Amikor Budapest éttermeit gyalázzuk, sajnos gyakran megfeledkezünk az egyik legfontosabb szegmensről: a gyorséttermekről. Pedig a helyzet siralmasságáról sokat elmond az, hogy ebben a városban a Meki és a Burger King a tizenöt perc alatt jóllakni akarók számára a jobb választások közé tartozik, még akkor is, ha kedvenc budapesti városi legendámat a laborban kielemzett gyrosról és a több különböző, közel-keleti férfitől származó spermáról soha nem tudtam igazán elhinni.
A gond az lehet, hogy magyar gyorséttermi tradíciók egyáltalán nincsenek, talán csak a talponálló henteseket az egyébként tényleg minden igényt kielégítő kolbászaikkal meg hurkáikkal lehet kisebb jóindulattal ebbe a kategóriába besorolni, viszont próbált-e már Ön két hurka, négy szelet kenyér és néhány almapaprika után dolgozni, baszomalássan? A kontraszt egy bécsi túrán tud leginkább szembe szökni, abban a városban hajnali ötkor is tökéletes kasekrainert lehet enni. Mondok valami igazán megdöbbentőt is: Budapesten nem lehet ehető hotdogot kapni.
Az egyetlen hely, amely Budapesten igényesen ki tud elégíteni egy, a minőségre még hétfőn reggel háromnegyed nyolckor is adó irodai patkányt, az Arany János utca 16-ban található Brunch pékség és szendvicsbár. Kultúrember ugye nem reggelizik otthon, vesz valami szart munkába menet, aztán már a bekapcsolt számítógép előtt betolja a pofájába, addig is lehet olvasgatni az Origót meg az Indexet. A Brunch pedig gondol ezekre az évek óta kikapcsolt hűtővel élő szerencsétlenekre is: kiváló péksütemény-kínálatával és sokféle iható joghurtjával messze veri az átlagos magyar közértet, hogy a budapesti metróállomásokat orvul monopolice bitorló, és kizárólag mikróban felmelegített mirelit gusztustalanságokat áruló pékségeket ne is említsem. Hadd ajánljam személyes kedvencemet, a gesztenyés croissant-t, ami egy jéghideg Red Bullal kísérve a legszarabbul induló napot is képes egy kicsit széppé tenni.
Aki már dolgozott irodában, pontosan tudja milyen, amikor beüt a déli éhség. Tizenkettőkor még pofátlanság kimenni, dél után húsz perccel viszont már képtelen az ember azzal foglalkozni, hogy most akkor pofátlan lusta disznónak lesz-e tartva. Muszáj táplálékhoz jutni, éhesen egyébként sem lehet dolgozni. Ekkor kezd el ragyogni teljes fényében a Brunch, minden hasonló profilú budapesti hely végigpróbálása után teljesen egyértelmű, hogy ők csinálják a város legjobb szendvicseit (dobogós még a Marie Kristensen a Ráday utcában és - nyugodtan lehet sápítozni - a Subway).
Hiába hiszi azt a pórnép, hogy egy osztrigapörköltet dupla leszúrt rittbergerrel nagyobb szakácsteljesítmény elkészíteni, mint egy normális szendvicset, róluk csak azok a paraszt múzeumlátogatók tudnak eszembe jutni, akik szerint valami Rubens festmény azért is jobb, mit egy Mondrian, mert míg az utóbbin csak pár vonal van, addig az előbbin egy halom lengén öltözött dagadt asszony. Jó szendvicset csinálni igenis művészet, legyen szó a New York-i mindennel megpakolt bagelről vagy az egyszerű spanyol fokhagymás-paradicsomos-jamón serranós bagettről.
Anélkül, hogy ilyen hülye kulinár-buddhista baromságokba belemennénk, szögezzük le elsősorban, hogy kevés étel múlik annyira a tökéletes alapanyagokon, mint a szendvics. Itt nem lehet sütögetéssel maszatolni, ha a kenyér nem tökéletes, lehet is az egészet kivágni a szemétbe. A Brunch valamilyen félbevágott bagett méretű, kiváló tömzsi zsömleszerűséggel dolgozik, ami kívánság szerint lehet barna vagy fehér, ebbe megy a matéria, öt-hat összetevőnél sohasem több. Az, hogy éppen milyen kombinációban, az leginkább attól függ, hányra érünk oda - dél körül még nagy a választék (a körözöttes és a Provence-i sonkás különösen ajánlott), egy után már csak a Bank Centerből kijáró nyakkendős majmok által meghagyott maradékot gyűjthetjük be.
A Brunchban nem lehet enni, kizárólag elvitelre adnak szendvicset meg tüchtig kis műanyagdobozba pakolt salátákat. Ne bánkódjunk ezen, inkább húzzunk vissza munkahelyünkre, annak is a konyhájába, ahol egy Blikk megnyugtató társaságában érezhetjük magunkat igazán királynak a nyolc-tíz-tizenkét órás robotnak legalább húsz percében. Ha jó napunk van, még az egyetlen jóseggű kolleganő is pont ugyanakkor ebédel.
Brunch pékség és szendvicsbár
Arany János u. 16
Telefon, Weboldal nincs.
A Matula Magazinban megjelenő étteremkritikák tárgyául szolgáló ételeket a szerző a saját, esetleg a közvetlen környezete pénzével kifizeti, nem pedig a kiadó állja a cehhet. A minősített vendéglátóipari egységet legalább háromszor keressük fel. Meggyőződésünk, hogy e két tényező együttállása jobb, szebb és valósabb kritikák megszületéséhez járul hozzá.
