Kurva anyád, Bohuslaw Kowalski!
Protarics Jenő - Nyugalmazott tiszti fogalmazó szerzőnk újabb elemző publiciszták tol le a torkotokon. Az öregre ezúttal egy olyan témát bíztunk, amilyennel nálunk a kutya sem foglalkozik. Az Európai Unióról van szó!
"Mi leszek, ha nagy leszek, dédpapi?" - kérdezte tőlem az unokám, mire megcsikordult mellkasomban a vén ketyegő. "Hulla leszel, kiscsillagom, hulla" - válaszoltam neki, mire ő: "Mint te, nagypapa?" "Igen, mint én!" - böktem oda. Kis csend, ő lebiggyesztette a szájacskáját, aztán kiszaladt a nagyanyja ökörségeit hallgatni, én meg az öreg pötyögőm fölé görnyedtem, hogy meghúzzam a vészharangot, mert még nem tette meg senki.
Tíz éven belül újra lángba borul Európa, jó esetben milliók pusztulnak el, még jobb esetben csak a belgák meg a dánok. Mégha nem is tudom pontosan, hogyan s miként következik be a vég, azért ami kibontakozott előttem, megosztom mindenkivel. Ez hát Kasszandra újabb üzenete, amit jó, ha eszetekbe véstek. No, lássuk csak pontosan miről is van szó, de előtte reccsentek egyet.
Azt csak belássátok, kedves barátaim, hogy a franciaországi és a hollandus EU-alkotmányra adott nemleges válasz valaminek a kezdete, és valaminek a vége volt. Emlékszem, kis szarházi koromban, úgy a harmincas évek végefelé az öregapám azt kiabálta felém lehúzott a gatyával a kert végéből csak úgy, a budi mellől: "Ne hozz papírt, Jencike, takarékoskodni kell vele, háború lesz!" Lehajolt és levelet szedett. Nem bámultam tovább a seggét, pottyantottam az egészre, úgy ánblokk az európai történesekre, mint mindenki a családban rajta kívül. Igaz, nyolcéves voltam, de mit számít ez?
Valahogy így vagyunk ezzel ma is, mi is.
És hát tényleg, kit érdekel, hogy a flamandok újra nekiugranak a vallonoknak Belgiumban, hogy a szlovák cigányok szétszedik Kelet-Felvidéket, hogy Portugáliában bűnöző hordák fosztogatják a napfürdőzőket, hogy az arabok ismét visszaszivárognak Ibériába és Franciaországba, Németországban meg a kommunisták újra felgyújtják a Reichstagot ezúttal majd egy Stoiber nevű palira.
Ismerős történet, nem? Először ez van a híradóban, aztán az van a híradóban, az ember kapkodja a fejét, mire körülnéz, a németek járőröznek a kapualjban.
De hát ilyen Európa, kedves barátaim. Sosem értettünk belőle semmit, mindenki csak a saját cigányára vadászott, aztán egyszer csak egymás képében találtuk magunkat, ők ott álltak, mi meg itt, nekik jobb fegyvereik voltak, mi jobban tűrtük a megaláztatást. Aztán adtak pénzt, mi meg befogtuk a pofánkat, aztán nem adtak, akkor is befogtuk, aztán megint adtak, akkor kinyitottuk, sőt, egészen összebarátkoztunk velük, de akkor jöttek a román kamionsofőrök, a lengyel vízvezetékszerelők, meg a szlovák talicskások és elbaszták az egészet. Ez már mostani történet. Még nem történelem!
Tadeus Nowak, Bohuslaw Kowalski, és te, Frantiszek Balicki, aztán Gheorghe Vasilescu, Lucian Andriescu és Radu Popvici, te is, Stanislav Trancík, meg a barátod, a Ján Slota, meg a Roman Melkovic! Na, gyertek csak ide, hadd verjem be a pofátokat! Addig ugráltatok, amíg baj nem lett.
Erről beszéltem, gyerekek. Európában, ne keresd az ellenséget, megtalál az téged. Vedd elő a Bibliádat, a gravitáció elméletét, a legszebb gregoriánt! Mutogathatod neki, micsoda kultúrlény vagy te, ő azt mondja neked puskája végét a szájpadlásodba tolva: "Minden jó könyv a haláltáborban született, te biztos tudod, papa!" Aztán meghágják a feleségedet, elmennek, majd jön a következő csapat litván aknafedő, meg máltai villanyszerelő.
Egy idő után, amikor őhozzájuk is bekopogtatnak kedves keleti barátaink, a trotty Jacques Chiracnak, meg annak a frusztrált református Johann Sebastian Balkenendének is elmegy a kedve majd a békefenntartásból. Na, nem mintha a hollandoktól annyira kellene félni, egy vak szerb hazáig kergeti őket, de ha majd Stoiber kancellár Mercedesét is elkötik a török "tinédzserek", úgy módosítják a németek a haderőkorlátozó alkotmányukat, mintha aznap fogalmazták volna meg az egészet először.
Le kell állítanunk a szláv szakmunkásokat, orvosságot az áfiumra, különben ők állítanak le minket!
A magyar kertészről, meg a trolivezetőről, miért nem írnak a lapok? Nincsenek? Hát hogyne volnának! "Jó napot, Karcsi bátyám! Időben vagyunk, időben vagyunk, szervusz kérlek a Csanádynál leszállok!" Mondom nap mint nap. Talán a kommunizmust nem kéne a globalizmussal keverni, kedves lángosképű lengyel, rókaarcú román és gombócfejű szlovák, elvtársak!
Ha a nyugattól nem, Vlagyimir Putyintól várhatunk-e megoldást? Meg kell vizsgálnunk ezt a lehetőséget is. Segítettek ezek nekünk valaha? Hát hogyne! Ha már annyira ránk csimpaszkodtak nyugati szövetségeseink, hogy együtt borultunk a történelem tömegsírjába, akkor igen. És, ha így lesz, azt mondom majd: "Gyertek vissza, ruszkik, gyertek a tankocskákkal! Borítsátok lángba a Kárpát-medencét, majd felállunk megint mint a makói plébános fasza verespaprikától!"
Ti igen, én már nem, gyerekek!
Vacsora, unokám asztalhoz ül. "Dédpapi szerint háború lesz!" - mondja anyjának. "Jaj, Jenő bácsi, beszélsz itt a gyereknek hülyeségeket!" Halkan kanalazom a húslevest. Finom, de miért került bele csirág?
Szerzőnknek egyébként nemhogy unokája, de még családja sincs. Szegény öreg, még internetet sem használ, totál le van strapálódva, egy kurva szavát nem kell elhinni!
|
