Kocsis atya - Na, büdös pofájúak! Nagyon remélem, hogy megfogadtátok az elõzõ prédikáció tanítását, és elmerültetek mocskos lelketekben. Ha nem, akkor verjetek végig a hátatokon Isten ostorával, dugjátok le az ujjatokat a retkes torkotokon, és okádjátok ki az összes bûnötöket, ami bennetek lakozik. Legyetek most tiszták, mint a pápa ánusza: ünneplünk, buzikáim.

Lenézitek a polákokat, le, hülye magyarok, mindenkit lenéztek. Látjátok szarfaszúak, pedig ezek a lángosképû állatok micsoda helyre pápát adtak a világnak. Ha rajtatok múlt volna, a kis Karol a Kispolski-gyárban fejezte be volna nyomorult életét, de szerencsére nem rajtatok múlt. A kibaszott kis Karol a fõnököm lett, ezért most róla tartok misét. Ne értsetek félre, csak nem kenyerem az ünnepség. Rövid leszek, mert felvilágosult, visszafogott leszek, mert lojális katolikus vagyok. A kérdés, amit megválaszolunk, mit adott a kibaszott világhoz és a szaros életedhez II. János Pál pápa.

Nyolcvanmillió katolikus négert például. Ez elsõ pillantásra nem valami nagy dobás, de gondoljatok bele, micsoda felszabadultság lesz, ha ezek egyszer megértik az eredendõ bûn lényegét, az inkvizícióról nem is beszélve. Továbbá rend lett az egyházban. A kis Karol nem szarozott, és megmondta, hogy a halál faszára elmegy az olyan teológus, aki okoskodik. Nincs már az az össze-vissza ugatás, ami eddig volt. Azt teszitek, amit mi mondunk nektek itt minden vasárnap, ha összeszarjátok magatokat, akkor is. Egység és fegyelem, e nélkül nem megy, majd megértitek, ha eljuttok odáig, atesita seggfejek, hogy meg tudjátok különböztetni a keresztet a faszotoktól. Ha én nem kúrhatok nõket, miközben nektek lehet, akkor mi a faszt vártok még, talán hogy a mennyországba is mi utaltassunk be benneteket?

A kis Karol megszûntette a kommunizmust, és ha rajta múlna, a kapitalizmust is megszûntetné. A zsidókról meg azt mondta: õk a mi idõsebb fivéreink. Keveseknek esett le, neked biztos nem, mert hülye vagy, de Káinra meg a karvalytõkére gondolt. Mi jókat röhögtünk a parókián persze, és tovább tervezgettük a feudalizmust.

Boldoggá avatta Teréz anyát és még vagy négyezerötszáz olyan szent életû szolgáját avatta szentté vagy boldoggá, mint amilyen én, Kocsis atya is vagyok: elkötelezett híve Istennek, rendíthetetlen és tevékeny szolgája az egyháznak. A boldoggá avatáshoz egy bizonyított csoda kell, a szentté avatáshoz még egy. Boldog Kalkuttai Teréz anyához egy gyomorrákos indiai nõ imádkozott, mire elmúlt a betegsége. Most pedig csodák csodájára megint visszanõtt a daganat, úgyhogy valószínûleg Kalkuttai Szent Teréz lesz belõle.

Bíborossá nevezte ki továbbá a magyar Erdõ Pétert pápa prelátust és apostoli protonotáriust, egykori püspököt, hazánk prímását, egy igazi magamfajtát, egy tökös keresztényt. Hát nem példamutató Erdõ atya munkássága? Derék egyházjogász õ, olyan korszakalkotó mûvekkel a háta mögött, mint például az Ókeresztény kor egyházfegyelme, vagy az Egyházi Törvénykönyv.

És, hogy valóban megértsétek szarfaszúak, milyen ember is ez a mi Karolünk, elmondok egy történetet nektek. A jubileumi hét elején történt, hogy Isten megjelent neki az egyik éjszaka. Ez nem ritka, mert szoktak együtt rejszolni a sötétben, de most kedves ábrázattal azt dörögte: "Karol, Karol, hagyd a picsába az embereket, gyere föl hozzám ebédelni, visszaadom a vastagbeled, ha megteszed." A kis Karol a szívébõl válaszolt, mert beszédközpontja már a végét járja: "Egyet kérek tõled, mindenható Istenem, és akkor a legnagyobb alázattal szolgállak akár a túlvilágon is. Legyen a lengyel minden ember nyelve, és akkor nem kéne huszonhatszor elmondanom, hogy ´Hézu Hriszto feltamadott´." Na erre az Isten frászt kapott, és azt válaszolta: "Megõrültél, Karol? Hát még én sem voltam képes megtanulni a nyelveteket, mit vársz hatmilliárd gyengeelméjûtõl! Az lenne aztán a bábeli zûrzavar, baszod alássan!" Na, erre a kis Karol ravaszul ennyit mondott: "Akkor bezárom a boltot, és szélnek eresztek mindenkit. Futhatsz a katolikusaid után, Allah meg a képedbe fog röhögni." Ekkor az Isten elõvette a kis Karol vastagbelét, és meglóbálta az orra elõtt, mire a pápa végül belement az alkuba. Értitek azért, hogy az Isten mindenható, és már az is csoda, hogy ennyire meg lehetett tréfálni. És ezt a csodát II. János Pál pápának hívják. (A jelenés a Vatikán honlapjáról letölthetõ.)

Talán nem hisztek nekem, de a kis Karol nagyon nagy figura. Basztok ti Jézus Krisztusra is, tudom én. Nyomorult férgek vagytok, isztok, és zabáltok, és ha túl sokat csináltátok, akkor letolt gatyával zokogtok a vécé mellé borulva, és könyörögtök hozzánk, hogy javítsuk meg elbaszott életeteket. Értsétek meg: mindent megbocsátunk, de ez azért mégiscsak görénység. Áldjátok ezért a kis Karol nevét, és munkásságát, ez a mostani szentlecke.

Most akkor énekeljünk:

Halleluja az égben,
Halleluja a Földön,
Éljen soká a pápa,
Nehogy megdögöljön,
Halleluja, Halleluja!

(Kocsis atya prédikációját minden második hét vasárnapján meg is lehet hallgatni egyeztetést követõen.)