Udvarban heverész, agyonfirkált padon,
Közben gondolkodik a szerelemrõl nagyon.
Az orrába dugja a mutatóujját,
Hasonlóra gondol, csak nem ilyen csúnyát.
Ott van a csaj most is, alig egy köpésre,
Bár nem feltétlenül vette Jánost észre.
Mossa a poharat a pult mögött állva,
Hab csillog a kezén, keble elázva.
Nem habozik János, kicsit be is ivott,
Odamegy a csajhoz, nyilván nem egy bigott.
Nincs nagy forgalom még, üres az egész bár,
János pedig tudjuk, nagyon ölelne már.
Eldiskurálnak õk, cserélnek is számot,
Kicsit csókolóznak, csaj bírja a csávót.
Rohan az idõ de nem cserél a mûszak,
Így szól a fõnök: "a munka nem erõszak!"
"Ilona te lajhár, húzzál gyorsan vissza,
Idáig is látom, nincsen korsó tiszta."
Így üvölt a tulaj alkalmazottjára,
János még a csóktól nyálas száját tátja.
Mire magához tér, leesik az álla,
Futárkerékpárját sehol sem látja.
Fejéhez kap menten, ellopták a cangát,
A büdös tolvajnak, sej a kurva anyját.
.................................................................
Hajnaltájban végre mikor zárt a kocsma,
Jánost fájó szíve, no lám visszahozta.
Ilona a széket mind ügyesen rakta,
A kertben az egyik ragacsos asztalra.
Szia Ili jó vagy, de nekem el kell húznom,
Kölcsönbicikli volt, megadni nem tudom.
Elmegyek örökre, tán tengerentúlra,
De ha megengeded, megfognálak újra.
János kétszer elment, majd Ilona utána,
Szomorúan nézett a bukott futárra.
Nyomi volt az élet a bicikli nélkül,
Gondolta egy helyre hajnalba még beül.
Így futott össze a kokszos bandával,
Köszönt nekik halkan egy csá csumi csával.
Ezerötszáz csíkot aznap már betoltak,
János elõtt lassan mind összeomoltak.
Gondolta is János, most nyúlja az autót,
Otthagyták elõtte az Audi Kvatrót.
Aztán rájött János, hogy ez mind söpredék,
Undorító lenne, ha tõlük lopna még.
Nem nyúlt õ semmihez, de megharagudott,
Hát rájuk nyitotta az összes gázcsapot.
Alig menekült el másfél utcasarknyit
Az egyik rágyújtott, s robbanás hallik.
.................................................................
Szomorúan járt-kelt, ténfergett a János,
Nem izgatta már õt a sok magyar város.
Mígnem aztán egyszer híradóban látja,
Egy nyilatkozónak jó az anorákja.
Õ is beállt ekkor, és lett rohammentõ,
Indiában rögtön önkéntes segítõ.
Következõ nap meg ahol tájfun kavart,
Hullát a romokból százat is kikapart.
Végül elérkezett nagy Amerikába,
Hurrikán miatt ott minden gyerek árva.
Nosza a Jánosnak bizony többse kellett,
Segített õ gyorsan százezer négernek.
Be hálás volt érte a hatalmas nemzet,
Az elnöktõl kapott három érdemrendet.
Meghívták mindennap televízióba
Mégis azt sajnálta, nincs Ilussal jóba´.
Hétfõn, kedden, szerdán csak õt ünnepelik,
Dzsennifer Eniszton is adná a kezit!
A híres-neves sztárnak János csak intett,
(Emlékbe õtõle elrakott egy tincset.)
De nõ helyett kincset János elfogadott,
Néhány milliócskát meg nem tagadhatott.
A szíve szegénynek igen vágyott haza,
Ilonával volna a dollárból laza.
...................................................................
Ferihegyen rögvest gyors taxiba pattant,
Ment a kocsmához, de nem volt már lepattant.
Nézte szomorúan a csillogó pultot,
Ili helyett ott most másvalaki súrolt.
"Bocs, nem tudod te, hogy az Ilona hol van?"
"Igyál egyet inkább, attól leszel jobban."
"Ne szopással basszus, hol van az Ilona?"
"Csórikámat baszd meg, villamos szétnyomta."
Sajnos amikor még János négert mentett,
Körúton villamos halálsikolyt csengett.
Szegény Ilonát a fõnöke kirúgta,
S feldúlva kilépett a megállón túlra...
.................................................................
János szomorúan a halálát várta,
Az életét unta, a világot járta.
Megölte Oszamát és sok fenevadat,
De lelkében búnak forrása nem apadt.
Utazása közben mígnem aztán egyszer
Csoda történt mondom, Floridában ember!
Pálmafák közt egy menõ sztriptízbárban,
Ismerõst talált csábos harisnyában.
Ilona volt az, csak Kitty Lávnak hívják,
Felismerte rögtön látszó micsodáját.
Még azon az estén egymáséi lettek,
Vége van ezzel egy régi történetnek.
