Tamás Bence Gáspár - Szerencsétekre szinte alig kell a sötét, büdös, hangos moziba menni a következő két hétben, annyira ergya az eresztés, helyette porold le a párod seggéd, kapj fel egy kockás pokrócot, és dugaszoljatok a napsütötte hegyoldalon.

M Á R C I U S 1 7.

Bűnök (Forbrydelser)
Színes feliratos dán filmdráma, 101 perc, 2004
Rendező: Annette K. Olesen; Ann Eleonora Jorgensen, Trine Dyrholm

Nekünk, idealista, Amerika-gyűlülő, unalmunkban-bokáinkra-fosó európaiaknak van egy kurva nagy szerencsénk: hogy a leghülyébb témákról a dánok csinálnak filmet. És mert ezek a lelkiismeretes, tésztaképű parasztok az utóbbi években nagyon elkapták a ritmust, nem kell szenvednünk a német, olasz vagy izlandi filmektől. Mert amúgy ki a pöcsöm nézne meg egy papról, heorinista gyerekgyilkos börtöntöltelék exanyáról, meg még ki tudja, a társadalom minő söpredékéről készült drámát? Ha még művészpornóról volna szó, ugye. De valahogy ezeknek a sajtfogú dánoknak egész jó érzékük van ahhoz, hogy ilyen őrült sztorikat tök egyszerűen, hatásosan, olykor kellemetlenül csöpögősen filmre vigyenek.

KÖZEPES NŐK: A dán filmek még a következő dolog miatt kurva jók: valahogy a film közepére el tudják hitetni a direkt hétköznapira sminkelt hétköznapi színésznőikről (Ann Eleonora Jorgensen), hogy kurvára meg kéne dugnod, ha történetesen dán filmrendező lennél. Ez pedig állat dolog!

Csak lazán! (Be Cool)
Színes amerikai vígjáték, 114 perc, 2005
Rendezte: F. Gary Gray; Szereplők: John Travolta, Uma Thurman

Na, most erre a címre mit lehet mondani? Hogy király? Vagy, hogy de jó arcok vagytok? He? A filmplakát is már kurvára gyanús: arany meg fekete színek dominálnak. Itt valaki nagyon ott akar lenni a szeren! De tudjátok, mit gondolok? Hogy egy nagy fos az egész. Nem mondom, a Szóljatok a köpcösnek (Get shorty - erre a tökösködő címre volna válasz a Be Cool? Ne már!) nem volt szar. De azt nem ez a Garygary csinálta, ember! Ennek a csávónak kevés, de szar filmjei vannak. Javaslatom: nézzük meg Uma Thurman (ha csaj vagy: a hintó mozgású Travolta) miatt. De előtte, az isten szerelmére, jól be kell szívni ám, be de kurvára, különben rettentő dühös lesz az ember egyedül, a sötét moziban.

BUNYÓ: jó verekedések lesznek benne az tuti, mert Chili Palmer jó karakter, jó stílussal, és ezt pont egy közepesen rossz hollywoody rendező tudja elbaszni a legkevésbé. És itt rá is tapintottunk a lényegre: menjen azt rendezzen sorozatokat!

Az Operaház fantomja (Andrew Lloyd Webber's The Phantom of the Opera)
Színes, fekete-fehér amerikai-angol musical, 143 perc, 2004
Rendező: Joel Schumacher; Szereplők: Emmy Rossum, Gerard Butler

Van néhány unalomig ismert történet, amit szerencsére én egyáltalán nem ismerek. Ilyenek: Twist Olivér, Operaház fantomja, Notre Dame-i toronyőr és még egy két ilyen 19. századi faszság (ha most valaki azzal jön, hogy nem 19. századi, akkor az megérdemli, akkor sem nézek utána). És valahogy most sem akarom ezeket megismerni, mert unalomig ismertek. Azt még én is tudom, hogy Operában játszódik, és valami elfuserált életű barom csónakázik a pincében. Lehet követni? Na, ebből következik, hogy nem ajánlom ezt a filmet senkinek. Mert aki ismeri, annak unalomig ismert lesz, aki meg nem ismeri, nos, az most már bírja ki élete végéig, ha eddig kibírta, és haljon meg büszkén.

EMMY ROSSUM: Ezek azok a szépségek akikkel nem tudsz mit csinálni. Kurva szépek, tényleg, édes barna szemek, tökéletes arc, aztán mégsem működik. Vagyis nem úgy, ahogy kéne. Igen, feleségnek jó volna, de ki a faszom akar megházasodni???

Skizó (Shiza)
Színes kazah-orosz-francia-német film, 86 perc, 2004
Rendező: Gulshat Omarova; Szereplők: Oldzhas Nusupbayev, Olga Landina

Nem nagyon ismerem a kazah filmművészetet, de ahány filmet láttam arrról a vidékről, az teljesen rendben volt. De ennek megvan a maga egyszerű oka: azért hozták el idáig, mert rendben volt. Olyan ez, mint amikor találkozol egy féllábú vidéki cigánnyal valami menő helyen: barátkozz vele össze, mert ha eddig elvergődött szerencsétlen, akkor csak komoly arc lehet. Így van ez az esélyegyenlőségesdi a filmek világában is. Irány a moziba, ez a hét úgysem a könnyen emészthető, de jó filmekről szól.

POSZTSZOVJETUNIÓ: és igazából amiért az ilyen filmeket kurvára érdemes megnézni, az az útikönyvhatás. Mikor jutsz el Kazahsztánba? De azért érdekel, mi? Hát itt az alkalom, gyökér!

M Á R C I U S 2 4.

Dallas Pashamende (Dallas Pashamende)
Színes magyar-német-osztrák filmdráma, 93 perc, 2004
Rendező: Pejó Róbert; szereplők: Bogdán Zsolt, Gryllus Dorka

Néhány dolog: Mi a fasznak kell ezredszerre is Kusturica-filmet készíteni? Ha már ilyen sok, egy kaptafára készült népies cigányfilm van, akkor ez már olyan, mint a western? Miért a Gryllus Dorka játssza a cigger főszereplőt? Miért ilyen sehonnai nemzetközi viszonyok között tanult álkülföldiek csinálnak mindig EU-normáért kiáltó szafarifilmet az indiánokról? Miért nem akarom egyáltalán megnézni ezt a filmet? Amíg ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, addig óvakodjunk a gyanús művészfilmek könnyelmű támogatásától.

ARANYOS CIGÁNYGYEREKEK: Nem tudom, lehet, hogy azért van, mert szeretem a reggaet, de én mindenféle gyereknél jobban komálom a cigánygyerekeket. Az igazi koszos pofájú kiscsávókat lógó fütyivel karatézni a sárban.

Édes vízi élet (The Life Aquatic with Steve Zissou)
Színes feliratos amerikai vígjáték, 118 perc, 2004
Rendező: Wes Anderson; szereplők: Bill Murray, Owen Wilson

Ezt a filmet a Tenenbaum, a háziátok (The Royal Tenenbaums) rendezője csinálta. Állítólag más, mint a korábbi WA-filmek, és az olasz Mafilmben, a Cinecittában forgatták, ettől pedig egy kicsit fellinis lett. Na, jó ennek a pletykálásnak semmi értelme. Kurva nagy parasztnak érzem magam, hogy nem tudok érdemben nyilatkozni, de ez a Tenenbaum név valahogy mindig elriasztott a HBO elől. Mindegy én szeretem a tengeralattjárós plakátokat, meg a Bill Murrayt is.

BILL MURRAY: Ő a menő!

A passió (The Passion of the Christ)
Színes feliratos amerikai-olasz dráma, 120 perc, 2004
Rendező: Mel Gibson; szereplők: James Caviezel, Maia Morgenstern

A passió - kisebb, rövidebb és megvágott! Két dolog volt élvezhető ebben a filmben, amiről Kocsis atya is megemlékezett annak idején: Monica Bellucci és a húscafatos kínzások. Na, ez utóbbiból kevesebb van a húsvéti verzióban, ami azért jó, mert épp akkor mutatják be a mozikban, amikor annak idején péppé verték a Galileit. Persze biztos jobb, ha erről a sötétkék kordnadrágban húsvétkor a moziba igyekvő kis keresztény makeszok nem tudnak. Még a végén keresztrefeszítősdit fognak játszani.

LELKI NYUGALOM: Valójában engem meggyőzött Mel Gibson azzal, hogy csak azért is megcsinálta ezt a filmet, leszarja a profitot, a lelkibékéjének ez kellett. Ezt a leszarás dolgot persze képtelenség most ellenőrizni, de ha végre kizárólag ilyen őrültekből élne meg az egyház, én már kurva boldog lennék.

Robotok (Robots)
Színes amerikai animációs film, 2005
Rendező: Chris Wedge, Carlos Saldanha, szereplők: Ewan McGregor (hang), Halle Berry (hang)

Nem is vesztegessünk sok szót, ezt jól meg kell nézni. Igazi "bemegyek a moziba, és jó kijönni belőle" vicces animációs film ez a Jégkorszak alkotóitól, még akkor is. Az mondjuk kicsit rémisztő, hogy míg az amerikai szinkront kúlabbnál kúlabb sztárok mondták fel, idehaza sikerült a Story magazin tartalomjegyzékéből válogatni. De fasz tudja, őszintén szólva nekem Robin Williams hangja sem mond sokat.

ARTWORK: Akármilyen szar, gagyi is tud lenni egy ilyen animációs film, értem ezalatt a bugyuta történetet, a háttérfestők, dizájnerek mindig jól dolgoznak. Szóval, ha éppen az előtérben semmi érdekes nem történik, az ember lazíthat a jól fizetett grafikusok háttérben végzett munkáján.

A zűrhajó ((T)Raumschiff Surprise)
Színes német sci-fi vígjáték, 87 perc, 2004
Rendező: Michael Herbig, szereplők: Michael Herbig, Rick Kavanian

Ilyenkor sajnálom, hogy nem voltam elég kitartó ahhoz, hogy puhaseggű filmesztéta váljon belőlem. Így sosem fogom látni ezt az infantilis szarságot egy ingyendélelőttön: a már önmagában is nézhetetlen Űrszekerek, meg még egy rakás sci-fi paródiája egy német tévés rendező keze alól. Atyaég! (És az Űrgolyhók is mennyire gáz volt már!) Van egy olyan gyanúm, hogy az utóbbi időben látott európai faszságokat valami uniós kulturális pénzverde támogatásával mutatják be itthon (ezt például a Best Hollywood), és ha ez így van, az ég óvjon minket a jövőtől, amikor a gazdák után a filmrendezők is félpályás útlezárásokkal ütik el a munkaidejüket.

NÉMET HUMOR: Ehhez nincs mit hozzáfűzni.