Indult be a Tisztelt Házba. Fehér kosztüm, hosszú stóla, igazságot tevõ házelnök. A régi kötényes hasonlat - asszonyi szerep a Házban vö. az otthonmeleg tûz õrzése - most nem volt idõszerû. Elege volt Laci bácsiból. Miért kell egy modern szocdem típusú pártban még mindig bácsizni az elnököt? Õ sosem volna Kati néni.
"Bizonyos morális kérdéseket ki kell beszélni!" - gondolta, és Gyurcsány Ferenc jutott az eszébe. Humánökológusi végzettségével a tarsolyában érezte, amit hét év vízügyis területen folytatott munkavégzés alatt jól a szívébe vésett: amennyiben a megfelelõ lépésekre van szükség, annyiban cselekvési stratégiát kell kidolgozni. Torokszorító volt, amikor a választások elõtti utolsó pártkongresszuson, (igen a SAP-Csarnok praktikus ideiglenes ingatlanában, amikor a Baja Feri azt a hatalmas centit levágta), felvonultak a Sárga Sálas Nõk.
Nem kellett volna annyiban hagyni azt a mozgalmat. Hozták a transzparenst a lányok, az asszonyok, és rá volt írva õszinteséggel pingált betûkkel: "Péter, bízunk benned. Jobban, mint valaha!" Vajon sikerült megtartani a lelkesítõ bizalmat? Hol a lendület? Visszhangzottak a kérdések a Tisztelt Folyosó mívesen munkált falairól, beleveszve saját kipp-kopp cipõsarkának feleselõ kongásába.
Jó házelnöknek lenni, ha az asszony helyettese Dávid Ibolya Úrhölgy.
Beballagott Horn Gyula is. Nem hozott fürdõnadrágot, pedig szeretett úszni. Reggelente kis úszás, aztán még a jó uszodamelegben egy cigi és a friss Népszabadság. "Ahhoz képest, hogy az a hatalmas Kohl hogy kibukott mindenbõl, jól tartom magam" - motyogta magában, és arra is gondolt, hogy neki sosem akart öngyilkos lenni a felesége. Helmut mindig példakép maradt, mert hülye neve volt és mégis nagy hatalma. Rajta keresztül ismerte fel, hogy mindegy, hogyan néz ki, vagy milyen nevû esetleg a politikus. "Hiller Pista pösze. Szili Kati egyik keze béna. Én viszonylag alacsony vagyok."
Kovács Lacit persze õ sem bácsizta, de azért már húzhatna a faszba. Laci bezzeg leszedette az orrszemölcsét, nem volt olyan nagyformátumú alkat, mint a hülye nevû Kohl, vagy éppen apró önmaga. "Ezeken keresztül lehet lépni."
Jánosi Gyuri kereste a szókimondás határmezsgyéit, ugyanott. Esetleg ha kommunikációs nehézségeket említene, megjegyezve, hogy a valódi felelõsség egyes felelõseinek valódi felelõsséget kell vállalniuk.
Ez egybeesett Medgyessy Péter fõ üzenetével: "Konkrét kérdésekre konkrét válaszokat kell adnunk."
Gyurcsány Feri nem félt. Nem veszi meg persze azt a tapolcai üdülõt. Neki most a sportra kell figyelnie, nem ér rá. Késéssel jön, hogy ne kelljen néznie azokat a hülye szemeket a várakozáskor az ülés elõtt. Basszátok meg, vehettetek volna Ti is bármit. Azt nem bírják elviselni, hogy még az anyósom is a haverom. "Sikeres, különleges vagyok." - ismételgette, pedig már nem is érdekelte az egész.
Tóbiás Jóska az utcára gondolt. Az új csapatfelkészítõ táborban 8 pár elég jó mellett látott. Mondta is Ronnak, hogy kéne olyat csinálni, mint a Darnell Tréning amikor itt járt, hogy mindenki menjen ki meztelenül a színpadra, és akkor megállna a Duna fölött újra a Nap. Ron azonban nem volt vevõ erre, mert azt hitte, hogy "Tobi" arra kíváncsi, hogy kinek hiányzik a fitymája, és az ilyen rejtett antiszemitizmusra nagyon érzékeny volt. Ezt már a románoknál se tûrte.
Tapadt a feszültség a frakcióban. Még szerencse, hogy végül nem történt semmi. Bocsánat, hümmögték a szocialisták, civakodó õzikék a Kiskunsági Nemzeti Parkban. A pöttyös hátacskák simán fénylettek a hunyorgó hold felé, apró szendergõ csillagok húshoz nõtt tükörképei. Farkas alig, tömör maci is ritkán botorkál át Nagylaknál, csak a szénaszagú etetõbe hugyozik valaki olykor. Olyankor rézsútosan kinyúlik az illetõ fasza. De eddig még mindig visszahúzták, finoman a langyi szügyhöz. Még nem lakol meg az akol az apró a pössentésekért.
