Matula News Network - Kedves olvasóink, ezúttal a Matula Network amerikai kábeltelevíziójától, a Matula News Networktõl (MNN) veszünk át egy nem mindennapi képes anyagot. Amerikai kollégáink egyedülálló feladatra vállalkoztak, amikor egy nano méretû atomtengeralattjáróval és két vakmerõ riporterrel utazást tettek a haldokló pápa testében, hogy elsõ kézbõl tudósítsanak a római katolikus egyházfõ szenvedéseirõl. Hogy miért csak most jelentkezünk, nos, ez is kiderül riportunk végén. (A szöveget és a képeket a felvételbõl közöljük.)

NARRÁTOR: Jó estét kívánok mindenkinek, Önök az MNN-t látják! Ahogy ígértük, néhány másodperc múlva saját szemükkel láthatják Jerry Cunningham és Tom Gonzales különleges riportját II. János Pál pápa szenvedéseirõl, amit ez a két vakmerõ fiatalember a lehetõ legközelebbrõl vett szemügyre. Figyelem, gyengébb idegzetûek alaposan rúgjanak be, és készítsenek elõ egy lavórt, mert explicit képsorok következnek. Jó szórakozást, és kellemes gyászolást!

JERRY: Megrendült a világ, amikor februárban kétszer is kórházba került a nyolcvannégy éves pápa. Szívszorító volt nézni, hogy képtelen megszólalni a hívek elõtt azután, hogy gégemetszést hajtottak rajta végre a Gemelli kórház orvosai Rómában. Húsvétkor, a keresztények legnagyobb ünnepén, pedig már csak néhány pillanatra láthattuk. Tom?
TOM: Alig bírtam odanézni, Jerry! Iszonyú szenvedést élhetett át! Szerintem Jézus Krisztus sem szenvedett ennyit, hiszen ókor lévén akkoriban erõsebb volt az immunrendszere! Azt mondtam magamban, Jerry, hogy ezt látni kell. Meg kell mutatni az embereknek ezt a hihetetlen nagy fájdalmat, hogy megértsék, hogy felfogják, Jerry, mekkora akarat feszül II. János Pálban! Ez maga az élet szeretete! Jerry?

JERRY: Amikor Tom elõállt ötletével, elõször nem hittem a fülemnek. "Mi van, Tom, megõrültél? Ezt lehetetlen megcsinálni!" Mit is választoltál erre, Tom?
TOM: Azt, Jerry, hogy a Matula Networknek semmi sem lehetetlen. Pontosan ezt mondtam. Jerry, de azt hiszem a nézõk még mindig nem tudják, mirõl van szó! Beavatnád õket, Jerry?

JERRY: Igen, Tom, noha te vagy a kapitány! Szóval, kedves nézõink a fejlett haditechnikának hála, ma már nem lehetetlen, hogy egy nukleáris meghajtású, ballisztikus rakétáit a víz alól indítani képes tengeralattjárót, a szakzsargonban SSBN-t a köbmilliméter törtrészére, nano méretûre kicsinyítsünk annak legénységével együtt, hogy a világ legapróbb szegletébe is eljuthassunk vele. Tom?
TOM: Akárhová eljuthatunk vele, Jerry, akár egy emberi szervezetbe is. Úgy döntöttünk tehát Jerryvel, kedves nézõink, hogy megvalósítjuk azt, ami minket igazán foglalkoztatott: testközelbe hozzuk II. János Pál mérhetetlen szenvedéseit az érelmeszesedéstõl kezdve a Parkinson-kórig! Tartsanak hát velünk!


TOM: Micsoda pompás tavaszi idõnk van, Jerry! Szinte harapni lehet a frissességet, de mi mégis a mélybe tartunk. Szombat délelõtt van, a pápa szenvedései már kétszáz százalékosak!
JERRY: Ezer, Tom, már ezer!

TOM: Igazad van, Jerry, ez bámulatos! Szóval, itt lötyögünk tengeralattjárónkkal egy inzulinos palackban a pápa mellett a Vatikánban, azaz már átestünk a mikroteleportáláson. Hogy érzed magad Jerry?
JERRY: Mintha porszem lennék egy vödör homokban, Tom, de azt hiszem, ez nem a tréfálkozás ideje! Alattunk a pápa ájultan fekszik, azt hiszem, indulhatunk, minden megvan, igaz, Tom?
TOM: Nyugodt lehetsz Jerry, egy ilyen nukleáris kütyüvel a Sátánnal is szembeszállnék! Indulhatunk!

JERRY: Amíg Tom a mûszerekkel vacakol, elnézést, kolléga, szóval addig elmondom, mit fogunk pontosan csinálni. Tehát a pápa orrán át bevezetett kanülön keresztül jutunk be a testbe. Az orrüregbõl rögtön az agynak vesszük az irányt, hogy képet kaphassunk a Parkinson-kórrol. Az agyból a szájüregbe jutunk, majd a légcsövön át elérjük a tüdõt. A tüdõ falán kis lyukat ütünk hogy átjussunk az érrendszerbe, ahol folytatjuk utunkat. Megnézzük a létfontosságú szerveket, a szívet, a vesét, majd ez utóbbin keresztül a vizelettel távozunk a szervezetbõl, úgy két-három óra múlva. Tom, készen állsz?
TOM: Tökéletesen, Jerry, nem kell aggódnod. Felkészültél? Csak bólints, ha igen! (...) Oké, rendben, akkor, három..., kettõ..., egy..., START!


JERRY: Mi van a képen, Tom? Elég rémisztõ a látvány!
TOM: És még csak a szenvedések elején járunk, Jerry! Ez, kérlek szépen, röntgenkép a koponyáról. Azért kapcsoltam át erre a nézetre, hogy beletaláljunk az orrlyukba. Ha most kicsit megrándulna a kezem, szilánkosra törnénk a szentatya felsõ állkapcsát! Micsoda fájdalommal járna, te Jézus Úristen!
JERRY: Akkor nem zavarlak, Tom, csöndben izgulok tovább a háttérben!

JERRY: Hölgyeim és uraim, minden probléma nélkül bejutottunk! Már elhagytuk a kanült, a fedélzeten a hõmérséklet elérte a 38,3 Celsius-fokot. Ez azt jelenti, hogy nagyon lázas a pápa, igaz, Tom?
TOM: Igen, de ez most a kisebbik baj, Jerry. Mi a f***ért nem mûködik a légkondink?
JERRY: Tényleg, Tom, miért nem? Megnézzem?
TOM: Már tudom, Jerry, a takony teljesen belepte a szénszûrõinket. Sebaj, a show-nak folytatódnia kell tovább! Irány az agy!


JERRY: Hát ez elképesztõen fantasztikusan néz ki, Tom! Vajon csak a legnagyobb bölcseknek ilyen gyönyörû a neuronpályájuk? Ez gyönyörû, Tom! Hallasz?
TOM: Igen, Jerry, hallak, és látlak is! Jerry közben kimászott a tengeralattjáróból, hogy a helyszínrõl tudósítson! Nagyon veszélyes mutatvány ez, kedves nézõink, egy erõsebb filozófiai gondolat a tudatalatti legmélyebb bugyrába sodorhatja Jerryt! Mit látsz, Jerry? Lehet valamit érezni a Parkinson-kórból?
JERRY: Hát. Igen, azt hiszem, igen! Kedves nézõink, itt állok egy úgynevezett substantia negra típusú agyszövet-dombocskán. Nagyon kicsi a dopaminszint, Tom, a bokámig sem ér! A dopamin az agy jelátvivõ anyaga, ha az elfogy, az akaratlagos mozgásokat nem tudja összehangolni az agyközpont, ezért remegnek a parkinsonos betegek. Nem hoztunk egy kis dopamint, Tom?
TOM: Az életbe, Jerry, azt elfelejtettük! Rá tudok állni viszont az agyhullámokra, ha érdekel, talán megtudhatunk egy két dolgot a pápáról, amit különben sosem! Jerry?
JERRY: A fenébe, Tom, az ombudsman így is alig akarta engedélyezni a projektet, ezt meg végképp megtiltotta. Szerintem álljunk tovább, irány a törzs!


TOM: Kedves nézõink, amint láthatják Jerry II. János Pál gégéje fölött egyensúlyoz, bármikor lezuhanhat, elég hozzá egy rossz mozdulat! Innen jól látszik a metszés, de mik azok a fehér pöttyök tizenkét óránál, Jerry?
JERRY: Fogalmam sincs, Tom, ha Jim Morrisonban volnánk, azt mondanám, kokain, de most csak viccelek. Azt hiszem, Tom ilyen nehéz helyzetben már csak a derû segíthet! Borzasztó egyébként a hangzavar, fülsüketítõ a szentatya zihálása, borzasztó kínjai lehetnek! De a vágás szép, a Gemelli klinika orvosai kitûnõ munkát végeztek!
TOM: Meghiszem azt, Jerry! Készen állsz, hogy alászálljunk a tüdõbe?


JERRY: Hölgyeim és uraim, a szentatya tüdejébõl jelentkezünk! Kissé áporodott a levegõ, és ez nem jó jel. A szív még ver, Tom?
TOM: Lassan, de biztosan, Jerry, nyugodt lehetsz! A nézõknek azért elmondom, bár nem akarom felkavarni az érzéseiket, de ha esetleg, hangsúlyozom, HA ESETLEG beállna a halál, nagy pácban lennénk Jerryvel! Ha jön a hullamerevedés, nem tudom, hogy jutunk ki innen! Ha a nukleáris rakétákat kellene használnom, nemhogy a ravatalból nem lenne semmi, de a temetés helyett a hamvasztást is elintéznénk. Jerry, mi a helyzet odakint?

JERRY: Hát semmi jó, ezzel a tüdõvel már egy teknõsbéka is fulladozna, Tom! De valami furcsaságot is látok ám! Tom, ugye a szentatya nem dohányzott, igaz?
TOM: Azt hiszem, Jerry, nem.

JERRY: Mert némi kátrány megfigyelhetõ a tüdõ bolyhos falán! Megnézem, pillanat. (...) Ah, már értem! Kedves nézõink, ez a tömjénfüst mellékterméke, érzem az illatán! Csak az Egészségügyi Világszervezet ne lássa az adásunkat, Tom, a kocsmák után azonnal mentesítenék a füsttõl a templomokat is!
TOM: Az mindennek a teteje lenne, Jerry! Felkészültél arra, hogy átfúrjuk magunkat az érrendszerbe, és meglátogassuk e porhüvely legszentebb részét, a szívet?
JERRY: Tom, ha csak erre gondolok, gyorsabban ver az enyém is!


TOM: ...
JERRY: ...

TOM: ...
JERRY: ...

TOM: Jerry!
JERRY: Thomas, nem jutok szóhoz! Hát ez volna az? A hatalmas szíve ennek a hatalmas szeretetembernek..., már nem is találok szavakat!

TOM: Én sem, Jerry, nézd inkább a hemoglobinokat! Hogy jönnek-mennek! Szaladgálnak! Boldogok!
JERRY: Én játszani akarok velük! Ugrálok egy kicsit, Tom, olyan könnyû a szívem, miközben mérhetetlen szomorúság tört rám!

TOM: Miért, Jerry, azon kívül, hogy persze értem, hogy szomorú vagy, hiszen mindenki az!
JERRY: Nos, Tom, és kedves nézõink, az igazság az, hogy II. János Pál szíve nem azért nagy, mert csordultig van szeretettel, hanem a keringési dekompenzáció miatt! Kicsi a vérnyomás, ezért nagyobb szívmunkára van szükség, nagyobb izomzatra, érted, Tom?

TOM: Értem Jerry! Ezért is volt olyan nehéz bejutni ide, igaz Jerry?
JERRY: Igen, Tom, sajnos fellépett a szívbillentyû insufficiencia, ami az elhasznált vér visszaáramlását okozza. Nem untatlak, Tom?

TOM: Nem, nem, hiszen azért jöttünk, hogy képet kapjunk a pápa beteg szervezetérõl. Csak olyan szomorú ennyire közelrõl szembesülni ezzel a mérhetetlen szenvedéssel.
JERRY: Felírjam az elmeszesedett artéria falára, hogy itt voltunk? Csak valami emléket szeretnék hagyni, mielõtt nekiindulunk a vesének!


TOM: Kedves nézõink, elérkeztünk a veséhez, utazásunk lassan véget ér. Megrendülten állunk az emberi szenvedés nagysága elõtt! Jerry?
JERRY: Bizony, Tom, nem lehet valami könnyû egy ilyen lerobbant szervezetben élni, ez rosszabb lehet a pokolnál is. A pápa veséje a legfrissebb jelentések szerint lassan felmondja a szolgálatot, ezért lehet, hogy bélszondát kell beültetni. Mennyi az idõ most, Tom? Kicsit késésben vagyunk, igaz?

TOM: Este fél tizenegy van, Jerry. Lassan be kéne jönnöd a tengeralattjáróba, hogy a vizelettel együtt kijuthassunk! Jerry? Jerry?
JERRY: Tom, valamit nem értek! Mintha..., nem hallod ezt a dübörgést? Tom!!!

Ebben a pillanatban hatalmas robbanás rázza meg a tengeralattjárót, a szerkezet eresztékei úgy csikorognak, mintha rakétatalálat érte volna a hajótestet.

TOM: Kedves nézõink, Jerryvel megszakadt a kapcsolat! A pápa veséje felrobbant, elfüstölt. Jerry eltûnt, a hõmérséklet rohamosan csökken. Hölgyeim és uraim, a pápa halott! Nincs többé, és mi be vagyunk ide zárva! Meg kell keresnem Jerryt, de fogalmam sincs, hol kezdjek hozzá! Mint már utaltam rá kegyeleti okokból nem akarom használni a nukleáris robbanófejeket, de egy amerikai élete forog veszélyben!

(...)


TOM: Úristen, Jerry élsz még?
JERRY: Az életbe Tom, már azt hittem nem! Nemrég tértem magamhoz valami irtózatos bûzre, mi történt?

TOM: Felrobbant a szentatya veséje, és te valahogy a vastagbélben kötöttél ki! Ez a barna itt körülötted, nos, ez, azt hiszem, az utolsó vacsora. Jerry?
JERRY: Ööö..., Tom, kikapcsolnád egy kicsit a kamerát, szeretnék egy sort káromkodni!

(...)

TOM: Kedves nézõink mély megrendüléssel vettük tudomásul, hogy II. János Pál több mint negyedszázados pápaság után búcsút mondott a világ katolikus híveinek. Talán valamit hozzá sikerült tennünk ahhoz a mérhetetlen fájdalomhoz, amit Önökben a szentatya szenvedése és, bizton állíthatjuk, kínhalála okozott. II. János Pál nyugodj békében, áldott legyen a neved. Jerry?
JERRY: Bár illõ volna most szótlan maradnom, de a nézõk iránti kötelességem felülemelkedik gyászomon, és befejezem, amit ketten Tommal elkezdtünk. Szóval a vastagbélben ragadtunk néhány órára, mert a menekülési útvonalakat, azaz a kanülöket eltávolították a pápa testébõl. Szerencsénkre hamar kezelésbe vették a halottat, így amikor kimosták a pápa testét, kijutottunk, de valahogy elfelejtkeztek rólunk, így végül a kanálisba kötöttünk ki. Tom?

TOM: Igen, minden pontosan így történt Jerry. Felvételeink sajnos nincsenek, mert a tengeralattjáró kommunikációs rendszere felmondta a szolgálatot, így a CIA-nak három napba telt, mire meglelt bennünket Róma csatornarendszerének egyik eldugott pontján. Amikor végre visszakaptuk eredeti méretünket azonnal a vágószobába igyekeztünk, és elkészítettük az anyagot. Így végzõdik történetünk, nem maradt más hátra, mint hogy elköszönjünk. Jerry?
JERRY: A viszontlátásra! Tom?
TOM: Minden jót, és ne szomorkodjanak, fel a fejjel!

NARRÁTOR: Kedves nézõink, Önök az MNN esti adását látták! Reméljük jól szórakoztak, és kellemesen gyászoltak! Nyugodalmas jó éjszakát kívánok!