Inkei Bence - Budapestről már tényleg az égvilágon mindent leírtak, ezért most országjáró sorozatunkban megpróbáljuk ellensúlyozni a főváros sokszor szapult vízfejstátusát, és kiszúrjuk a világváros szemét egy egyfelvonásos kabarétréfával, amelyért már javában harcol a Mikroszkóp Színpad és a Vidám Színpad.*

Hacsek: Pincér! Egy pohár vizet legyen szíves.
Pincér: Milyen vizet parancsol? Csapvizet vagy ásványvizet?
Hacsek: Maga hülyének néz engem? Természetesen ásványvizet. Jó, hogy nem mindjárt a Dunából hozza!
Pincér: Szénsavasat vagy szénsavmenteset szabad?
Hacsek: Azt magára bízom, csak könyörgöm, ne Duna-vizet hozzon.

(Pincér el, belép Sajó)

Sajó: Mondja, Hacsek, mi baja a Dunával? Tudja maga, melyik várost hívják a Duna gyöngyének?
Hacsek: Dunaújvárost?
Sajó: Idióta! Budapestet, de hát ezt minden épeszű ember tudja.
Hacsek: A mondás miatt? "Ki a Duna vizét issza, az a saját vizét issza."
Sajó: Hát maga egy perc alatt fel tudja dühíteni az embert. Budapest egy fürdőváros! Ezt se tudta?
Hacsek: Én csak az tudom, hogy Budapest az ország vízfeje.
Sajó: Miket beszél maga? Hát Budapesttől minden külföldi el van ragadtatva!
Hacsek: Talán inkább be vannak ragadtatva. A kutyagumiba!
Sajó: Hacsek, ha nem hagyja abba az idétlenkedést, én komolyan felpofozom. Budapest nélkül egy fabatkát sem érne ez az ország.
Hacsek: Miért, most talán ér annyit?
Sajó (felpattan a helyéről és a kijárat felé indul): Na, kész, befejeztem magával. Magával nem lehet beszélgetni, csak kukacoskodni tud. Költözzön csak le vidékre, ha nem tetszik! Alászolgája! (Kimegy az ajtón)

(Hacsek egyedül marad a színpadon. Jön a pincér egy pohár vízzel)

Pincér: Parancsoljon. Elnézést a várakozásért, de csőtörés van a kerületben.
Hacsek: Meg akar engem mérgezni? Hát hányszor mondjam, hogy ne csapvizet hozzon?
Pincér: Sajnos elfogyott az ásványvizünk.
Hacsek: Hát akkor hagyja csak. Jó lesz ez is.

(Pincér el. Hirtelen kivágódik az ajtó, és feldúltan beront Sajó)

Sajó: Az eszem megáll! Eltűnt az autóm!
Hacsek: És?
Sajó: Mi az, hogy "és"? MI AZ, HOGY "ÉS"? Ember, ellopták az autómat!!!
Hacsek: De hisz ez jó hír, egy gonddal kevesebb. Legalább nem kell parkolóhelyet keresni többet.
Sajó: (magából kikelve ordít) Értse meg, maga tökkelütött, hogy ellopták a milliós autómat! Hát mi lesz most velem?
Hacsek: Majd megy busszal. Világváros, világszínvonalú tömegközlekedéssel.
Sajó: Ne dühítsen, Hacsek, ne dühítsen, mert már így is a plafonon vagyok!
Hacsek: Nyugodtan lejöhet, annyira azért nincs tele kutyagumival a város.
Sajó: (szívrohamot kap és összeesik)

Hacsek: Na, most jól nézünk ki. Hívnom kell a mentőket, a budapesti közegészségügyet pedig valamennyien jól ismerjük. Pincér! Hívják gyorsan a mentőket!
Pincér (pár perc múlva megjelenik a színen): Sajnos nem jönnek a mentők. A Nagykörút annyira fel van túrva, hogy nem tudnak átjönni a mentőautók.
Hacsek: Hát én nem értem, állandóan fel van túrva a város. Ezek olajat keresnek a Nagykörúton? (tanácstalanul körbenéz)
Sajó: (magához tér, elhaló hangon) Lehet, hogy igaza volt, Hacsek. Le kéne költözni vidékre, de nem lehet: annyi minden köti az embert... És hát Budapest azért mindig Budapest marad... Jó ide hazajönni. (feje újra lehanyatlik, meghal)

FÜGGÖNY

*Hernádi Miklós: Közhelyszótár című könyvének felhasználásával.