Magyari Péter - A Matulát a legtöbbször mi írjuk. Néha az olvasók. Most a híres emberek. Alább részleteket közlünk Kádár János utolsó beszédéből, 1989 áprilisából, amit a haldokló politikus az MSZMP vezetői előtt mondott. Hozzátettünk néhány idei és tavalyi nyilatkozatot is.

Mert én ugyan primitív ember vagyok, én csak négy akkori elemit jártam, és nagy akkori polgárit, ez egy kicsit jobb volt akkor, komolyabban vették. (Kádár János, 1989.)

Hát én leírtam, de nem írtam meg, hogy hol voltam. (Som Lajos, 2004.)

Én nem bánom, önök akármit mondanak, mert engem nyugodtan agyonlőhet bárki, mert én most már ennek a felelősségnek a tudatában voltam, hogy én megnevezni senkit sem fogok. (Kádár János, 1989.)

Felelőtlen galádság, férfiatlan, gerinctelen dolog egy listát így közzétenni. (Boross Péter, 2005.)

De hogy közben mi történik, bent a folyamat, azt senki sem tudja, még a kézsebészet feltalálója sem. Mondja, legyen csak nyugodt, mert vérteleníteni lehet a kart és lehet olyan, maga nem tudja, hogy mit fejlődött már a mikrosebészet. Ez igaz, én nem tudom, mert nem foglalkozom ilyennel. (Kádár János, 1989.)

Nem ügynök volt a foglalkozásom. (Győri Béla, (MIÉP) 2005.)

Tessék elképzelni azt, hogy a feleségem szed egy izomgyarapító tápot, de azt nekem nem szabad szedni, mert az őneki jó - ez gyermektáp, ismerik -, de nekem ezt nem szabad szedni, mondta ő. De visszaigazolta az orvos is, nekem nem szabad szedni, mert nekem más a bajom. (Kádár János, 1989.)

Ma már nincs lehetőség egy minden szempontból korrekt feltárásra. (Veres András, a püspöki kar titkára, 2005.)

Most akkor mondják meg, hogy én mit csináljak? Mikor nekem legeslegfontosabb célom az volt akkor, hogy biztonságban eljussak Szolnokra. Bármilyen úton-módon. (Kádár János, 1989.)

Az én erkölcsi mércém az, hogy egyetlen ártatlan embert sem keverek gyanúba. (Németh Miklós, 2005.)

És én még tüzetesen elolvastam, és én egy erőtényezőt sem neveztem ellenforradalminak. Ezt sem. Csak azt mondtam, hogy kaput nyitottak az ellenforradalomnak. Hát mit csináljak?(Kádár János, 1989.)

Nem írtam soha jelentést, nem kellett a környezetemről beszámolni. (Szegvári Katalin 2005.)

De én nem voltam szovjet ügynök, ezt teljes felelősséggel kijelentem önöknek, és tudom bizonyítani. (Kádár János, 1989.)

Felháborító hazugság ez az egész, soha életemben nem volt közöm a titkosszolgálatokhoz. (Dombóvári Gábor, 2005.)

A szovjet kormány, akár szovjet földön van, akárhol, ragaszkodott a miniszterelnök aláírásához, hogy beavatkozzon. Énnekem is valahol, az isten tudja hol, alá kellett írni. (Kádár János, 1989.)

A listát át kellett adnom egyszerűen azon oknál fogva, hogy kézhez kaptam. (Németh Miklós, 2005.)

És én megmondtam a Grósz elvtársnak, néha még a neveket is összecserélem, meg az elvtárs szót sem a megfelelő helyen hallom, meg azóta elhunytakra hivatkozom. (Kádár János, 1989.)

Természetesen elolvastam, de sem szerkezetére, sem a lista egészére nem emlékszem. (Németh Miklós, 2005.)

És mi az az emlékezet? És mi az a kiszivárgás? Hát akkor aztán kiszivárogtak a platformszabadságiak, mert már fegyveres harcot vívtak egymással a platformszabadságiak. (Kádár János, 1989.)

Az ügynöklisták napvilágra kerülése a titkosszolgálatokat veszélyeztetik. (Kövér László, 2005.)

Szóval, önök döntsék el, hogy történészek, milyen okmányra támaszkodnak, és azokat hívják meg, akik kijelentették, hogy a belső irattárukat megmutatják. (Kádár János, 1989.)

Az ellenőrzést legfelsőbb bírósági bírónak kellene ellátni, nem civil kontrollnak. Hihetetlen kemény büntetésben kellene részesülnie annak, aki a birtokában lévő adatokat nyilvánosságra hozza, legyen az magánszemély vagy sajtóorgánum. (Csáky András, (MDF) 2005.)

De én arról nem tehetek, hogy harminckét év múltán merül fel egy ilyen kérdés, mert már annyi kongresszusunk volt meg pártértekezletünk, mindenféle. És ezt soha nem bírálta senki, hogy ellenforradalom vagy népi felkelés. Mert én amikor elmondtam a nyilatkozatomat, akkor azt mondtam egész pontosan: békés diáktüntetés, fölkelés, és nem minősítettem semmiféle ellenforradalomnak. Ezt értettem a résztvevőkre is és a dolog menetére is, mert különben senki sem érti, hogy én miért beszéltem így, ahogy beszéltem. (Kádár János, 1989.)

Nekem tiszta a lelkiismeretem, soha senkinek nem ártottam, soha senkiről nem írtam vagy mondtam olyasmit, amiből kára származott. (Novák Dezső, 2004.)

Mert ha arról van szó, hogy nem történelmileg nézem, akkor én is nyugodtam mondanám, hogy ha harminc év távlatából nézem, akkor én mindenkit sajnálok. (Kádár János, 1989.)

Hetek óta feltételezések terjengenek egykori ügynökmúltamról. 1963-ban valóban aláírtam egy beszervezési nyilatkozatot. Elszámolással önmagamnak tartozom a történtekért. Többet erről nem fogok mondani. (Molnár Gál Péter, 2004.)

Elvtársak! Itt szabad még használni, hogy elvtársak? (Kádár János, 1989.)