Épp most nyáron szolid, bensőséges pornó- és zeneletöltögetéssel ünnepeltem első internethasználatom tíz éves jubileumát. Tisztán emlékszem arra a szürke tavaszi napra 1995-ben, amikor három gimnazista fiú vihogva konstatálta egy negyedik hálószobájában, hogy a marijuana szó begépelése az Altavistába még az MTV-nél is felhőtlenebb szórakozást ígér, de annyival, hogy még a porn-ra is elfelejtettünk rákeresni. Az azóta eltelt évek alatt a legkülönfélébb webes trendek és oldalak hullottak el a szemem előtt a Netscape-től az mp3.com-ig, és én tényleg mindegyiket egészen jól átvészeltem, még akkor is simák voltak az idegeim, amikor a kibaszott internetnek köszönhetően mindenki a vazze és a bazeg kifejezéseket használta nem csak hogy írásban, de egyenesen élő szóban is a sokkal értelmesebb kurva isten bassza meg helyett. Valamikor a New York-i terrortámadásokkal egy időben találkoztam először a blog szóval, a szóval, amit tulajdonképpen nem is értek.
A blog elméletileg egy olyan weboldal, amelyen hosszabb-rövidebb bejegyzések sorakoznak egymás alatt, és szinte mindig a legfrissebb van a legfelül. Én még emlékszem a kilencvenes évekre, amikor majdnem minden egyes weboldal pontosan megfelelt ennek a definíciónak, az utolsó obskurus punkegyüttesnek a hivatalos honlapján is volt a bal oldali menüben egy gomb, hogy "news", amivel el lehetett jutni arra az aloldalra, amelyen hosszabb-rövidebb bejegyzések sorakoztak egymás alatt, és szinte kivétel nélkül mindig a legfrissebb volt legfelül. Ezt az aloldalt mégsem hívta senki blognak. Az igazán hardcore Matula-rajongók nyilván emlékeznek azokra az időkre, amikor még nem mi voltunk a legjobb weboldal az interneten, viszont kezdetleges formában már léteztünk. A nem igazán hardcore-ok most csekkolhatják azt az oldalt, ha az ettől a cikktől jobbra található "archívum" menüpontra kattintanak.
Na, ha mindenki csekkolta, akkor vegyük is át, mi van ott. Segítek, pontpontpont kötőjel pontpontpont bejegyzések. Úgy bizony, hosszabb-rövidek bejegyzések. Na, és hogyan helyezkednek el ezek egymáshoz viszonyítva? Igen, igen egymás alatt, használjuk a "sorakoznak" szakkifejezést, az elég tudományosnak tűnik. Na de figyeljünk inkább ezeknek a bejegyzéseknek a dátumára. Észreveszünk-e valamilyen egyértelmű tendenciát? Hát naná, hogy a legfrissebb van mindig legfelül! Megdöbbentő! Akkor most a Matula nem csak hogy az egyetlen valamire való magyar nyelvű weboldal, hanem egyben az első magyar blog is volt? Egyáltalán nem. Azt sem tudtuk, hogy mi az a blog. Ha tudtuk volna, valószínűleg inkább direkt máshogy csináljuk meg a Matulát, egymás mellett lettek volna a kizárólag hosszú bejegyzések, balra a legfrissebbel, vagy valamilyen hasonlóan formabontó elrendezésben.
Remélem most már kezd derengeni, hogy mire fogunk legelőször közösen kilyukadni ebben a cikkben, tehát hogy a blog szó az olyan, mint a pontosvessző vagy a vakbél, létezik ugyan, ám nincs az ég világon semmi értelme, foglalja a helyet más, nemesebb szerkezetek elől. Sajnos azonban ennél nagyobb a baj: a blog nem hogy egyszerűen haszontalan semmiség, hanem kifejezetten kártékony és undorító csimasz, sőt, tulajdonképpen a napalm webes megfelelője, azoknak a fegyvere, akik a terepen való járatlanságuk és általános butaságuk okán már elvesztették a maguk netes Vietnamját, ám agyatlan dühükben mindenképpen nyomot szeretnének hagyni a takaros rizsföldekkel teli tájon, még akkor is, ha ez már nem lehet más, mint esztelen rombolás. Nevezzük nevükön a dolgokat: blogot csak címeres idióták írnak.
Azt hiszem a katolikus egyház is azt érezte Gutenberg színre lépésekor, mint én, amikor megismertem a Blogger nevő pöpec kis alkalmazást, amelynek segítségével bárki akár percek alatt is képes lehet saját blog létrehozására. Azt még csak-csak hajlandó lettem volna elhinni, hogy ebből egyszer nekem is hasznom származhat, de amíg ezt nem tudja valaki hitelt érdemlően bizonyítani, addig máglyára az egésszel. Komolyan mondom, még az idegesít kevésbé, hogy most már boldog és boldogtalan elém öntheti a lelkét. Igazán inkább az fáj, amikor ezt a jelenséget valamiféle médiaforradalomként képesek emberek megélni, a nanopublishing diadala, ilyet szólnak a csávók, megáll az ész, közben meg jönnek az újabb mutációk, fotoblog, mp3blog, moblog, na mibe, hogy valaki már majdnem elindította a világ első noseblogját, ahova az általa gyűjtött szagokat fogja kipostolni a cseresznyevirágtól a szent szarig, és ez még hagyján, a súlyos az, hogy amikor ez a noseblog létrejön, akkor hadseregnyi barom fogja az elveszett frigyláda felbukkanásaként ünnepelni, ez az, végre megvan, az eszköz, amelynek segítségével iráni tinédzserek ezrei közölhetik a külvilággal a rezsimjük által elfojtott gondolataikat. És hol fogják mindezt kifejteni? Hát a blogjukon, hol máshol, ilyen hülyeségeknek szerencsére nehéz máshol terepet találni. (A legsúlyosabb blogok egyébként mindig magával a blogszférával - vagy blogoszférával, nem tudom megjegyezni minden marhaságukat - foglalkoznak, kifejezetten értelmetlen dolgok kommentálására létrejött értelmetlen dolgok, a Hazafias Népfront lehetett ilyesmi meg a fekete lyukak.)
Bármennyire is fájdalmas beismernem, hogy vannak tükörsima elméletem felületén repedések, mégis megteszem. Igenis léteznek a világban olyan, jobb híján blogoknak nevezett weboldalak, amelyeket nem csak hogy élvezettel olvasok, de kifejezetten csodálom tetszetős stílusukat és tartalmukat, hibátlan fogsorukat és daliás járásukat. Van, amelyik zenével foglalkozik, van, amelyik focival, van, amelyiket híres ember ír, és van, amelyiket névtelen senki. Van azonban egy olyan nagyon precízen körülhatárolható szegmense a BLOGOSZFÉRÁNAK, amely még itt is képes megdöbbentően alacsony szinten teljesíteni. A hiphop, a windszörf, a modern építészet, a divattervezés, az idegenforgalom, a barbecue, a sarkkutatás, az újságírás, a bűnüldözés, a narancstermesztés és a videóklip-rendezés mellett ugyanis a magyar ember bloggolás ellen is be van oltva. Már nem úgy értve, hogy nem csinálja, éppen ellenkezőleg, teljes erőből csinálja, hogy aztán a lehető leglátványosabban belebukjon.
Egészen pontosan három olyan magyar nyelvű blog van, amelyek nélkül szegényebb lenne a nemzet, de ha nem számolom azt, amelyiket mindenki a pinafotók miatt látogat, akkor csak kettő. Ha nagyon-nagyon-nagyon jó szívű vagyok, akkor van még három, amit érdemes havonta egyszer átfutni. Hány magyar nyelvű blog létezhet összesen? Valahova tizenöt- és húszezer közé saccolnám, szerencsére legalább egy részük már döglött, gazdájuk még ahhoz is buta volt, hogy rendszeresen frissítsen. Mivel valamilyen konkrét témáról (főzésről, biciklizésről, szexről, akármiről) blogot írni az legalább minimális szorgalmat és intelligenciát követel, ez a sok blog több, mint kilencvenkilenc százaléka úgynevezett énblog, tehát írója páratlan fordulatokkal teli életének nyilvános naplója.
Aki ilyen blogot ír, az utolsó, leköpendő, alattomos spammer, egy cseppet sem jobb az emberiség email-postafiókjait viagrával, nigériai levéllel és vérátömlesztésre váró kiskutyákkal elárasztó bűnözőknél. Az ilyen webszemét kikerülhetetlen, még ha az ember soha nem kattint rá egyetlen bloggal fenyegető linkre sem, akkor is kénytelen szembesülni azzal, hogy bármire keres, a találatok nagy része alig írásképes emberek blogjaira mutat majd. És hála a jó istennek, hogy a Google jól tud relevancia szerint szortírozni, különben oldalakon át kellene scrollozni ezek a hülyeségek közt, hogy végre megtaláljuk, amit eleve kerestünk. Ha rajtam múlna, nem a pornószájtoknak adnék .xxx domaint, hanem a blogoknak egy .blg-t, hogy aki akarja, örökre kizárja ezt a szennyet a számítógépéből.
A másik baj a magyar blogok nyúlszerű szaporulatával, hogy az egyébként is sovány magyar nyelvű netes tartalmak egyre növekvő arányát az ilyen vackok adják ki. Itt most nem saccolnék, de az azért nagyjából biztos, hogy az egy átlagos napon netre generálódó magyar tartalmak jelentős részét a blogbejegyzések teszik ki, egészen biztos például, hogy nagyságrendileg több karakter kerül ki blogokra, mint többé-kevésbé profik által szerkesztett hírszájtokra. Ennek kivételesen nem örülni kell, az isten szerelmére, ami előttünk zajlik az konkrétan környezetszennyezés, az írott magyar szövegek értékes részének megfojtása mindenféle mérgező gyommal.
Mi tehát a teendő? Meg kell értetnünk magyarul beszélő polgártársainkkal, hogy az internethasználattal nem csak jogok járnak, hanem bizony kötelességek is. Aki előfizet a széles sávú szupersztrádára, annak joga van bármennyi pornót és zenét letöltenie, ugyanakkor kötelessége tartózkodnia "gondolatai" publikálásától. Ha tíz évvel ezelőtt nem érezte igényét annak, hogy könyvet írjon, akkor legyen szíves, és bírja ki blog nélkül is. Az gyártson tartalmat, aki ért hozzá - ékes példája ennek a profik által készített Matula Magazin, szemben az eletemszanalmaseneke.freeblog.hu-val. Ugye milyen nevetségesek azok a rosszul öltözött és artikulálni képtelen, rosszul megvilágított stúdiókban izzadó lúzerek a Zenit, a Budapest meg a Fix tévében? Na, ha fogalom és tehetség nélkül blogot írsz, éppen olyan vagy mint ők. Hülyét csinálsz magadból vadidegenek és a szeretteid előtt. Úgyhogy inkább el se kezdd. Vagy ha már elkezdted, töröld az egészet. Most.
