Emlékszik itt még valaki arra a napra, amikor utoljára Népszabadságot vett a kezébe? Amikor bekapcsolta a Déli Krónikát hogy megtudja, mi a helyzet a világban? Amikor megnézett egy politikussal készített interjút az m1-en? Amikor még azt hitte, hogy az Internet az ilyen jófej dolog, ahol tök nagy a szabadság, meg az Index az milyen fiatalos és vagány? Ahogy György Péter mondaná Friderikusz Sándornak: médiafogyasztási szokásaink megváltoztak.
Egyetlen egy kis lépés választ minket el attól, hogy kimondjuk: kultúrember többé nem fogyaszt magyar médiát. Ami ebben az országban politikailag, kulturálisan, a tudományos- és a sportéletben történik az mind-mind annyira jelentéktelen, tét nélküli és unalmas, hogy nyugodtan át lehet állni az angol nyelvre, ami kell, az interneten olvasható, kábeltévén befogható. Mielőtt azonban ezt végleg kijelentenénk, még egy utolsó, elkeseredett próbálkozást teszünk, és megmondjuk, hogyan kellene átalakítani a magyar médiapiacot. Amennyiben javaslataink süket fülekre találnak, a következményeket majd mindenki jól megnézheti magának. Elbutult tömegek, ingyenkonyhákon egy tál levesért egymással összeverekedő Vitray és Frei Tamások, satöbbi, satöbbi, satöbbi.
Még egy utolsó megjegyzés, aztán tényleg nekiállunk a reformoknak. A megújuló magyar média struktúrájának kialakításakor két dologra voltunk tekintettel: az épeszű emberek igényeire, valamint arra, hogy ebben az országban kevesebb, mint ötven ember van, aki képes újságot írni vagy tévériportot készíteni, és talán tíz sem, aki mondatok egymás után pakolásán kívül még nagyobb médiapályán is képes gondolkodni.
Nyomtatott sajtó
Akit érdekelnek a világ dolgai, annak nyilván feltűnt, a magyar politikai napilapok teljes mértékben szükségtelenek. A hírversenyt elveszítik az internettel szemben, Nagy N. Péter vagy valamelyik Magyar Nemzetes idióta véleményére pedig a kutya sem kíváncsi. Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Napi Gazdaság, Világgazdaság mehetnek mind a levesbe. Belegondolni is borzasztó, hogy létezik ember, aki az említett sajtótermékekből próbál tájékozódni, ennek azonnal véget kell vetni. Erre ne is vesztegessünk több szót.
A Nemzeti Sportnak megkíméljük az életét, az legalább tényleg tele van olyan információkkal, amiket máshonnét nem lehet beszerezni. Viszont kötelesek alkalmazni valakit a fentebb említett tíz emberből, aki majd elmagyarázza nekik, hogy a sportújságírás az igenis ugyanolyan véresen komoly dolog, mint a politikai publicisztika, és azonnal fejbe lövi azt, aki szóvicceket próbál a lapban elsütni.
A Blikk egy feltétellel maradhat életben: amennyiben végre képesek összehozni egy Ananova szintű weboldalt, feldobandó az egész nap az internet előtt unatkozó munkásosztály életét. Ha sikerül, felőlünk maradhat a nyomtatott verzió is, hadd jusson el minden putriba Majka meg az a pina a Freshből. A többi bulvárnapilap értelemszerűen megszüntetendő, sajnos a nevek nem jutnak mind most az eszembe, de van a Napi Ász, a Metro és még vagy kettő, amiket Színes Mai Lapnak vagy valami hasonlónak hívnak.
Egy darab közéleti hetilapnál többre semmi esetre sincsen szükség. Ez evidens módon a HVG lesz, új lapot felépíteni lassú és költséges folyamat, nem akarunk mi senkit pénzszórásra kényszeríteni. Nem kell aggódni, azt természetesen senkitől nem fogjuk elvárni, hogy effektíve el is olvassa a HVG bármelyik cikkét - a belpolitikai rész ugye senkit nem érdekel, akit meg foglalkoztatnak a világ ügyei, az már a csütörtöki megjelenés előtt napokkal elolvashatta a cuccot intelligensebben és főleg kevésbé unalmasan megfogalmazva tetszőleges nyugati napilap weboldalán.
A fentiek értelmében a Figyelőre - hogy a szerencsétlen Heti Választ ne is említsük - is a bezárás vár. A Magyar Narancs megszüntetését is muszáj lesz most már levezényelni. Kovácsy, Barotányi meg az a maximum további féltucatnyi szerzőjük, aki megüti a mércét, az átmehet a HVG-hez vagy valamelyik portálhoz, a többiek meg mittudomén, lehetnek mondjuk sajtósok valami állami kócerájnál vagy legalább államközeli cégnél, ezek valamiért úgyis imádnak egykori narancsosokat alkalmazni ilyen pozícióban.
Az Élet és Irodalom szintén a lehető legrövidebb úton bezárandó, mivel azonban tisztában vagyunk azzal, hogy ez mekkora felzúdulást váltana ki (Nyilvánosság Klub önégetési akciói Brüsszelben, Lendvai Ildikó indulatos kirohanása a sajtószabadság védelmében, satöbbi, satöbbi, satöbbi), ezúttal cselhez folyamodunk. A bezárt ÉS helyett Váncsa István, ez a kétségtelenül kedves fickó kap egy kebabos lakókocsit a Kossuth téren, ahonnét kikönyökölve kedélyesen diskurálhat a keleti fűszerkeverékekről az arra járó lakossággal. A lakókocsi mellett Kovács Zoltán kap helyet egy felfordított lavóron állva, ahonnét folyamatosan azt ordibálhatja majd, hogy Orbán Viktor egy fasz, valamint a Páratlan oldalra rajzoló karikaturista csávó is kap egy hatalmas óriásplakátnyi fehér lapot, amire többször is lerajzolhatja Orbán Viktort, amint éppen fasz.
A Demokratával egy ideig gondban voltunk, hiszen tényleg rendkívül szórakoztató lap, szerzői egytől egyig mind fantasztikus pöcsök, tehát tulajdonképpen sokat vesztenénk, ha nem lenne. Viszont ha nem lenne, akkor az a sok még nagyobb pöcs, aki az olvasójuk, az kint hőbörögne az utcán, és ezen szintén roppantul jól tudnánk szórakozni. Nehéz döntés, de végül itt is a megszüntetésre szavaztunk, és nem csak azért, mert lapot bezáratni tök jó érzés, hanem mert nincs jobb dolog, mint elkeseredett nyugdíjasok utcai zavargást nézni a híradóban.
A Storyt és a Bestet nyilvánvalóan kizárólag Ómolnár Miklós főszerkesztő kapzsisága tartja külön (és nehogy valaki azt higgye, hogy Ómolnárral bármi bajunk lenne, itten az utóbbi tíz évben médiailag feleakkorát sem dobott senki, mint ő). Ezért a két hetilapot egyesítjük, és olyan monstrumot hozunk létre, amelytől a gatyájába fosik a teljes magyar köcsögmezőny Havas Henriktől Győzikén át egészen addig a freshes pináig.
Nem fogjuk most az összes férfi-, női-, fitness, stílus- és luxus-életmódmagazint felsorolni, minek is, ha mindet bezárjuk. Meztelen nőt az interneten is lehet nézegetni, az ezekben a magazinokban szereplő fogyasztási cikkeket pedig pont az olvasótáboruk nem tudja megengedni magának. A divattippjeik cikik és lejártak, a cikkeiket analfabéták írják, és tényleg, ki akarja már arra a nyomi FHM-re kiverni a fizetős pornószájtok és az azokhoz ingyen beszerezhető passwordok korszakában?
A többi magyar nyomtatott sajtótermékkel semmi bajunk. Tényleg. Virágozzék minden virág. A változatosság gyönyörködtet. Élet és Tudomány? Imádjuk! Bélyeggyűjtő Szemle? Legjobb! Hörcsögtartók Harsonája? Atom! Egyetlen egy dolgot szeretnénk csak kérni: ezek közül egyetlen egy se kapjon soha többé egyetlen fillér állami támogatást sem. Ja, hogy akkor weboldalt kéne csinálni, megszüntetni a nyomtatott verziót, és bevételek hiányában puszta lelkesedésből dolgozni? Szopó, srácok, de higgyétek el, már másnak is sikerült.
Rádió
Magyarországon négy darab rádióállomásra van szükség. Először is az Infóra, mert igenis vannak olyan helyzetek az ember életében, amikor egyszerre van információéhsége és ül a dugóba beszorulva a Podmaniczky utca és a Nagykörút sarkán. Az Info Rádió létjogosultsága így megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor ne siklunk el azon tény felett, hogy műsorstruktúrájának nagyobbik részét jelenleg termelési riportok teszik ki. Ezért ide kiutalunk legalább két embert, aki képes rendet tenni, és akár testi épsége árán is letilt minden, úgynevezett betelefonálós műsort.
A második rádióadónak adjuk az "Idióta Rádió" nevet ideiglenesen, hiszen itt lesz megtestesítve a megszüntetendő Juventus-Danubius-Sláger-Rádiódídzsé-Rádióegy-Roxy legkisebb közös többszöröse. Az Idióta Rádióban idióta rádióműsorok kapnak döntő szerepet.
Kell aztán egy adó, ami egész nap normális zenét sugároz. És nem a Rádió Café (ha most még éppen így hívják) marketinges csajokra belőtt Dorfmeister-fosára gondolunk, pláne nem a szerencsétlen Tilos beszívotthülyegyerek-barát breakbeatjére meg ándergránd hiphopjára. Olyan adó kell ide, amelyből egész nap ömlenek a nyugati pop-, rock-, hiphop-, teknó-, punk-, metál-, reggae- és indusztriális gótfolkzenék legkiválóbb alkotásai, és amelynek a Matula Magazin szerkesztősége a programigazgatója, mivel sajnos mást nem ismerünk ebben az országban, aki képes lenne felnőni a feladathoz.
Na, és legyen egy, amiben van dzsessz meg komolyzene, de most aztán kuss legyen, be van tömve a szátok nektek is, zabáljatok.
Tévé
Tojás Tóbiás a falra ült / Tojás Tóbiás lependerült / Hiába száz ló, száz katona, / Tóbiást nem szedik össze soha. Az MTV további sorsáról ennyi elég is.
Két országos kereskedelmi televíziós csatorna Magyarországon felesleges luxus. Ez pedig még a kisebbik baj, a nagyobbik az, amikor mondjuk kedd este nem lehet nyugodtan megnézni egy izgalmas riportot a Tv2-n az Aktívban, mert egész egyszerűen muszáj percenként átkapcsolni az RTL-re, hátha a Fókuszban valami még érdekfeszítőbbet kezdenek el tárgyalni. Ezt a tarthatatlan helyzetet nagyon egyszerűen helyre lehetne hozni, és tényleg csoda, hogy még senkinek nem jutott az eszébe: össze kell vonni a kettőt. Mielőtt valaki a szabad piac vagy valami hasonlóan undorító amerikai találmány nevében elkezdene tiltakozni, hadd jegyezzük meg, hogy mértékadó médiagazdaságtani okfejtések szólnak arról, hogy egy egyszereplős tévécsatorna-piac lényegesen szélesebb rétegeket kiszolgáló műsorstruktúrához vezet, mint a duopol modell, úgyhogy pofa be.
A létrejövő Egyesült Magyar Kereskedelmi Tévécsatornát RTL Klubnak kell hívni, hiszen szerencsétlen Tv2 még a Megasztárral sem volt képes magáról lemosni a média örök lúzerének szerepét. A Tv2 szerepének minimálisra csökkentésével egyébként is megszabadulhatunk a magyar média leggázosabb figuráitól Vujity Tvrtkótól kezdve Frei Tamásig.
Hogy az a sok, magát a vitaindító cikkünk olvasása után összefosó újságíró ne azzal kezdje nagy ívű reformunk kritikáját, hogy itt egy arcátlan centralizációs tervről van szó, amit a múlt rendszerből már megismerhettek, úgy határoztunk, a jelenlegi kábelhálózatokon található pornócsatornák számát megduplázzuk, így rögtön lesz kettő. Műsorukat összeegyeztetik, vagyis például míg az egyiken egy hagyományos csoportos formáció megy, a másikon valami extrém. A vibrátorreklámok NEM fedhetik egymást.
Filmes adóból bőven elég egy, amit az HBO, a Cool, az M2, a Duna, a Viasat3 és a Filmmúzeum programjából gyúrunk össze jól tudván azt, hogy ezeken a csatornákon a teljes műsoridő 85 százaléka nézhetetlen töltelék. Külön csatornát indítunk ugyanakkor a sitcomoknak, és egyéb, hozzánk el sem jutott, de értékelhető sorozatoknak, amiket nem hajnali fél kettőkor kellene vetíteni. A HírTv és egyéb hírtelevíziós próbálkozások megszűnnek.
Internet
Magyarországon jelenleg három szerkesztőség létezik, ami egyáltalán hasonlít arra, amit szerkesztőségnek szokás nevezni. Az egyik a már feljebb taglalt HVG, a másik kettő pedig a két nagy össznemzeti portál, az Origo és az Index. A tökéletestől sajnos mindkettő igen messze áll, úgyhogy ki nem fogjátok találni, mit fundáltunk ki a helyzet megszerelésére - naná, hogy egyesíteni kell a kettőt.
Az Egyesített Portál Origós része gondoskodik majd arról, hogy az olvasók megtudják, mi az isten történik körülöttük, az Indexes pedig arról, hogy a cikkeket el is olvassa valaki, és ne fulladjanak már a lead után ennen unalmukba. Miután sikeresen levezényeltük az egyesülést, létrehozzuk az egyetlen magyar médiumot, amit a naprakészség fenntartása érdekében érdemes lesz majd rendszeresen olvasni - ehhez azonban ki kell rúgnunk az újonnan felállított szerkesztőség háromnegyedét. Kinek van szüksége végeláthatatlanul hosszú cikkekre arról, hogy miért nem mennek el az emberek szavazni Sopronban? Kinek van szüksége filmkritikákra írásképtelen és buta nímandoktól?
Tehát az ideális szerkesztőség maximum 12 emberből fog állni. Ebből hatan foglalkoznak majd a nemzetközi sajtóban megjelenő cikkek szolgai fordításával, ketten pedig az MTI híreinek villámgyors betördelésével. A maradék négy emberből kettő még sok is lesz a belpolitikai cikkekre, egy-egy meg írhat magyar fociról meg magyar kultúráról, bár most így jobban belegondolva nekik is elég lesz a félállás.
Az a megszámlálhatatlanul sok egyéb weblap meg hadd küzdjön, a legkisebb, magukat médiának képzelő blogoktól kezdve az olyan, már több szerkesztőséget elnyelő szörnyekig, mint a Stop.hu. Náluk a Matula sokkal, de tényleg sokkal jobb.
------
Ennyi. Egy bulvárlap, egy hetilap, néhány rádió- és tévécsatorna, egy portál. Ennél többre nincsen szükség, és akkor ne is menjünk abba bele, hogy minden jel arra mutat: nem csak a fogyasztóknak, de a hirdetőknek se nagyon. RIZSFÖLD!!! RIZSFÖLD!!!
