Szentek élete - Részlet a Szentek élete, 2064. évi, 52., bővített kiadásából - Új Ember Kiadó.

Zsolt szeretettel teli, de nagyon szegény családba született Magyarországon. Édesapja postás volt. Hat testvére közül negyedikként ismerte meg a katolikus családi melegség értékeit. Zsolt 1954-ben érettségizett, kiváló eredménnyel. Zsolt érettségire készülve sokat imádkozott. Egyik imája közben érezte, hogy papi pályára hivatott. Ezért teológia szakra jelentkezett, Egerbe. Családja mindvégig mellette állt, támogatta őt, pedig a kommunista hatalmasságok megpróbálták megtörni az addigra rokkantnyugdíjas édesapát. Történt egyszer, hogy a Postaforgalmi Igazgatóságról behívatták Zsolt édesapját, és azt kérdezték, hogy miért nem íratja inkább tehetséges fiát a Marx Károly Közgazdasági Egyetemre, ösztöndíjat is kaphatna, és a család kedvezményes beutalóval is üdülhetne Vonyarcvashegyen. Zsolt édesapja azonban fiára bízta a döntést. Ő addigra érezte a szent elhivatottságot és kitartott választása mellett.

Felszentelése után egy kis plébániát kapott Becsőn. Zsolt felvirágoztatta gyülekezetét, ahol szerették a fiatal papot. Az asszonyok sokszor vittek neki süteményt, az emberek pedig egy-egy demizson borral ajándékozták meg. A szentéletű papnak jó híre kelt az egész gyülekezetben: szelíd lélekkel, de kérlelhetetlen hittel misézett, szavai sokáig visszhangoztak az egyszerű falusi szívekben.

Történt egy napon, 1981 májusában, hogy egy idegen kopogtatott a kis paplak ajtaján. Egy szürke öltönyös ember volt az, aki gratulált Zsoltnak, mert meghívást kapott egy római zarándoklatra. "Aztán tudja-e tisztelendőm, hogy veszélyes hely az az Olaszország." Zsolt atyának rossz érzése támadt és erősen megszorította a rózsafüzért. "Nem szeretnénk, ha valami baj történne. Bizonyára hallotta, hogy még a Szentatyára is rálőttek a múlt héten." Zsolt atya sokat imádkozott a Szentatya gyógyulásáért azokon a napokon. "Nohát, az kellene, hogy ha hazatér, szépen írja le nekünk, ha valami gyanúsat lát. Hogy kik miről diskuráltak. Hogy mi volt a vacsora. Nincs abban semmi." Zsolt atyának eszébe jutott megboldogult édesapja bátorsága, mikor kiállt őérette. "Én bizony nem írok mást, csak a szentbeszédem szövegeit." "Ejnye, ejnye, de hiszen az útlevélkérelme most van elbírálás alatt. Segítene ez a dolog." "Én csak azt fogadom jó szívvel, mit a Jóisten ád." - mondta szerényen a jámbor Zsolt atya. Telt múlt az idő, és Zsolt atya kimaradt a magyar egyházi delegációból, helyette Jácint atya mehetett Rómába.

Zsolt atya 1985-ben már éppen negyed százada vezette a kis becsői plébániát. Szegényen, de nagy tisztességben élt. Oly jó híre volt, hogy Egerből sürgönyöztek neki, volna-e kedve egy hivatalhoz a segédpüspök mellett. Kapna Zsigulit és városi lakást is. Zsolt atya örömmel fogadta a megtiszteltetést, és már írta volna a válaszsürgönyt, mikor az előbbi ember, ki négy esztendeje járt nála, ismét csak kopogott. "Azt tudja-e tisztelendőm, hogy sokat beszélnek a városban az emberek. Segítsen nekünk, írjon arról, hogy miket hall." "Én nem írok semmit maguknak." "Nohát. Aztán arról tud-e, hogy az asszony ki mos magára, nálunk járt a héten. Aztán a lepedőjét bevizsgáltuk. Hát azon olyan folyások voltak, mi csak akkor fakad a férfiből, ha kéjvágyának enged. Előfordul az ilyen, akár magányosan, akár párban, tán még ministráns fiúkkal együtt is. Nem kell ezt mindenáron nagydobra verni." Zsolt atya jámborságán azonban nem esett csorba, tudta ő is, hogy tán éjszaka csak úgy magától engedhetett a teste valami nyomásnak, de ő bizony nem esett a paráznaság bűnébe. Így hát elküldte a szürke öltönyös embert. Néhány nap múlva jött a sürgöny az esperességtől, hogy az egri állást Jácint atyára bízták, mert Zsolt atya könnyelmű életmódja miatt nem méltó a feladatra.

Zsolt atya sokat imádkozott, majd 1987-ben váratlanul meghalt. Éppen a templom előtti havat takarította, amikor magához szólította az Úr. Szélütést kapott.

Hívei nagy tisztelettel temették el, és mikor kijártak sírjához, sokan imádkoztak hozzá. Mikor egy nagybeteg asszony az ő fiának gyógyulásáért könyörgött, mire hazatért, a fia piros pozsgás arccal, gyógyultan üdvözölte. Később egy hályogos ember könyörgött szeme világáért a sírnál: hazatérve csodálattal teli örömmel tapasztalta, hogy ismét tud olvasni. Zsolt atya csodáiról azóta is beszélnek egész Magyarországon. Őszentsége IV. János Pál 2061-ben szentté avatta. Napja: február 12. Különösen javasolt hozzá fordulni, ha megkísértenek, ha rosszra akarnak rávenni mások. Attribútuma egy tiszta papírlap, üres palatábla vagy kurzor nélküli monitor.