Kezdjük egy nagyon komoly figyelmeztetéssel: aki érettségi után még mindig valamilyen szubkultúrához tartozik, és szarunk jelen esetben arra, hogy indusztriális metálgót vagy rapper-gabber, az pont akkora köcsög, mint aki templomba jár ennyi idősen. Mivel azonban a középiskolás éveket kultúrember az útkeresésnek szenteli, elkerülhetetlen, hogy ideig-óráig megmerítkezz az ifjúsági szubkultúrák hülye ruhákkal és kisebbségi komplexussal teli világában.
Hogy a fogalmat is tisztázzuk: ifjúsági szubkultúrának mi most itten minden olyan csoportosulást nevezünk, amelyhez önként csatlakozik az ember tinédzser gyermeke. Amennyiben valamilyen veled született szubkulturális hátrányban szenvedsz (buzi, zsidó vagy valami még rosszabb vagy), azzal mi most nem foglalkozunk, viszont te legyél vele csak nyugodtan boldog, mert beléd van kódolva a deviancia, ami pedig bármely normális középiskolában roppantul vagány dolog.
Ez a szubkultúrásdi általában a kisfiúk játszótere, a kislányok nagy része hajlamos az az irányzat felé tendálni, ahol a jó pasik meg a csini ruhák vannak. Legrosszabb esetben pedig csapódnak az aktuális csávójuk bandájához. Ezért most csak a fiúknak osztjuk az észt, kedves kislányok nektek legyen elég annyi, hogy igyekezzetek olyan csapathoz tartozni, amelyben elvárják tőletek a gusztusos öltözködést, és a lehető legmesszebb állhattok a kinyúlt Junkies-pólót és rövid fekete szoknyát viselő szerencsétlenektől. Ja, és a puncikátokat is borotváljátok rendszeresen, bár ez nem tartozik szigorúan ide.
14 és 18 éves korod között optimális esetben évente egyszer válthatsz szubkultúrát - aki ennél kevesebbszer teszi, az gyáva és ciki, aki ennél többször, az meg hiteltelen. Az, hogy melyikeket próbálod ki, csak részben fog tőled függeni Az igazság az, hogy leginkább valami olyan véletlenszerű esemény lesz a meghatározó, mint hogy például valamelyik haverod bátyja milyen zenét hallgat. Ilyenkor az egész kis galeritek kollektíve újfajta ruhákat kezd el hordani, kicsit úgy, mint amikor a Metallica tagjai egészen véletlenül egyszerre vágták le a hajukat.
Nincs még egy olyan erős szubkultúra-formáló erő, mint egy újfajta kábítószer megjelenése a piacon. Akiknek volt szerencséjük a kilencvenes években felnőni, pontosan tudják, hogy micsoda könnyebbséget jelentett a speed és az extasy tömeges elterjedése. Innentől kezdve véget is ért a buktatókkal teli útkeresés időszaka, hiszen mindenki, akinek volt esze és szeme csatlakozhatott a menő, nyugatias és új önpusztító szubkultúrához: a drogos teknósokhoz.
Mivel sajnos nem tudjuk garantálni, hogy a következő néhány évben ismét felbukkan valami ilyen elemi erővel hódító divatirányzat (kivéve, ha valaki ad nekünk egy jól felszerelt droglabort), most igyekszünk áttekinteni azokat a szubkultúrákat, amelyek az évtizedek során bebizonyították, érdemes eszméiket minden fiatalnak magukévá tenni. Valamint azokat is, amelyeknél még a szcientológiát vagy a hitgyülit is érdemesebb választani.
Ami vállalható
Először is: punknak muszáj lenni. A punk ugyanis a muszlim vallás elterjedése óta az első eszmerendszer, amely a világ valamennyi kérdésére képes logikus választ adni, és itt nem a hülye tarajakra meg a betétes Martensra gondolunk, amit azért 14 évesen már illik a szülőktől kikönyörögni. A punk az út, és a punk a cél, valamint ha több kérdésed van ezzel kapcsolatban, akkor te nem vagy punk.
Az összes említésre méltó szubkultúra valójában a punk valamilyen variációja, még ha ez elsőre nem is tűnik evidensnek. Vegyük például a graffittizést, melynek a lényege természetesen egyáltalán nem mindenféle olvashatatlan, ám nagy műgonddal kidolgozott ábrák elkészítése, hanem egyszerűen a közvagyon rongálása, ami ugye rohadtul punk dolog. Egyetlen tinédzser fiúnak sem szabad kihagyni azt az élményt, amit egy belvárosi bérház falának festékkel lefújása, vagy egy villamos belsejének alkoholos filccel kidekorálása jelent. Nehogy azt hidd, hogy bármiféle rajztudásra szükséged van: ha csak két vonalat húzol, akkor is ugyanazt az izgalmat érzed majd, mint a kapucnis pulcsiban metróalagutakban rohangászó nagymenők.
Ahogy az közismert, a punk és a skinhead kultúra sok szempontból egymás mellett fejlődött, és ez bizony azt eredményezte, hogy skinheadnek lenni kúl. Kissé buzis, ám hihetetlenül menő ruhák, brutális fejek, sör- és fociimádat - ha nem lenne ez a zavaró cigányverős tripjük, simán ők lennének a kedvenceink. Ennek ellenére mégis azt mondjuk, legalább egy hétig mindenkinek érdemes skinheadnek lennie. Ez az egész szubkulturásdi végső soron amúgy is a szüleid idegesítésről meg a kamaszkori lázadásról szól, és azt tényleg garantálhatjuk, hogy semmivel sem tudod majd annyira kiakasztani a családot, mint amikor megjelensz egy szombati ebédnél tarkopaszon, fehér cipőfűzős bakancsban és bomberben, és még az előétel közben elkezdesz a fehér faj felsőbbrendűségéről szövegelni. Mivel szüleid sült hülyék a szubulturák világához, ne felejtsd el azt mondani: "Apa, anya, szkinhed lettem, utálom a cigányokat!" A hatás garantált. Persze ha a szüleid nagyban bólogatnak, akkor kénytelen vagy a petyhüdtfaszú antirasszistákhoz csatlakozni.
Ami nem
Nem fogunk itt most minden, Magyarországon harminc tagot számláló szubkultúrát felsorolni, lényegalényeg: azokban mindig megbízhatsz, amelyek elsődleges célja a borzasztó hangos zene, az önpusztítás és a szarás bele a világ dolgaiba. Ahol nincs meg ez a három dolog egyszerre, az gyanús, nagyon gyanús. Akár halk a zene, akár egészséges életmódot kell folytatni, akár rendszeresen kell béketüntetésekre járni, azonnal tudnod kell: neked nem ebben a csapatban kell játszanod.
Vegyük például a különböző extrémsportok köré szerveződő közösségeket. A gördeszkások még úgy ahogy rendben vannak, a snowboardosok már egy fokkal rosszabbak, a véget pedig azok a mountain bike-os idióták jelentik, akik teljes védőfelszerelésben tekernek végig a Szilágyi Erzsébet fasoron. Most, hogy jobban belegondolunk, ezek tulajdonképpen nem is egy szubkultúra. Ők sportolók, bazmeg! A sporthoz meg ennyi idős korodban csak akkor lehet közöd, ha az egyébként minden tiszteletet megérdemlő focihuligán-szubkultúrához akarsz csatlakozni.
És. Akkor. Vannak. Még. A. Hippik. A Szenny. Sokféle mutációként rombolják az egészséges társadalmat, egyetlen közös tulajdonságuk (azon kívül, hogy BÜDÖS HIPPIK) az ízléstelen öltözködés. Ott vannak például a goások, meg a hitük, hogy kétezer táncoló ember betépve egy mezőn, na az aztán biztos meg fogja változtatni a világot. Aztán a magukat punknak álcázó hippik, a balos-vega-liberális-foglaltházas barmok, akik szerint még a mezőn betépve táncolás sem kell, egyszerűen csak neki kell állni a világ megváltoztatásának. Tartsd magad ezektől távol, mint a pestistől.
Most hogy idáig is eljutottunk, szeretnénk megkérni, hogy sétálj el egy közeli tükörhöz, és vedd magad alaposan szemügyre. Mindegy, hogy egészalakos, vagy csak kis fürdőszobai vacak. Na. Mit látsz? A bőröd színére koncentrálj. Ugye fehér? Gondoltuk. Sejted mi jön most? Tényleg nem? Hát hogy ne próbáljál néger lenni, te kis hülye! Az odáig rendben van, hogy hiphopot hallgatsz, de az isten szerelmére, eszedbe ne jusson igazi hiphop-arcnak lenni. Trükkös bagázs, hiszen hangos zenét hallgatnak, sok füvet szívnak és szarnak bele a világba, tehát akár jó arcok lehetnének, de sajnos nem azok. Pontosabban van, aki igen, de az mind n-é-g-e-r. Bár a bőgatya tradicionálisan magyar nemzeti ruhadarab, azért azt már csak sikerült megfigyelned, hogy a csikósok szerkójára soha nem volt ráírva, hogy FUBU.
Fontos még eldöntened, hogy amikor belemászol egy szubkultúrába, egészen pontosan meddig is akarsz belemászni. A fenti skinheades vonalnál maradva: egy Fred Perry inget muszáj lesz beszerezned, ha hiteles kopasznak akarsz látszani, viszont egy Amerikai História X-es mellre tetovált kurva nagy horogkereszt talán már egy kicsit túlzás lenne. A legegyszerűbb az, ha a morális dilemmák elkerülése végett eleve nem tartozol olyan csoportosulások, amelyeknek alapvető tulajdonsága, hogy a tagjaik kénytelenek életre szóló hülyeségeket csinálni a testükkel. Vagy ha mégis muszáj motoros rockernek lenned, akkor legalább a válladra tetováltass és ne a homlokodra.
Soha ne vedd félvállról a szubkultúrásdit. Nincs nagyon ennél komolyabb dolog a középiskolában.
