Vannak Budapesten ristoranték, trattoriák és pizzeriák, mára már sikerült a tulajdonosoknak legalább annyira rendet vágni az elnevezések közt, hogy többnyire az első jelzi az olyan olasz éttermet, ahol van coda di gamberi meg valami agnello, a középső a családiasabbnak szánt kisvendéglőt pizzával és néhány komolyabb étellel, a harmadik pedig az olyat, ahova bemennek a parasztok lepényre kent paradicsomszószt zabálni. Ennek megfelelően ristorante a Dohány utcai Fausto´s, trattoria az itt már egyszer lehúzott Toscana, és pizzeria a Don Pepe meg az Il Treno, ezeken a helyeken külön örülnek, ha a vendég pidzería helyett pizzéria-ként ejti a nevet.
Van azonban egy jól elkülöníthető negyedik szegmense az olasz éttermeknek Budapesten, amely nem suvasztható be semmiképpen sem az előző háromba. Ezek a helyek irtóznak a Donpepék igénytelenségétől - képesek például normális fatüzelésű kemencét üzemeltetni -, ugyanakkor nagyon okosan nem akarnak egy tálból cseresznyézni a Toscana upper-middle class kivagyiságával sem. Lehet bennük pizzát enni vagy normális pastát, ha a kedves vendég arra vágyik, kaphat korrekt olasz főételeket is, viszont nem árulnak félkilós bistecca fiorentinát. Ezt a niche-t éveken át tökéletesen kitöltötte az Okay Italia, ám miután egy ottani ebédet a teljes családom hosszas vécén ücsörgéssel volt kénytelen követni, én lemondtam a helyről.
Az Okay Italia utódát számtalan hiteles és megbízható forrásom a Nagydiófa utcai Il Terzo Cerchióban látja, ám mivel engem az a hely egyetlen látogatásom alkalmával nem hogy nem győzött meg, hanem egyenesen elijesztett valamennyi fogás totális íztelenségével, én azért keresem tovább az igazit.
A Körút és az Üllői út kereszteződésében, tehát kegyetlenül rossz helyen elhelyezkedő Trattoria Venezia komoly pályázó a posztra. A Google szerint ez az egyik legrégebbi olasz étterem Budapesten, nem fogok egy keresőprogrammal leállni vitatkozni, annyi mindenesetre biztos, hogy úgy két éve felújították, van benn művirág meg műerkély. Nyáron a teljesen perverzek akár kinn is ehetnek a Körútón, benn pedig alkalmanként egy teljesen felesleges nőszemély énekli cédéről játszott alapokra az Azzurrótól a Marinamarináig a teljes jesolói repertoárt. (Mellékszál, de szerintem az Azzurro jó).
A Veneziában tehát vannak pizzák, pasták és egyéb, nem tésztaalapú olasz ételek a bruschettától a vitellóig. Van fatüzelésű kemencéjük és hosszúnyelű lapáttal zsonglőrködő pizzaszakácsuk is, aki egész korrekt pizzákat tud összehozni. A pizza ugye a tésztán áll vagy bukik, ha az nem stimmel, akkor mehet az egész a levesbe (képzavargyűjtők itt három strigulát is húzhatnak maguknak!), a Veneziában pedig ha nem is tökéletes, de abszolút jó, vékony és ropogós matériát tudnak dagasztani és kisütni. Amennyiben kerüljük az óhatatlanul is konzervdobozokból kikapart frutti di marét, a feltétek is maximálisan rendben vannak, a capricciosa és a parma e porcini egyaránt átmentek a vizsgán.
A pizzákon túli mezsgye már ingoványos talaj a Veneziának. Van, amikor csak egy apróságon buknak el, mint amikor a kihozott ígéretes capresét nem tudja tökéletesíteni a vendég, mivel az asztalon se olaj, se ecet. Meg van olyan is, hogy az eleve mikroszkopikus crostini mistiből kettőnek olyannyira nincs íze, hogy helyette az üres kenyér is jobb lett volna. Őszintén bevallom, hogy a húsételeikhez még nem volt merszem és energiám. Talán jobb is ez így.
A hely előnyei között kötelességem megemlítenem, hogy a kereszteződésben elhelyezkedés és a demokratikus választékú és árú étlap eredményeként az úri közönség rendkívül változatos. Egyszer például abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy helységben költhettem el a vacsorám Bálint Toncsi Antóniával, legutóbbi látogatásom alkalmával pedig egy hatfős, elsősorban kurvákból álló társaság egyik tagján megcsodálhattam Budapest általam eddig látott legnagyobb szilikonmelleit.
Nem, a Trattoria Venezia sem tudja elérni az évekkel ezelőtti Okay Italia szintjét, viszont ha az ember korrekt pizzára vágyik, kevés jobb helyre mehet a városban.
Trattoria Venezia
VIII., József kürút 85.
318-57-24
http://www.trattoriavenezia.hu/
A Matula Magazinban megjelenő étteremkritikák tárgyául szolgáló ételeket a szerző a saját, esetleg a közvetlen környezete pénzével kifizeti, nem pedig a kiadó állja a cehhet. A minősített vendéglátóipari egységet legalább háromszor keressük fel. Meggyőződésünk, hogy e két tényező együttállása jobb, szebb és valósabb kritikák megszületéséhez járul hozzá.
