Kedves Lovas István, kedves kollega!
Köszönjük szépen a kedves leveledet, különös tekintettel arra a több bekezdésnyi névre, amit segítőkészen beléje inzertáltál. Örülünk, hogy te is felszálltál a szekerünkre, és az ország szemitáival, filoszemitáival és antiszemitáival egy csónakban evezve igyekszel végre feketén-fehéren kideríteni, hogy pontosan ki is ad a metélt faszával uzsorakamatot az MTK-stadionban.
Ahogy azt te magad is tudod, te egy meglehetősen színes egyéniség vagy, aki élénken foglalkoztatja az ország teljes lakosságának fantáziáját. Nos, úgy érezzük, leveled elolvasása után sikerült megfejtenünk azt a bonyolult jellemet, ami neked van. Ehhez nagyban segítségünkre volt Marc Chagall, a híres ZSIDÓ Életem című, önnön fiatalkorát feldolgozó könyve. Mint azt te is nyilván tudod, Chagall Vityebszkben, igen sok ZSIDÓ között nőtt fel, és könyvében az akkoriban még sokszínű és változatos ZSIDÓ figurák jó széles palettáját ismerteti meg az olvasóval. Kedvesen emlékszik vissza például azokra a fiatal, erőtől duzzadó ZSIDÓkra, akik a piacon úgy kapták fel a súlyos, heringekkel teli hordókat, hogy a gyermekkorú, de már akkor is ZSIDÓ Chagallnak leesett az álla, és arról álmodozott, hogy ha felnő, ő is ekkora darab ZSIDÓ szeretne lenni.
A holokausztban ez a típusú ZSIDÓ is majdnem kipusztult. Aki életben maradt, az meg mind elment Izraelbe, hiszen a kétkezi munka közel állt a szívéhez, és a sivatagban követ törni csak jobb, mint Szovjet-Oroszországban megdögleni a fagyban. Leveledet olvasva azonban hirtelen szíven ütött minket a felismerés: István, hát hiszen te pont ilyen vagy! Egy életerős ZSIDÓ, akinek esze ugyan nincs sok, viszont kedves bumfordiságával, örökké mosolygós arcával mindig vidámságot vitt a galíciai falvak dolgos mindennapjaiba beleszürkült ZSIDÓk életébe! Szinte magunk előtt látjuk a képet, ahogy vállaidon egy-egy heringes hordóval masírozol végig a vityebszki főutcán, a sok kis ZSIDÓ pedig tátott szájjal lesi a mutatványt.
István, tudjuk, hogy nincs könnyű dolgod. Ma, amikor minden ZSIDÓ a világbank elnöke, atomfizikus vagy Kertész Imre szeretne lenni, mit csináljon egy ZSIDÓ, akinek csak örök optimizmust és két erős kart adott a sors? Az utolsó ZSIDÓ, aki ilyen adottságokkal vitte valamire, az a neves maffiózó, Benjamin "Bugsy" Siegel volt, de őt is kinyírták 1947-ben!
Az teljesen nyilvánvaló, hogy az újságírás mezején nincsen semmi keresnivalód, és sajnos ugyanez igaz a jogi-, orvosi-, üzleti-, művészeti-, ószeres-, uzsorás- és rabbi-pályára is! István, az isten szerelmére, ekkora darab ZSIDÓkra Ariel Saron testőrségén kívül már sehol nincsen szükség!
Üdv,
Matula Magazin
(A szerkesztőség a vitát lezártnak tekinti.)
