Kocsis Tamás - Már éppen azt hittük, kivesztek az országból a Selmeczi Tiborok, és mindörökké a Para-Kovács Imrék kezébe kerül az írott média, amikor érkezett ez a Moldovába oltott Trunkóbarna, és visszahozta hitünket a fiatalságban. Minden mondatban egy szürreálisan nagy poén!!!

Egy nem is olyan távoli jövőben, egy nem is olyan messzi-messzi galaxisban...

A kormánypárt székházának ablakait megremegtette a tízezernyi torok veszett kurjantása:
- Munkát, kenyeret, vagy vissza a FIDESZET!
A Pártvezér gúnyosan vonta össze szemöldökét, egészen a tarkójáig:
- Mit képzelnek ezek? Esküszöm magának Gábor - nézett a kormánykoalíció másik vezetőjére, - ezeknek semmi sem jó! Mert, mit is mondottak volt a rómaiak? Kenyeret és cirkuszt a népnek! Hát, lássa Gábor, éhen még egyikük sem halt, cirkuszból, pedig minden napra jut! - csapott nagyot tenyerével az asztalán tornyosuló tüntetési kérelmekre.
- Hálátlanság, ez a legnagyobb átok, szerte a magyari mezőkön! Hát nem engedélyeztük egy helyre, egy időpontra a Genetikailag Felsőbbrendű Fehérvér Szövetség és a Kiscsillag Szerveződés demonstrációját? Vagy a Pufilufi Nemzetiracionalisták kedvében járva a Feketedzsekisek Hajszépségversenyét? A sok szájtáti, bámész népség szórakoztatására? Hát hol van hála a magyari nemzetben? - kérdezte a Pártvezér, és szomorúan nézett társára.
- Barátom, ne keressen ott, ahol nincs mit keresnie - válaszolta erre a másik, majd hozzátette: Azért van egy jó hírem mára. Megtaláltuk...
A Pártvezér szeme felcsillant, mint az üvegzseb a reflektorfényben. - Megvan? Hát megvan végre a Jelölt? Ki az, honnan jött, mi az Ő neve? Mely szerveződés tagja?
- Egyiké sem - jelentette ki Gábor csendesen.
- Az hogy lehet? Valami underground csoportosulás tagja? - kérdezte elkerekedett szemmel a Pártvezér.
- Hát, tágabb értelemben véve igen...- talányoskodott tovább a másik, majd amikor látta, hogy a Pártvezér türelmetlenül felpattan, gyorsan hozzátette: - Tulajdonképpen még halott, a föld alatt van.
- Nem volt egyetlen alkalmas ember az élők sorában?? - döbbent meg a Pártvezér.
- Olyan akit a kormánypárt és az ellenzék is elfogadott volna, nem.
- Nem látok tisztán! - jelentette ki a Pártvezér, mire Gábor csak bólintott, mert ezzel sokan egyetértettek a szittya mezőkön.
- Az a magyari igazság, hogy a rendszerváltás óta lehetetlen olyan politikust találni, akit nem lehet kapcsolatba hozni az olajozással, bányászattal, kárpótlással, ingatlanbiznisszel és a többivel. Vagy a Napfény Óvoda tagjai közül kellett volna jelöltet állítani, vagy...
- Vagy? Ne titkolózzon tovább, ne titkolózzon tovább! Ki az illető?
- Eke Máté - bökte ki végre Gábor, némi büszkeséggel a hangjában.
- A Tenkes kapitánya? - döbbent meg újfent a Vezér. - Miért pont ő?
- Hát lássa, paraszti származású, és saját erőből tört fel a mezei lovaskapitányi tisztségbe. Makulátlan a múltja, nem hozható kapcsolatba az olajozással vagy a többivel, egyedül talán a szénaboglyák felgyújtásával vádolhatják, de a jogászaink szerint ez a vád nem állna meg.
- Ideológiailag is rendben van?
- Abszolút baloldali mentalitású, néha kicsit radikális eszközökkel harcolt, de mindig a nép érdekeit képviselte. Jelentős támogatói voltak a saját korában, a zöldekkel is jóban volt mert a Tenkes hegy egyik barlangjában volt a kampány főhadiszállása. Ő az ideális jelölt, még az ellenzék sem köthet bele.
- Olyan még nem volt a világon - jelentette ki cinikusan a Pártvezér, de egyre jobban tetszett neki a dolog. - De nem lehetett volna inkább Székely Dózsa György vagy a nagy Toldi Miklós a választott?
- Vezérem, Dózsának nagyon zavaros a múltja, kisnemesből kisgazdavezérré avanzsált, és a farkaskaszás akciója sem tette a jobboldal számára népszerűvé. Nem tenne jót nekünk, ha összebútoroznánk a radikális kistermelőkkel...Mert aztán megint jönnének a kaszákkal, traktoros útlezárásokkal...Toldinak meg ott a malomköves ügye...Az ellenzék kikezdené, szándékos emberölést kajabálna...
A Pártvezér fejében kavarogtak a gondolatok, majd mind már annyiszor, az ösztöneire hallgatott.
- Rendben. Akkor hát jöjjön a Tenkes kapitánya... Szóljanak a Kormányzati Gerinc és Klónozásügyi államtitkárnak hogy, beszélni akarok vele...

Egy évvel később, a miniszterelnöki dolgozószoba íróasztala mögött Eke Máté kedvtelve nézegette negyvenezer forintos, kézzel varrott bőrcipőjét. - Mennyivel kényelmesebb, mint a bocskor, vagy a kuruc-csizma - morfondírozott éppen magában, amikor asszisztense megzörgette az ajtót.
- Szabad? - dugta be fejét a magyari népviseletbe öltözött leányzó az ajtón.
Eke Máté felpattant a karosszékből:
- Éljen a szabadság! Cum Deo Pro Patria Et Libertate! - kiáltotta, engedve egy réges-régi beidegződésnek, de aztán gyorsan erőt vett magán:
- Gyere!
- Miniszterelnök úr, a Kormányőrség tagjai elfogtak egy embert, aki a Parlament körül ólálkodott már napok óta. Azt állítja, ismeri Önt, és mindenáron beszélni akar magával.
- Érdekes...Fegyver volt nála? - kérdezte a Tenkes kapitánya, a terrorizmus elleni harc iránti elkötelezettséggel.
- A nyakában egy karikás ostor lógott, de azt elvették tőle a kormányőrök.
- És hol van most az illető? Ugye nem engedték be?
Az asszisztens megrázta kontyos fejét:
- Dehogy is, ott tartják a kapunál, amíg nem dönt, hogy mi legyen vele.
Eke Máté nem tétovázott sokat.
- Lemegyek, a nép közül van, és én egy egyszerű fickó vagyok, aki a népet szolgálja minden erejével - mondta, és megigazította nyolcvanezres nyakkendőjét. - Menjünk, Mariska, találkozzunk a néppel!
A kapunál négy markos kormányőr egy kék inges, kék gatyás, bajuszos embert próbált a kerítésen túlra tuszkolni. Máté éppen akkor ért oda, amikor a rácsos kapu nagy csattanással vágódott be az ember után. Amikor a bajuszos meglátta a közeledő miniszterelnököt, a rácsra tapadva éktelen ordibálásba kezdett:
- Máté! Kapitány! Itt vagyok!
A Tenkes kapitánya azonnal felismerte.
- Jakab! Buga Jakab! Hát te mit keresel itt? - lépett volna oda a rácshoz, de a kormányőrök hátrarántották.
A kerítés túloldalán tényleg Buga Jakab pödörgette a bajuszát.
- Hát emlékszel rám, Kapitány? Attól féltem elfelejtettél!
- Hogy felejthetném el a leghűségesebb társamat? Hol az öreg Siklósi bácsi? Nem hoztad magaddal?
- Villányba költözött, borosgazda lett, övé a legjobb szőlő, széles-e hazában! - mondta Jakab, és csodálkozva nézte Máté Armani öltönyét. - Megváltoztál, Kapitány! Emlékszel még, amikor tőzsérként megszívattam az öntelt labanc ezredest?
Máté megrezzent. Összehúzta a szemét és rápisszegett Jakabra:
- Nem oda-buda, hékám! Csendesebben Jakab, még meghallják! Nincs kedvem belekeveredni a piszkos ügyeidbe! Minek jöttél ide? - kérdezte gyanakodva.
- Elhívattak, mert sok a panasz terád, Máté! De igazából most a segítségedet kérem, régi barátságunkra hivatkozva.
- Az más, kuruc kéz, kezet mos - nyugodott meg Máté. - Miről van szó? - Jöttek az adószedők, és rekviráltak a faluban...Én meg nem adtam a tehenet, és az APEH behajtók arcába csördítettem a karikással. Az egyik nyolc napon túl gyógyul, és feljelentett az a piszok! Te nagy ember vagy, nem tudod elintézni a dolgot? Kellene megint egy olyan trükk, amint amikor kimentettél a labancok fogságából...Tudod, labanc tisztnek öltöztél...
Eke Máté elhúzta a száját.
- Változnak az idők Jakab, nincsenek már kurucok és labancok. Egy test, egy lélek vagyunk. Te is okosabban tetted volna, ha maradsz haló poraidba, mert bíz´ én nem tudok segíteni neked. No, isten megáldjon Jakab! - mondta szomorúan a Tenkes kapitánya, majd megfordult és visszaballagott az épületbe. Buga Jakab még hallotta, ahogy a miniszterelnök egy dalt fütyürészik:
- És akkor jött a Tenkes kapitánya és odacsap, hol sanyargatni lát...