A nevezetes lovasberényi Cziráky-kastélyt éveken keresztül újították fel, de nem hiába, hiszen végül szebb lett, mint újkorában, és a község hatalmas ünnepséget is szervezett a renoválás befejezése alkalmából. Ez sajnos pont arra a szomorú napra esett, amely egész történelmünket megváltoztatta, tehát - mint azt bizonyára már mindenki kitalálta - 2009. június 25-én.
Az ünnepség elmaradt, a kastély átadását elhalasztották, és üresen állt egészen novemberig, amikor is itt ütötték fel főhadiszállásukat a NATO csapatok. Mivel Lovasberény a portugál zónába került, itt is megjelentek a korábban sosem látott luzitán katonák a faluban. És ha már itt voltak, annyira megtetszett nekik a kastély, hogy a teljes portugál kontingens főhadiszállásának is ezt választották. Így aztán azok a szobák, melyekben hajdan a Cziráky grófok laktak, most Amancio dos Cavalos tábornok rigolyáit voltak kénytelenek elviselni.
A tábornok alapjában véve rendes ember volt, de rettenetesen szenvedett a hipochondriájától. Ha például a feje fájt, természetes volt számára, hogy agydaganata van, a kisebb levertség és fáradtság egyértelműen az új PUWAR vírus támadását jelentette, míg egy tüsszentés könnyedén a TBC előjele lehetett. Dos Cavalos azt a hibát is elkövette, hogy két évvel korábban odaadta az egyik veséjét feleségének, és onnantól kezdve vált igazán pokollá az élete: egyfolytában fájt mindene, legszívesebben csak feküdt volna otthon. De hát nem azokat az időket éltük, amikor egy katona hasonló luxust engedhetett meg magának, úgyhogy összeszorított foggal, de teljesítette a feladatát.
A kastéllyal viszont meg volt elégedve, és néhány hónap után a fejébe is vette, hogy Cziráky Antal Mózes messze földön híres angolkertjét is újjá fogja építtetni, de ebben egyelőre nem volt partner sem az időjárás, sem pedig a politikai helyzet. A klímaváltozás következményeként 2010 tavaszán szokatlanul heves viharok, esetenként valódi tornádók jelentek meg a Kárpát-medencében, míg a karácsonykor aláírt Granadai Egyezmény ellenére nem sikerült stabilizálni a békét sem Európában, sem pedig a Közel-Keleten. A portugál kontingenst több heves támadás is érte, és az sem sokat használt a hazájuktól távol szolgáló katonák lelkivilágának, amikor hírt kaptak az úgynevezett "Pondró-puccsról", amely csak Lisszabonban több ezer halottat követelt.
Ebben a lelkiállapotban volt tehát Dos Cavalos tábornok, amikor egy fárasztó nap után, este kilenckor végre magára zárhatta szobáját, és kiteríthette az íróasztalán Cziráky Antal Mózes angolkertjének tervrajzát. A laptopját szórakozottan ledobta az ágyra, és rövidesen elfelejtette az összes napi bosszúságot, helyette inkább előkapott a fiókból egy jegyzetfüzetet, ahová néha-néha pár szót firkantott föl. Mindez egy készülő könyv előzménye volt, hiszen titkon egy új kézikönyvnek is nekikészült az angolkertekről.
"Csak semmi szabályosság!" - véste szórakozottan a papírra éppen, amikor kopogtak az ajtaján, és belépett segédtisztje, Marques hadnagy, aki rögvest előadta, hogy valami gyanús alak ólálkodott a kastély kertjében, éppen most csípték nyakon az őrök.
"Lőjék agyon!" - felelte papírjából fel sem tekintve a tábornok, de Marques nem tágított.
"Tábornok úr, Ön is tudja, hogy ez nem így működik, a szolgálati szabályzat értelmében vizsgálatot kell lefolytatni, és katonai rögtönítélő bíróság dönthet csak az ügyben, ám ehhez először is szükséges, hogy aláírja a jegyzőkönyvet" - azzal egy vékony paksamétát vitt Dos Cavalos elé. Az szórakozottan pillantott csak bele, és már írta is volna alá, amikor megakadt a tekintete a "kertmérnök" szón, és rögtön meggondolta magát: "Szeretném én személyesen kihallgatni ezt az embert. Most."
Egy órával később a tábornok már együtt teázott Bogdán Tiborral, a neves magyar kertmérnökkel, és nagyokat nevettek. Ki gondolt ekkor már kivégzésre, és más hasonló szörnyűségekre, amikor végre előkerült egy ember, akivel lehetett beszélni az ívelt nyomvonalú út szépségéről, vagy arról, hogy milyen mesterséges romok találhatók a bathi Royal Crescentben. Amikor Marques újra jelentkezett, Dos Cavalos csak annyit mondott neki, hogy ez az ember mostantól kezdve itt fog lakni a kastélyban.
Ettől kezdve a tábornok megváltozott. Arca kipirult, ő maga kiegyensúlyozott lett, és már nem lehetett kihozni a sodrából. Amikor pár nappal később például bombatámadás érte az egyik felderítő zászlóalját Kápolnásnyék mellett, csak legyintett, és szaladt le a régi cselédkonyhában berendezett tervezőstúdióba, ahol Tiborral álldogáltak órák hosszat a makettasztal körül. Akkor is éppen lent pusmogtak, amikor telefonhívás érkezett, egyenesen Brüsszelből. És nem közölt jó híreket.
Szegény Dos Cavalos, éppen kezdte élvezni az életét Lovasberényben, amikor egyszer csak közölték vele, hogy az elcsigázott portugál csapatokat visszavonják, helyettük friss és kipihent kanadai katonák érkeznek majd. Igazából nem is kellett sokat gondolkodnia azon, hogy mit csináljon: ahogy letette a telefont, már kész is volt a fejében a terv.
Három órával később két rosszul öltözött, középkorú férfi haladt át az etyeki ellenőrzőponton, egy ócska Lada Niva terepjáróval. Az egyik portugál katona felismerni vélte Amancio Dos Cavalos tábornokot, akinek ezután nyolc hónapra nyoma veszett. Közben pedig a háborús helyzet szerencsés alakulása folytán Magyarország katonai megszállása megszűnt, szép lassan újra eredeti funkciójukat kapták vissza a hadi célra használt polgári létesítmények.
A lovasberényi Cziráky-kastély hasznosítására annak rendje és módja szerint pályázatot írtak ki, ami többfordulós eljárás során az Angolkert Kft. győzelmét hozta. Egy darabig nem derült ki, hogy ki is áll a pályázat mögött, de akik figyelmesen olvasnak, azok számára vélhetően nem meglepő, hogy a szerződést egy bizonyos Bogdán Tibor írta alá, és a kastély átadásakor elhozta az élettársát is, egy portugál nyugdíjas személyében.
Hiába hízott meg és növesztette meg kicsit a haját, még így egyenruha nélkül is fel lehetett ismerni Dos Cavalost, akit innentől kezdve az egész falu csak úgy hívott: "a vén buzeráns portugál."
Senki nem gúnyolódott viszont másfél évvel később, amikor a Cziráky-kastély kertje Arany Sövény-díjat nyert a nevezetes Limoges Kert Fesztiválon, és onnantól kezdve tódultak a turisták Lovasberénybe. Így hát minden jó, ha a vége jó, mondhatnánk, és csak egy kicsit árnyékolta be a képet, hogy a kastély tetejéről már szabad szemmel is jól látható volt a frissen felhúzott csákvári mecset.
