Tamás Bence Gáspár - Új featúránk van! Eszeveszett a fejlődés! Ezentúl a magyarországi forgalmazó is bekerül macskapöcsnyi stáblistánkba. Ha tehát valami nagyon szigorú összefüggést vélünk felfedezni film és forgalmazó között, akkor úgy odacsapunk, mint Gizmodo mobil játékgép a konkurenseknek!

Á P R I L I S 7.

Constantine - A démonvadász (Constantine)
Feliratos amerikai akcióthriller, 121 perc, 2005
Rendező: Francis Lawrence; szereplők: Keanu Reeves, Rachel Weisz

Újabb képregény-feldolgozás, ezúttal a Hellblazer címűé, amit ugyan nem ismerek, de az alapsztori (a pokolból szalasztott detektív a jó ügy érdekében - tisztára mint a Hellboy) annyira tűnik eredetinek, mint az X-akták 45. epizódja. Ettől függetlenül a film lehetne jó is, de hogy ne legyen az, nos, erről a rendező Francis Lawrence gondoskodik. Nincs még egy olyan iparág, ahol a papírforma ennyire bejönne, mint a filmnél, ezt mint Knézy Jenő mondom. Kérdés: mit várhatunk egy olyan valakitől, aki a Destiny´s Childnak, Britney Spearsnek, Will Smithnek rendezett egészen mainstream videoklipeket? Válasz: egy egészen mainstream filmet átlagosan jó látványvilággal, átlagosan érdektelen túlvilág-ábrázolással, na meg a Mátrix 3 után tökéletesen hitelén vesztett, átlagos Keanu Reeves-szel. A démonbuziknak persze kötelező.

TÚLVILÁGFILMEK: Túl sok túlvilágfilm készül manapság, ezért nézi inkább mindenki a pápa haldoklását: ott legalább logikus dolgok történnek, annyi túlvilágra való utalással és barokk angyalábrázolással, amennyi feltétlenül szükséges. Hagyjátok el a mozikat, és vegyétek vissza a templomaitokat!

Az ellenkező nem (A Piece of My Heart)
Feliratos amerikai romantikus vígjáték, 99 perc, 2004
Rendező: Matt Cooper; szereplők: Martin Henderson, Piper Perabo

Klasszikus szerelmesfilm, ami tényleg csajoknak való. Én múltkor próbáltam végigülni egy ilyet (Szerelem a végzeten, vagy mi a faszom) moziban, de nem ment. Vagy mégis, mert, ha csajjal vagy, nem mehetsz ki csak úgy*. A csajok persze nem azért néznek ilyen filmeket, mert hülyék volnának, hanem mert gyengédségre vágynak, meg szép és hazug történetekre, ez náluk ilyen természetes dolog. Szóval minden adott a jó kis romantikus vígjátékhoz: Martin Henderson igazi reklámsrác, A körben például nagyon megnyugtató volt, amikor meghalt. A párját a vicces nevű Piper Perabo játssza, aki nem csak hogy norvég-portugál szülők gyereke és vegetáriánus, de legalább annyira karakteres, mint Henderson. Ja, és kicsi a melle is, also ez a film tényleg csajoknak való.

JÓ CSAJFILMEK: Vannak azért nézhető csajfilmek, alátámasztandó azt az évezredekig érlelt gondolatot, hogy nem a ruha teszi az embert. A címüket sajnos nem jegyeztem meg, de Meg Ryan talán kettőben is szerepelt, és Hugh Granttel is készítettek egy-két jót.

Intim vallomások (Confidences trop intimes)
Feliratos francia filmdráma, 104 perc, 2004
Rendező: Patrice Leconte; Szereplők: Sandrine Bonnaire, Fabrice Luchini

Talán az év első országosan forgalmazott jó francia filmje? A sztorija mindenestre olyan, mintha Fenék Tibi ágyékából pattant volna elő: egy fiatal csaj (Sandrine Bonnaire -ijesztő fej, de meggyőző dudák, láttam már rossz és jó filmben is) összetéveszti pszichiáterét egy közgazdásszal, aki így belecsöppen életének legzaftosabb beszélgetéssorozatába. Ahogy mondani szokás, ajánlom mindenkinek, aki szereti Patrice Leconte középnehézsúlyú drámáit, én megnézem, az zicher.

INTIM: Ausztrál tudósok legújabb kutatásai megállapították, ha egy film címében szerepel az ´intim´ szó, 70 százalékos biztonsággal megállapítható, hogy francia, de legalábbis francia nyelvű produkcióról van szó. (Matula Press)

A japán szerető (Japanese Story)
Feliratos ausztrál filmdráma, 105 perc, 2003
Rendező: Sue Brooks; szereplők: Toni Collette, Gotaro Tsunashima; forgalmazza: Budapest Film

Az ausztrál filmekről korábbi számunkban már átvettük, mit kell tudni. Na, most ezt az olcsó szerelmes filmet egy ausztrál ötvenegynéhány éves nő rendezte, a sztori egy geológus nőről, meg egy japán üzletemberről szól. Ennyi erővel két földönkívüli is lehetne ez a két szerencsétlen, akik aztán jól eltévednek a sivatagban, megszeretik egymást, de a japán hirtelen meghal. Most, hogy ellőttük a végét, tanakodjunk inkább azon, hogy Toni Collette-et szeretjük-e mi egyáltalán? Idegesítően nincs nyaka, viszont ezt kiemelendő borzasztó széles vállai vannak. Mindez természetesen csak a gálaesteken készült fotókon derül ki, filmjeiben (Nyolc és fél nő, Órák, Hatodik érzék) ügyesen takarják. Amire viszont folyton kihegyezik karakterét az maga a feminista rémálom, az öntudatos nőstény, aki mégis játékos, érzékeny, és ránk is tört a hányinger.

MAGYAR GYARMAT: Nem unjátok már most kurvára, hogy a következő húsz évben minden magyar vonatkozású külpolitikai fejlemény az Európai Unió dögunalmas integrációjával lesz kapcsolatos? Nem kéne inkább lerohanni Ausztráliát? Bazeg, ezek össze-vissza csak tízmillióan vannak! Ráadásul háborús törvényeik olyan együgyűek, hogy a katonáknak saját mérlegelés alapján joguk van felülbírálni feletteseik tűzparancsát. Semmi mást nem kell tennünk, mint 12 éves gyerekekkel indítani az első hullámot!

A kilencedik nap (Der Neunte Tag)
Német-luxemburgi filmdráma, 98 perc, 2004
Rendező: Volker Schlöndorff, szereplők: Ulrich Mattes, August Diehl; forgalmazza: Best Hollywood

Volker Schlöndorff ugyebár már klasszikusnak számít. Ez két dolgot jelent: nem szar, de nem is jó filmeket rendez, illetve filmjeinek plakátja a '80-as évek kiköpött idomtalansága, érzem a fénymásolók szagát. Volkiera a harmadik eset illik, A lövés utáni csend volt erre kitűnő példa, én már csak arra emlékszem tisztán, hogy a csaj a végén eltaknyol a motorral, pedig volt benne RAF, NDK, meg még sok-sok érdekes dolog. Viszont A bukás után kezdem hinni, hogy a németek végre megtanultak igazi nácifilmet csinálni, végre valahára, mert azért az elég ciki volt, hogy ez is az amerikaiakra hárult. Persze ebben biztos benne van egy jóadag Bundesrat támogatás is, idén miden kulturális lóvét a nácikra költöttek a nácik.

ULRICH MATTHES: Göbbelsként istenkirály volt A bukásban, ennyire beteg arcot ritkán tesznek a kirakatba! Kíváncsi vagyok, mit hoz ki magából a csávó páterként, talán a németek Kovács Lajosa válik belőle?

Á P R I L I S 1 4.

2046 (2046)
Színes feliratos kínai-francia-német-hongkongi sci-fi, 129 perc, 2004
Rendező: Wong Kar-Wai; szereplők: Tony Leung Chiu Wai; Li Gong; forgalmazza: Budapest Film

Végre egy normális film a héten a derék jó Wongtól, aki előbb gyors, elfolyós filmeket csinált, majd miután a hongkongi filmpiacon branddé vált a Wong-stílusú gyors, elfolyós film, átment mélán tekergőbe. És sci-fi! De közben a Szerelemre hangolva folytatása is! Nahát, mi lesz ebből? Remélem túl sok időt nem vesztegetnek a csókolozásra, bakker!

UNALMAS SCI-FIK: Úgy a hatvanas évek vége felé, amikor a kiskorában egy Bevezetés a filozófiába című könyvvel fejenbaszott mérnöktársadalom, annak is a legalja, a hippigézák szerte a világban azt hitték, hogy tudnak írni és filmezni, akkor bizony született egy-két überboring sci-fi-film, ékes példája ennek a 2001. Űrodüsszeia, vagy annak a bárgyú George Lucasnak a THX 1138 című borzadálya. Csak reménykedem, hogy a sorszámnevek fokozása a sci-fikben nem aránylik egyenesen az unalommal.

Adásunkat megszakítjuk (Dai Si Gein)
Színes hongkongi-kínai krimi, 90 perc, 2004
Rendező: Johnny To; szereplők: Kelly Chen, Nick Cheung; forgalmazza: Mokép

Ez a két film úgy látszik a Titanic-blokk a héten, mert egyébként csak öt szokott forgalomba kerülni per Woche. Johnny To nem nagyon ismert minálunk, pedig nagy jancsómiklós odaát. Én a tavalyelőtti filmjét láttam (Heung joh chow heung yau chow, 2003; Turn Left, Turn Right), ami egy kicsit lassabb volt a kelleténél, de a sztori rendben volt, trükkösen több szál, a végén összefut, mint szánkban a tej. IMDb-pontszám a 6,6-os korrekt kategóriában van, vagyis a héten a második nézhető film.

Elektra (Elektra)
Színes feliratos amerikai akciófilm, 96 perc, 2005
Rendezte: Rob Bowman; szereplők: Goran Visnjic, Jennifer Garner, Kirsten Prout; forgalmazza: InterCom
Tipikus pirosszemes mozi, 2500-as félG-s spanglit kell elszívni előtte, hogy előbújjon belőlünk az imádnivaló kisgyerek. Ilyen bugyuta sztorival rég találkoztam, ez a bizonyos Rob Bowman leginkább X-aktáktat rendezett, most meg ezt a képregényadaptációt. Bízzunk abban, hogy egy fokkin´ könnyed X-Men-t kapunk ajándékba, ha szivacsos testünk már eggyé vált a fotellel.

KOVÁCS DOKI: Goran Visnjic igazán befuthatna már, hogy a balkánról ne a kultúrszemét Kusturica jusson végre azoknak az eszébe, akik nem ER-nézők. Bár elhiszem, nehéz kilépni a George Clooney-gödörből, és nehezen hiszem, hogy ebben a filmben a maga tökös megbaszlak-és-otthagylak figuráját hozza egy kislánnyal az oldalán.

Fehér zaj (White Noise)
Színes feliratos kanadai-amerikai-angol thriller, 101 perc, 2005
Rendező: Geoffrey Sax¸ szereplők: Michael Keaton, Ian McNeice; forgalmazza: SPI

Az ufómagazinos szemüvegesek, meg A kör-rajongók tuti esti programja. Én a magam részéről kezdem unni ezeket az úgynevezett thrillereket. Szerintem százalékra ki van számolva, hogy mennyi legyen benne a tudomány (a tévézizi és a tudatalatti), a misztika (adásszünetben halott politikusok agitálnak a következő választásra) és a valóság (szar a tévéműsor), és ez egy idő után kiszámíthatóvá válik. Az X-akták első nyolc része is azért volt jó, mert egy kicsit mindenki megette a maszlagot, amit aztán jó volt rágcsálni.

MICHAEL KEATON: Ha valami, akkor ő megmentheti ezt a filmet, bár akkoriban hozta a legjobbját, amikor még menő dolog volt szűk farmerban és órmótlan fehér edzőcipőben nyomulni az utcán. Bár, ha jobban belegondolok, szerintem ma is menő. Írjatok, ha Keaton ilyen szerkóban is játszik a filmben, ígérem, megnézem.

Kényszerszünet (Intermission)
Színes ír-angol krimi, 105 perc, 2003
Rendező: John Crowley; szereplők: Colin Farrell, Colm Meaney; forgalmazza: FF Film & Music Kft.

Keserédes film, írják a rövid ismertetők. Mintha ezzel a jelzővel lehetne valamit kezdeni, bakker. A sztoriról annyit, hogy egy pár szakítása után sokszereplős, párkeresős dublini tabló (!) kezdődik mindenféle figurával. Nem nagyon dicsérik, de nem is nagyon szidják, ami egy elsőfilmes rendezőnél rendben van. Trainspotting-utánérzés már a plakát is, Colin Farrell meg egy akkora görényt játszik, mint Németh Kristóf a Barátok köztben. Faszom se tudja, ez volna a hét randifilmje?

RANDIFILM: Összetett szó (randi | film), olyan filmre utal, ami nem süti ki az ember agyát, nem túl jó, és nem túl rossz, sőt!, ez a kérdés fel sem merül, mert ezen elkezdeni vitatkozni egy randin, hát szar dolog.

Szürke, Mercivel (Sivi kamion crvene boje)
Színes jugoszláv-német-szlovén vígjáték, 95 perc, 2004
Rendező: Srdjan Koljevic; szereplők: Srdjan Todorovic, Aleksandra Balmazovic; forgalmazza: Szimpla Film

Atyaég! Ez nagyon vicces film lehet, ugyanis egy szmóker boszniai szerb kamionsofőrről, meg egy faszagányos belgrádi csajról szól, ráadásul roadmovie. Csak akkor üthet be a kurva nagy szarság, ha valami Kusturicára akar nagyon hasonlítani. Ha kicsit, az nem baj.

KUSTURICA NIGHTMARE: Szerencsétlen balkánról már az életben nem mossák le, hogy Kusturica szarta ki magából az egész keserédes (!) mágikus realista (!) stílusukat, pedig nyilván nem. Vagy de? Ha tudod a választ, vagy menstruálsz, azonnal írj levelet!

A tolmács (The Interpreter)
Színes feliratos angol thriller, 2005
Rendező: Sydney Pollack; szereplők: Nicole Kidman, Sean Penn; forgalmazza: Tudja a faszom!

Akár jó is lehetne ez a mozi, amiben Nicole Kidman (tolmácsszakma) és Sean Penn (FBI) meg akarnak akadályozni egy merényletet az ENSZ New York-i irodájában, vagy legalábbis főleg ott, gondolom. Sydney Pollack mondjuk nem szok mindig szar filmet csinálni, bár az ilyen külügyi ihletettségű filmek ritkán izgalmasak, pláne, ha az ENSZ-ről van szó, ami ugye az Európai Unióval együtt a világ legunalmasabb képződménye.

AFRIKAFILM: Az oké, hogy az Egyesült Államokban nehéz eladni manapság csak negró filmet, de, mi a szöszért lenni ez már Mr. Pollacknak második afrikai témájú filmje without fekete people?


* - a Matula Magazin filmes rovatában nagy gondot fordít a kulturált viselkedés propagálására a mozikban, hiszen többek között az különböztet meg bennünket az állatoktól, hogy mi nem rendetlenkedünk a moziban.