1995-2006, 11. évf. #036 


Programajánló

Bozóki András - Szevasztok Matula olvasók! Felháborodunk, talán néha még a szívünkhöz is kapunk, de azért csak ide klikkelünk egyszer-egyszer, erre a torz oldalra. Bevallom, meglepett, amikor felkértek egy programajánló megírására az oldal szerkesztõi, de talán ezzel akarták jelezni, a maguk módján képesek elismerni azt, ami most a kultúrpolitika terén történik Magyarországon. Hogy csak két dolgot említsek, Müller Péter Sziámi az Állami Operaházban dolgozik, és programot hirdettünk PANKKK néven is.

Steve Vai, Petõfi Csarnok, szeptember 21.

Vai hosszú évekig Frank Zappa gitárosa volt, és amikor kilencvenkettõben eljött prosztatarákban szenvedõ mester Budapestre, akkor én is ott voltam. Egész beállítódásom, a politikumhoz való viszonyrendszerem eredõje a 68-as eszme, az alternativitás, és bizonyos értelemben közel áll hozzám a radikalizmus is. Nos, Steve Vai ebbõl egy csipetnyit elhoz, felidéz.

Flash, Tûzraktár, szeptember 22.

Azért tartom magam jó politikusnak, mert a politikusokat támadó zenekarokat is merem ajánlani. A lázadás destruktív ösztöne - érdekes, de igaz ellentmondás - a konstruktív gondolkodás egyik kiindulópontja lehet. A kételkedés és a bálványdöntögetés ugyanazon iskola zsibongója. Én az anarchizmustól jutottam el a mérsékelt baloldalig, és hiszem, ez olyan, mintha a Flash-tõl jutottam volna el Kispál és a Borzig. Hiába mondta azt a Flash énekese utóbbira, hogy Kisnyál és a Torz, én a kultúra sokszínûségét vallom.

Hexstatic, A38 szeptember 23.

A techno akkor jó, ha szellemes. A blues például akkor jó, ha fáj, a metal akkor, ha kõkemény, de a techno azt hiszem, hogy a játékos elme mûfaja. Nos, a brit Hexstatic nevû elõadó nem fukarkodott sohasem ötletekkel, legalábbis ezt olvasták róla a titkárságomon dolgozó tehetséges fiatalok. A posztmodern kreativitás lényege az újraértelmezés, a játékos evokáció, ezért a technót bár nem hallgatom, de mindenképpen a kortárs kultúra alapvetõen fontos lenyomataként értékelem.

Tóth Vera, Mujahid Zoli, Gáspár Laci, Ferencvárosi Mûvelõdési Központ, szeptember 24.

Legszívesebben ezt a rendezvényt ajánlom. A három fellépõ közül kettõt (Verát és Lacit) személyesen tüntettem ki állami kitüntetéssel. Szerintem a kultúra élõ dolog, a kultúrának nagyon fontos része a tömegkultúra, a tömegeket képviselõ államnak igenis támogatnia kell a tömegkultúrát is, különösen, ha képes valódi értéket közvetíteni. A Megasztár produkció ilyen, támogatásra vagy legalább elismerésre méltó irányvonala az innovatív hazai tömegkultúrának. Mujahid Zolit is kitüntettem volna, de sajnos csak hat énekes kaphatott kitüntetést. Talán ha a mostani maradványképzést sikerül végre hisztéria nélkül bonyolítanunk, akkor jövõre az újabb sorozatból is kaphat valaki legalább emléklapot.

Harmadik Utcapunk Fesztivál, Vörös Yuk, szeptember 30.

Nem viccbõl vettem fel kétszer is a Punks Not Dead pólót miniszteri kinevezésem óta. Lám, a bársonyszék és a taraj valahol összeérhet a posztmodern kor tömegdemokráciájában, bizonyos értelemben én vagyok a magyar Joschka Fischer. Fellép a NeuroDisney´82, az Alvirág, a Szakadék, a Shitpump és az Üzemzavar. Zene füleimnek, hogy az ilyen lelkes srácokat most már az állam is támogatja. Idén 69 millió forintot osztottunk ki azért, hogy a lelkes amatõrök próbálhassanak és felléphessenek vidéken. Ha a srácok közül valaki élni tud a lehetõséggel, akkor talán tudni fogja, hogy merre érdemes szavazni tavasszal ahhoz, hogy ne csak a fideszes Diákhitelbõl jusson pengetõre. Az pedig a hab lenne a tortán, ha sokan átéreznék, immár a szubkultúra is a nemzeti kultúra részévé vált. Elképzelhetõ, hogy egy szép napon a Matula Magazin profiljának megfelelõ állami pályázati lehetõséget is kidolgozunk, de egyelõre nem akarom kiteríteni a lapjaimat.










Matula Magazin © Minden jog fenntartva. 1995-2006 | Megjelenik, amikor megjelenik, kábé kéthetente. | Médiaajánlat | Impresszum