, megsütve és szószokkal tálalva. A gondok ott kezdődnek, amikor az ember hangsúlyozza (mert hogy azt itt is kell), igenis csípősen kérné. Sokféle csípősség létezik a világon, vegyük például a fokhagyma és a csili közötti különbségeket, a Salaam Bombayben azonban csak egyfélét ismernek, amivel egy mozdulattal valamennyi fogásuk teljesen egyformává tehető, és teszik is, ha a vendég csípőset mer kérni. Ennek ellenére ez a hely messze izgalmasabb a Kama Sutránál, elsősorban azért, mert nem csak ígéri az újdonságot, hanem - még ha nem is mindig tökéletesen - igyekszik valóban új ízeket kínálni Budapestnek.
Ha minden igaz, az Andrássy úton hamarosan nyílik még egy modern indiai, a verseny tehát fokozódik. Egészen addig, amíg megint nem kapunk el megint valami Burgenlandból érkező fuvallatot, oszt megint másra hisszük azt, hogy trendi, az én tippem szerint ez Délkelet-Ázsia lesz.
Kama Sutra
V., Október 6 utca. 19.
373-00-92
www.kamasutrarestaurant.hu
Salaam Bombay
V., Mérleg utca 6.
411-12-52
www.salaambombay.hu
A Matula Magazinban megjelenő étteremkritikák tárgyául szolgáló ételeket a szerző a saját, esetleg a közvetlen környezete pénzével kifizeti, nem pedig a kiadó állja a cehhet. A minősített vendéglátóipari egységet legalább háromszor keressük fel. Meggyőződésünk, hogy e két tényező együttállása jobb, szebb és valósabb kritikák megszületéséhez járul hozzá.
