hazád
A kísértet
Magyari Péter - 'Mely disztichonban írt költeményben a szerzõ
elõbb meggyalázza Antall József emlékét, majd továbbgondolásra készteti
az olvasót. Mindezt megteheti, hiszen szólásszabadság van.
Nagy kupolára az éj száll szép Duna partján Pesten.
Holdat a felhõs ég rejtve takarja el épp.
Csont hideg árja folyamnak szürke habot vet mélyen.
Sírból érkezik Õ, félelem, nagy para van.
Ablakon át suhan élve se vonzó teste a hõsnek.
Második ujja fején homloka szélinek áll.
Úgy hívták a nyugodt erejû, tulipános a pártja.
Antall József zord szelleme bámul-e hát?
Persze, mi más lehet arra ilyenkor e vészteli órán.
Néhai kormányfõ bús szeme körbe tekint.
Lát koronát de nem ez mi zavarja a holtat e térben.
Nemzeti gyászt fél õ, menteni kell a hazát.
Gyurcsány baszki! Zokogja a szellem magába beszélve
Viktor a kurva anyád! Dörmögi szózata most.
Rákba´ ezért pusztultam e népért? Sajdul a szíve.
Fasz ki van, érzi a bajt, s éteri mocskot okád.
Eltûnt mind ki segített új hitet adni magyarnak!
Hol a Boross Péter? Für Lajos? Annyi a vád...
Történészek a kormányból hova tûntek el, ember!
Gyûlöletes csapat bújt közjogi pajzsa mögé.
Néhai Antall bosszút esküszik ekkor a Házon.
Ráül az elnöki szék bársonyülésire õ.
Porhüvelyének a seggét résnyire nyitja ki nyögve,
Szelleme szellent már, s bélsara ömleni kezd.
Míg fosik elnöki csengettyûre tekint hamu arca.
Tudja mi kell ezután, hullamerev fasza áll.
Fogja a csengõt hogy tele töltse pisával a doktor:
Túlcsordul peremén, látja betelt a pohár.
Ráveri foszló pénisze magját még a teremre.
Nemzeni nem tud a holt, jéghideg száz geci folt.
Ennyi csupán mi utána marad mikor indul a sírba.
Féli a hajnal szép pillanatát a halott.
|
