Ha mindenki már a születésekor adószámot kapna, akkor a szülők által gyermekeiknek juttatott pénzösszegeket meg lehetne adóztatni. A 'zsebpénz-adó' összege indulhatna 45%-ról, de a kulcs progresszíven nőne a kapott juttatás összegével és az életkorral arányosan. A zsebpénz-adó előnyei:
-javítaná az esélyegyenlőséget, gazdagabb gyerek többet fizetne
-mivel 16 éves kortól a nagy többség úgyis piára, bulira, drogra és cigire költi a zsebpénze meghatározó részét, a forrás-megvonás jelentősen javítaná a korosztály egészségi állapotát. Ez a későbbiekben megtakarítást eredményezne az OEP-nek is. Ezért ettől az életkortól az adó összege racionálisan 75-80% körüli lehetne.
-azok számára, akik már befejezték iskolai tanulmányaikat, de még nem dolgoznak, a 'zsebpénz-adó' mértékének 100%-nak kell lennie. Ez ösztönzőleg hatna a fiatalok munkavállalási kedvére, segítene azok problémáján is, akik túlképzettnek érzik magukat egy-egy állás betöltésére, ezáltal csökkenne a munkanélküliség, és homogenizálódna a munkaerőpiac. Ezen egyének ún. 'potyautas' magatartásukkal egyébként is nagy megterhelést jelentenek az állami ellátórendszerek számára, így a fokozottabb elvonás esetükben indokolt.
-nagyban javulna az adózási morál, ha a következő generáció már abban a tudatban nőne fel, hogy az állami elvonás mértéke, úgymond, természetes.
A szabály azonban mit sem ér kellő törvényi szigor, és szankciók kilátásba helyezése nélkül. Első körben a bejelentési kötelezettséget elmulasztó, illetve az adót nem fizető családokból csupán a pénzmozgásban érintett családtagokat kell enyhe ítélettel súlytani, a dolog figyelmeztető jellegét kihangsúlyozandó. Kettőtől öt évig terjedő, fegyházban letöltendő szabadságvesztés valószínűleg megfelelő.
A visszaesőknél szigorúbb ítélet a célravezető. Esetükben már nem sok esély van arra, hogy becsületes, dolgos tagjai legyenek a társadalomnak. Az egész család deportálása, és tíz-tizenöt évig kényszermunka-táborban történő alkalmazása az egyetlen járható út. Így minimalizálható a társadalmat ért kár, és intő példájuk segítheti a bizonytalankodókat a helyes döntések meghozatalában.
Ahhoz, hogy a hatóságok sikerrel derítsék fel a visszaéléseket, gondoskodni kell arról, hogy megkapják a szükséges információkat. Ehhez központilag kell regisztrálni a családon belüli pénzmozgásokat. Ezért mindenkinek, aki családtagjának pénzt ad, és/vagy családtagjától pénzt fogad el, illetve akinek tudomása van arról, hogy valamelyik családtagja egy másiknak pénzt adott, és/vagy valamelyik családtagja egy másiktól pénzt fogadott el, be kell ezt jelentenie az illetékes hatósági szervnél.
A rendőrség túlzott terhelését megelőzendő, létre kell hozni egy ellenőrző-szervezet, amely hatósági szervként jár el ilyen esetekben. Fogadja az állampolgárok jelentéseit, feldolgozza azokat, gyanú esetén nyomozást folytat le, ítéletet hoz és végre hajtja azokat. Továbbá szúrópróba-szerűen ellenőrzi, hogy az állampolgárok eleget tesznek-e bejelentési kötelezettségeiknek.
A rosszindulatú adatszerzést megelőzendő, az ellenőrző-szervezetnek működése során az állampolgárok adatait és jelentéseit bizalmasan kell kezelnie, csak más állami szervnek adhatja ki azokat; állampolgároknak, civil-szervezeteknek és újságíróknak nem.
Az új adó által biztosított bevételből fedezhető lenne az ellenőrző-szervezet működtetése, a maradékot pedig a parlamenti pártok felhasználhatnák a választási kampányok során. Így még nyitottabbá, demokratikusabbá, szabadabbá válna az ország!
A tervezet első olvasatban még májusban a kormány elé kerül. Lehetőség szerint az iromány általános parlamenti vitája már a következő héten megkezdődik, és a zárószavazás így realizálható lenne a nagy nyári zsebpénz-kiadások begyűrűzése előtt.
