Fliegauf Benedek - Üdvözlök mindenkit, Fliegauf Benedek vagyok. Ugyan meggyőződésem, hogy korunk embere szükségszerűen magányos lény, azért megpróbálok segítségetekre lenni az elidegenedés átmeneti feloldásában.

Zöld Pardon, április 27. Balaton

Ez már inkább megfog. A Víg Misiben alapból ott van az a szomorúság, az a fajta örök, elpusztíthatatlan magányos fájdalom, hogy innentől kezdve leszarom, mit csinál, mert így is, úgy is hiteles lesz. Ha a Balatont csinálja, akkor legyen az. Kiüresedsz, de a koncert végére megvan benned a kapaszkodó. Tudod, hogyha nem is vár otthon senki, akkor is képes vagy megküzdeni a saját démonjaiddal. És ezért hálás vagyok a Víg Misinek, örökké az leszek, még akkor is, ha a zenéjét nem hallgatom, nem, nekem másféle halál kell. Mert mindannyian, minden éjjel meghalunk.

A38, április 28. Másfél, Chiki Liki Tu-a (SK), 100 C (CZ)

Tánc. Örök szomjúság. Üres érzékszervek. Számomra ezt jelenti az eksztázis, és nagyon becsülöm, hogy a Másfél erre képes serkenteni sokakat, még ha más környezetből, lakótelepről jövök is, tehát nekem keményebb ütések kellenek. De amit sikerül magamévá tennem, az beépül a sejtjeimbe. Mint az anyag. Azt mondják, kiürül a szervezetedből, de nem fog, soha nem lesz ilyen. Tudom, mert sokat foglalkoztam a témával. Olyan nincs, hogy valaki "tiszta" legyen. Mint ahogy egy hangot, egy gyönyörű női test látványát sem felejted el, és valahogy egy kicsit a tiéd is lesz. Így vagyok én a Másféllel is: sosem volt az enyém, de az a kevés dózis, amit kaptam belőle, az is hozzájárulhatott ahhoz, hogy én most ott vagyok, ahol vagyok. Remélem, tudtok követni.

A38, április 29. Pain of Salvation (S), Dark Suns (S), Wendigo

Aki ismer, tudja, hogy számomra a művészet a hatásról szól. A metálban ezt szeretem: olyan atmoszférát teremt, olyan elképesztő érzelmi vihart képes korbácsolni az agyban, hogy hiába próbálom, nem tudom kivonni magamat a hatása alól. Nem vagyok már tizenéves, de még most is beindul bennem valami, ha ilyet hallok. Ha tekersz egy jointot, akkor ketten vagytok: te és az anyag. Ha valami súlyos atmoszférájú, komor metált hallgatok közben, mint például a My Dying Bride, akkor már hárman vagyunk. Pedig senkit sem engedtem a lakásba. Érdekes dolgok ezek.

Kultiplex, április 29. Lollipop 2nd Birthday Party

Születésnap. Nekem a születésnap egyszerre szól a halálról is. Minden egyes évvel nemcsak a születésünktől távolodunk, de közeledünk a halálunkhoz is. Ez furcsán hangzik, tudom, de érdemes utánagondolni. Amikor én erre kamaszkoromban rájöttem, évekig meg akartam halni. Most is meg akarok, de van még valami, amit jobban kívánok a halálnál is: ez a teljes, spirituális megszállottság. Amíg ezt nem teszem a magamévá, addig hiába is próbálkozom az élettel. Mert mielőtt meghalunk, élnünk is kell - valahogy így szól Simone Weil tanítása is.

Citadella, április 30. Matthew Herbert, Minimalheadz

Trance. Transz. Pszichedélia. A tudatom fölöttem lebeg, valahol a plafonon. Ezért szeretem az ilyen partikat. Spontaneitásnak álcázott, gépies kimértség. Nekem ez azt példázza, a sorsunk ugyan nincs előre megírva, de mégsem menekülhet a saját végzete elől senki sem. Egy basszus megragadja a gyomrodat, és néha órákig el sem engedi. Varázslat ez? Olyasmi. Egyszerre modern, és egyszerre az ősi, primitív ösztönökre építő mágia. Nekem volt barátom, aki a fecskendővel a karjában halt meg. Engem egy jó trance lemez Proust vagy Joyce regényfolyamaira emlékeztet. Jobban ismernek, mint én saját magamat.

Művészetek Palotája, május 2. Alanis Morissette

Alanis Morisette játszotta Istent a Dogmában. Ha én választhatnám ki az Urat, Franz Kafka lenne az. Nevetne rajtunk, ahogy bukdácsolnánk - élnénk, szeretnénk, belőnénk magunkat, és persze végül mind meghalnánk. Ez a mi szerepünk, erre gondolok, amikor Alanis Morisette zenéjét hallgatom. Illetve nem hallgatom, de ha hallgatnám, erre gondolnék.